186176. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó tárgyfelület topográfiai képének előállítására

1 186176 2 A találmány tárgya forgó tárgyfelület topográ­fiai kepének előállítására való berendezés, amely tárgy felületek domborzatának meghatározására szolgáló mérőrendszerekben alkalmazható. A tudomány és a technika legkülönbözőbb terü­letein alkalmaznak olyan készülékeket, amelyek­kel például termékek minőségellenőrzésénél a megmunkálandó alkatrész alakjáról, különböző igénybevételek esetén fellépő deformációjáról, a tárgyfclüiet vizsgálat alatti megváltozásáról illetve meghatározott időpillanatban elfoglalt térbeli helyzetéről nyerhettünk információkat. É tárgyfclüiet domborzatáról különböző optikai berendezésekkel készíthetünk topográfiai képeket, és ezeket a berendezéseket a felületdomborzatról nyert információk átalakítási módja szerint hologra­fikus és nem holografikus berendezésekre oszthat­juk. Hz utóbbiak viszonylag egyszerű megvalósítha­tóságuk következtében világszerte elterjedtek (lásd pl. Holographie Nondestructive Testing, ed R. K. Frf. Acedemic Press. N. Y., London, 1974). Felületdomborzatok vizsgálatának nem holo­grafikus módszerei közé tartozik a Moire-eljárás és az ún. lineáris vetítéses eljárás. Az első eljárás lényege abban áll. hogy a vizsgálandó felület közelében egy rácsot helyeznek el. majd a tárgyfe­lületet a rácson keresztül megvilágítják és a felület fényintenzitásának feloszlását regisztrálják. Ez a módszer térben mozgó tárgyak vizsgálatára kevés­bé alkalmas, mert a rácsot a vizsgálandó felülethez megfelelő közelségben kell elhelyezni. Ellenkező esetben a rácsképek interferenciája és a rács vizs­gálandó felületre való vetítése résén létrejövő Moirc-kép minősége a fény rács mögötti difrakció­­ja következtében gyenge lesz és ennek megfelelő­en a mérési pontosság is alacsony. A lineáris vetítés éhét alkalmazó berendezések előnye, hogy érzékenységük széles cs állandó tartományban változtatható, alkalmazásukkal valós idejű mérés biztosítható, valamint a vizsgálandó tárgy és az optikai berendezés távolsága nagyobb lehet a Mo­ire-eljárás szerinti megoldásnál. Ez utóbbi két körülmény előnyössé teszi ezen berendezések al­kalmazását mozgó tárgyak felületének vizsgálatá­nál. A fent említett előnyök sajnos kimondottan az alkalmas vizsgálati objektumok kiválasztásánál és a vizsgálandó tárgyfclüiet megfelelő orientáltsága esetén nem valósíthatók meg. Ez magából a lineá­ris vetítés elvéből adódik, amely abbéd áll. hogy a vizsgálandó tárgyfelületet fénynyalábbal megvilá­gítják. ahol a fénynyaláb „fényfelületek" sorozatá­ból. szélső esetben egyenlő távolságú felületekből áll össze. A fényfeiületek és a vizsgálandó* tárgyfe­lület keresztezési vonalai azonos magasságú vona­lak. a vizsgálandó felület megvilágítási szögének nyilvánvalóan a siklószög közelében kell lennie v agy elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy a felületen jöhessenek létre árnyékolt szakaszok. Másrészt a fényintenzitás vizsgálandó felületen való felosztását rögzítő regisztráló készülék irány­tengelyét úgy kell megválasztani, hogy a vizsgálan­dó felület görbülete által megszabott fókuszáló mélység minimális legyen. Ebben az esetben a fotoregisztráló készülék informáeié*s kapacitását az optimális mértékben lehet kihasználni és bizto­sítható magas érzékenység valamint a nagyértékű méréstartomány. A 2 184 374 lajstromszámú francia szabadalmi leírás olyan berendezést ismertet, amely lézert, fénynyalábsorozatot létrehozó objektíve! és inter­­ferométert magában foglaló optikai rendszert, va­lamint fotoregisztráló készüléket tartalmaz. A ké­szülék segítségével a vizsgálandó felületet két koherens fénynyalábbal világítják meg. amelyek keresztezési tartományukban egy mérési területet hoznak létre. Egy interferenciakép maximális in­tenzitású felületei a mérési területen belül formáli­san fényfelületekként tekinthetők. Az ily módon megvilágított felületet fényképezik, cs ennek so­rán a fényfelületek keresztezési vonalai a vizsgá­landó felülettel topográfiai képet alkotnak. Az ismertetett készülék alkalmazásának előfeltétele, hogy a megvilágítás és a regisztrálás a fent leírt optimális módon történjék. Számos olyan feladat ismert, amelynél mozgó, térben változtathatóan orientált tárgyak felületé­nek alakját kell meghatározni. Jellegzetes példa erre helikopterek rotorlapátjának hajlító- és csava­ródeformációs mozgásának meghatározása. A lég­csavarlapát forgástengely körüli mozgása mellett a vízszintes, függőleges és hosszirányú csuklóit te­kintve bonyolult mozgást végez, ezenkívül hajlító- és csav aródcformációnak is ki van téve. A feladat lényege az. hogy a tárgyfclüiet meghatározandó ismeretlen jelleggörbéire forgómozgással visszave­zetett jelleggörbéket szuperponátnak. amely a vizsgálandó felület irányítottságának és helyzeté­nek folyamatos változását idézi elő. Az említett készülékek hiányosságait v égső soron úgy foglal­hatjuk össze, hogy a készülékek mérési kapacitását jelentéktelen információkkal terhelik, melynek következtében mérési tartományuk és pontossá­guk csekély. A 3 907438 lajstromszámú USA szabadalmi le­írás forgó tárgyfclüiet topográfiai képének előállí­tására alkalmas készüléket ismertet, amely lézert, fénynyalábcsomagot előállító optikai rendszert és fotoregisztráló készüléket tartalmaz, amelynek re­gisztráló síkja optikailag csatolt a vizsgálandó tárgyfelülettel. Ebben a készülékben a forgó tárgy­­feliilet oly módon van elhelyezv e, hogy a hengeres tárgy felület felületalkotó v onalai állandóan párhu­zamosan mozognak a „fényfelületekkel”. amelyek a vizsgálandó tárgyfelületet keresztezik és képve­­tületükkei topográfiai képet alkotnak. Ez az előfeltétel jelentősen behatárolja a vizsgál­ható felületek csoportját, és főleg olyan tárgyak vizsgálatát teszi lehetetlenné, melyek forgástenge­lye a vizsgálandó felülettel szöget zár be és irányí­tottsága a v izsgált felülethez v iszonyítv a változhat, mint például egy emelő légcsavar forgástengelye a légcsavar lapátjához képest. A megnevezett készü­lék ilyen esetekben történő alkalmazása vagy a mérési pontosság csökkenéséhez vagy a méréstar­tomány csökkenéséhez vezet, mivel a megvilágítá­si feltételek az optimálistól igen távol állnak. Nagy mérési pontosság és kielégítően nagy mé­rési tartomány biztosításához szükséges, hogy a fényfeiületek irányítottsága a vizsgálandó tárgy tetszőleges szöghelyzeténél optimális vagy közel optimális legyen és ezen felül az adott szöghelyzet­hez ismert módon kapcsolódjon. 5 10 15 20 i. _ 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents