186081. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a sejttevékenységgel összefüggő biológiai folyamatok stimulálására
1 186081 2 zésének alapját képezi, és egyúttal ez a legelemibb védekezési forma. A neutrofil granulociták önmaguk feláldozásával, a. szervezet védelme érdekében bekebelezik a baktériumokat. A bekebelezés, azaz fagocitozis mértékét abból lehet lemérni, hogy egy-egy neutrofil granulocita hány baktériumot kebelez be. Az itt elmondottakat a 8a, 8b és 9a, 9b ábrák szemléltetik. A 8a. ábrán kezelés előtti kenetet látunk, ahol sok extracelluláris baktérium látható és a nekrotikus fehérvérsejtek döntő többségben vannak az épekhez viszonyítva. A kezelés utáni állapotban, amit a 8b. ábra szemléltet, az extracelluláris baktériumok lényegében eltűntek és főleg ép fehérvérsejteket látunk. Egy másik jellegzetes kenettípust mutat a 9a. ábra, ahol kezelés előtt a nekrotikus sejtek száma nagy, majd a kezelést követően a 9b. ábrán megfigyelhetjük, hogy az ép sejtek száma lényegesen megnőtt. b) A baktériumfagocitózis mértéke, azaz intenzitása is fokozódik. A fagocitózisra alkalmas fehérvérsejtek arányának növekedésén túlmenően a poláros fényű besugárzás következtében a fagocitózis intenzitása is megnövekszik. A kezelést megelőző, még igen renyhének mondható baktériumfagocitózis, amely sejtenként mintegy 8—10 baktérium bekebelezését jelentette, a besugárzás következtében intenzivebbé válik, a sejtek 80—100 baktériumot is fagocitáltak. Az intenzitás növekedését jelenti az is, hogy az ép, élő fehérvérsejtek közül milyen arányban vesznek részt a fagocitálásban. Amíg a kezelés előtt az ép fehérvérsejteknek átlagosan mintegy csak 5—10 százaléka fagocitált, a besugárzást követően ez az arány 50—60%-ra növekedett. A sebgyógyulás kezdeti szakaszán van a legnagyobb jelentősége a fenti két hatásának, mert a sebgyógyulást elsősorban az extracelluláris baktériumok jelenléte gátolja. A sebváladékban az ép, egészséges fehérvérsejtek megjelenése, valamint a baktériumfagocitózis intenzitásának kétfajta növekedése egyértelműen az extracelluláris baktériumok megsemmisítését mozdítja elő. A 10. ábra kezelés előtti állapotot mutat, ahol kevés sejt fagocitál, és azok közül is egy-egy sejtben kevés baktériumot láthatunk. A 10b. ábrán, amely a kezelés utáni állapotot mutatja, láthatóan megnőtt a fagocitáló sejtek száma és az egy sejt által bekebelezett baktériumok mennyisége. Hasonlóan döntő intenzitásnövekedést láthatunk a 11a. és 11b. ábrákon, amelyek szintén egy besugárzást megelőző és egy azt követő állapotot szemléltetnek. A besugárzás után vett kénetekből láthatjuk az extracelluláris baktériumok eltűnését is. c) A poláros fénnyel való kezelés hatására megindul, illetve fokozódik a szervezet immunológiai (Immorális) védekezése. Ismeretes, hogy a baktériumok elleni védekezés ezen típusát a plazmasejtek, limfociták és a monociták biztosítják. Ezek a fehérvérsejt típusok a baktériumokat elpusztító immunfehérjéket bocsátanak ki. Az ilyen sejtek megjelentése tehát azt jelenti, hogy a szervezet mélyebb, immunológiai mechanizmusokat mozgósít a seb gyógyulása, a baktériumok elpusztítá-. sa érdekében. Míg a besugárzás előtt a kénetekben általában csak neutrofil granulociták voltak láthatók, addig a besugárzás után megjelentek az immunológiai, a magasabbrendű védekezést biztosító fehérvérsejt típusok is, tehát az eozinofil sejtek, a limfociták és a monociták. Az esetek egy részében az ilyen sejtek megjelenése néhány kezelés után kezdődött. A megjelenés mértéke változatos volt. Előfordult, hogy a besugárzás előtt a fehérvérsejtekben nem találtunk limfocitát, majd ezek aránya a kezelés végén 4—10%-ra növekedett. A kezelések számának növekedésével már a másnapi besugárzás előtt is lehetett a sebváladékban limfocitát látni, de míg ezek aránya a besugárzás előtt például csak 2%-os volt, ez az arány a besugárzás után 20%ra növekedett. Hasonló jelenséget figyeltünk meg az eozinofil granulociták esetében is, amelyek száma a kezdeti 0%-os arányról 1—5%-ra, majd a kezeiési periódus egy későbbi fázisában a kezdeti 1%-ról 20%-ra növekedett. A monociták esetében 0%-ról 5%-ra, illetve 3%-ról 5%-ra való növekedést tudtunk kimutatni. Az immunológiai védekezést biztosító sejtek megjelenése általában a második, harmadik kezelés során következett be, jelentős számszerű növekedést azonban általában a hetedik-kilencedik kezelés alatt és azt követően tapasztaltunk. Az ilyen sejtek stabil jelenlétével azonban csak a 15—20. kezelés után számolhattunk. Mindaddig a kezelést követően számuk a másnapi besugárzásra lecsökkent. Ekkorra már a seb látható gyógyulása is megkezdődött. A vizsgált betegek között egyetlen olyan esetet sem láttunk, ahol az első kezelést megelőzően a sebváladék immunológiai védekezést biztosító fehérvérsejtet tartalmazott volna. A 12a) ábra kezelés előtti állapotot mutat, láthatóan sok az extracelluláris baktérium, renyhe a fagocitózis. A neutrofil granulocitákon kívül semmilyen egyéb típusú fehérvérsejt nem látható. A kezelést követően a 12b) ábrán megfigyelhetjük, hogy több limfocita is megjelent, és eltűntek az extracelluláris baktériumok. Egy későbbi kezelés után a 12c) ábrán a monocita jelenlétét láthatjuk. Ezen az ábrán már fibrinszálak jelenléte is megfigyelhető. Hasonlóképpen a 13a) ábra kezelés előtti állapotot mutat gyenge szemcsézettségű granulumokkal. Csak neutrofil granulocita jelenléte látható. A kezelés után (13b) ábra) megjelenik az eozinofil sejt is. További kezelések után (13c) ábra) a kenetben nagyszámú eozinofil sejtet látunk. A 14a) ábrán már a kezelés előtt látunk limfocitát. Ezek száma a kezelés után jelentős mértékben megnőtt (14b) ábra). Ha a sebgyógyulás folyamatát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy krónikusan nem gyógyuló sebnél a poláros fénnyel való kezelés hatására először a neutrofil granulocitáknak a száma és aktivitása növekszik meg, majd ezt követően, illetve részben ezzel párhuzamosan megjelennek a magasabbrendű védekezésre jellemző sejtek, és mire ezek a védekező mechanizmusok viszonylag stabilan kialakulnak, akkor indul meg a seb látványos gyógyulási folyamata. d) Az immunológiai védekezés megjelenését támasztja alá a sejtek citoplazmájában látható granulumok mennyiségében és minőségében a kezelés hatására bekövetkező változás. A granuláció a baktériumok elleni védekezéshez szükséges lizoszomális (minden anyag feloldására képes) enzimeket tartalmazza, és a határozott, nagyszemcsés granuláció az enzimek mennyiségi növekedését és megjelenését mutatja. 5 10 15 ,20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
