186147. lajstromszámú szabadalom • Bistabil váltószelep

186147 2 A találmány bistabil váltószelep, flexibilis csövek fel­váltva történő lezárására, amelynek a csöveket egyik oldalról támasztó lapja, vagy éle és záróteste van. Csövek lezárására különböző mechanikus és elekt­romágneses működtetésű csőszorítók ismeretesek, amelyeknél a cső lezárásához szükséges erőt a cső ru­galmassága ellenében kell kifejteni. Ezeknek a szerke­zeteknek általában az a hátrányuk, hogy a vészhely­zet, azaz a zárt helyzet fenntartásához állandó erőt kell kifejteni, ami a mechanikus szerkezeteknél állan­dó terhelést, elektromágneses szerkezeteknél pedig fo­lyamatos áramfelvételt eredményez. A 3 107 352 sz. német szabadalmi leírásból olyan megoldás ismerhető meg, ahol a karon körbeforgó henger két cső közül mindig az egyiket szorítja ősze és így a csövek közül mindig az egyik kerül lezárásra, il­letve kinyitásra. A körbeforgó záróhenger a lezáran­dó csőre érintőlegesen érkezik és azt mintegy gyú­­rásszerűen nyomja össze. Ez az igénybevétel a cső gyors tönkremeneteléhez vezet. Hátránya továbbá en­nek a megoldásnak, hogy a zárás nem pillanatszerűen jön létre, hanem elnyújtottam A szerkezet működte­tésénél külön motorhajtásra van szükség. Lényeges hátrány továbbá, hogy a szerkezet nem bistabil, azaz a zárási helyzet fenntartásához állandó külső erőkifej­tésre van szükség. A műszaki életben, mint például laboratóriumok­ban gyakran merül fel az a feladat, hogy két cső közül felváltva az egyiket zárni, a másikat nyitni kell, és a zárási helyzetnek stabilnak kell lennie. A találmány célja az ismert hiányosságok kiküszö­bölése és olyan váltószelep létesítése, amely két stabil véghelyzettel rendelkezik és véghelyzeteiben a csövek közül mindig az egyiket zárva tartja. Célszerűen a vál­tószelepnek olyannak kell lennie, hogy a közbeeső helyzetben viszont mindkét csövet zárva kell tudni tartania. A találmány tehát bistabil váltószelep flexi­bilis csövek felváltva történő lezárására, amelynek a csöveket egyik oldalról támasztó lapja, vagy élei és zá­róteste van. A találmány lényege, hogy a zárótesten a lappal vagy élekkel szemben két, különböző helyzetben mindig az egyik csőre közvetlenül vagy hozzá kapcso­lódó nyomóidom közvetítésével zárási nyomást kifej­tő éle van és a zárótest két stabil véghelyzetbe billent­­hetően van ágyazva. A találmány szerinti váltószelepnél célszerűen a zá­rótest hosszúsága, a záróélek távolsága, valamint a fe­szítőelemek hosszúsága úgy van meghatározva, hogy a zárótest mozgási pályájának felezőpontjában mind­két csövet zárva tartja. A találmány szerinti váltószelep a csöveket felvált­va lezáró véghelyzetében stabil állapotban van és így az átváltást kivéve külső erőre nincs szükség. A talál­mány szerinti váltószelep kialakítását tekintve igen egyszerű és maga a zárás és nyitás pillanatszerű. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti váltószelep zárótesté­nek perspektivikus képe, a 2. ábra a találmány szerinti váltószelep oldalnézete, amikoris a zárótest egyik véghelyzetében a rajzon elöl elhelyezkedő csövet lezárva tartja, a 3a és 3b ábrák a zárótest sematikus oldalnézeteit szemléltetik a méretek jelölése szempontjából. A találmány szerinti váltószelep két mozgatható részből áll, mégpedig 1 zárótestből és 2 feszítőelem­ből, amelyek a 2. ábrán látható módon 5 szelepház­ban vannak elhelyezve. A szelepházon vannak továb­bá átvezetve a lezárandó 3 és 4 csövek és a szelepház tetejének belső oldala szolgál a csövek támasztólapja­ként. Az 1. ábrán látható módon az 1 zárótest felső olda­lának két végén két különböző lapjához tartozó la és lb záróéllel rendelkezik. A záróélek hosszúságában a zárótest felső lapja az 1. ábrán látható módon lejtő­sen van kiképezve és ezáltal biztosítható, hogy csak a záróéi kerül a zárandó csővel érintkezésbe. Az 1 záró­test alsó oldalán középen a záróélekkel párhuzamos előnyösen fordított V alakú bevágás van, amely révén a zárótest a 2. ábrán látható módon rá van ültetve 5 szelepházban elbillenthetően ágyazott 2 feszitőelemre. Amint a 2. ábrából látható, a zárótest bal oldali vég­helyzetében a 3 csövet tartja lezárva. A váltószelep át­váltása után az 1 zárótest másik, jobb oldali véghely­zetét veszi fel, amikoris a rajz síkjában hátul lévő zá­róéi a 4 csövet tartja lezárva. A találmány szerinti zárószelep optimális kialakítá­sa szempontjából az optimális méretviszonyokat a 3a és 3b ábrák alapján magyarázzuk. Ennél a kialakítás­nál a zárótestnek háromszög keresztmetszete van. A méretjelölések a következők: Ah — a váltószelep nyitási magassága, Ax — az 1 zárótest és a 2 feszítőelem mozgástarto­mánya m — az la, lb záróélek távolsága 1 — a zárótest hosszúsága, azaz a záróéi távolsága a zárótest C csuklópontjától k — a 2 feszítőelem hosszúsága, azaz a feszítőelem két C, csuklópontjának egymástól való távol­sága. A felsorolt méretek megválaszthat ók optimálisan úgy is, hogy egy középhelyzetben a zárótest mindkét csövet zárva tartja. Egy laboratóriumi célokra optimális váltószelep ki­viteli példájának méretei a következőek: zlh — 0,4 mm Ax — 2—2,5 mm m — 5—6 mm 1 “ 9—12 mm k — 6—7 mm Szabadalmi igénypontok 1. Bistabil váltószelep flexibilis csövek felváltva tör­ténő lezárására, amelynek a csöveket egyik oldalról támasztó lapja vagy élei és záróteste van, azzal jelle­mezve, hogy a zárótesten (1) a lappal vagy élekkel szemben két, különböző helyzetben mindig az egyik csőre közvetlenül, vagy hozzákapcsolódó nyomóidom közvetítésével zárási nyomást kifejtő éle (la, lb) van és a zárótest (1) két, stabil véghelyzetbe billenthetően van ágyazva. 2. Az 1. igénypont szerinti váltószelep kiviteli alak­ja, azzal jellemezve, hogy a zárótest (1) hosszúsága, a záróélek (la, lb) távolsága (m), valamint a feszítőele­mek (2) hosszúsága (k) úgy van megválasztva, hogy a zárótest (1) mozgási pályájának felezőpontjában mindkét csövet zárva tartja. K 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2 4 db ábra

Next

/
Thumbnails
Contents