186064. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjedési folyamatokkal keletkező anyagoknak ellenálló szerves bevonat kialakítására
1 186064 2 ben az erjedési aktív anyag a fedőrétegen áthaladva leválasztja a fedőréteget az alapozóról, majd a kis rétegvastagságú alapozót károsítva, a teljes bevonat tönkremenetelét okozzák. A találmányunk szerinti eljárással készített bevonatok esetében erről nincs szó, mivel a két réteg egymással kémiai kapcsolatban, és a két réteg között egy mindkét rétegnél szilárdabb közbenső réteg alakul ki, amely megakadályozza az agresszív anyag átjutását a fedőrétegen. A találmány szerinti eljárással készített bevonatok esetében a két réteg kémiai kapcsolatát biztosító tömör térhálószakasz maradéktalanul meggátolja tehát az erjedési anyagok által okozott károsodást. Az így nyert bevonat szerkezete egységes, a két réteget nem lehet egymástól leválasztani. Rétegszilárdsági mérésnél, az ismert bevonatokkal ellentétben, a szakadás nem az alapozó és fedőréteg között, hanem a kiválasztott bevonóanyag függvényében az alapozóban vagy a fedőrétegben következik be a 0,3—2,5 kN/cm2 feszültségérték tartományban. A találmány szerinti eljárás során tehát a védendő felületre oxidmentesítés, zsírtalanítás, adott esetben foszfátozás után fenolgyanta, epoxigyanta, akrilátgyanta alapú vagy epoxikombinációs 10—40 pm szárazrétegvastagságot biztosító elektroforetikus alapozót hordunk fel, amelyet a műgyanta típusának megfelelően 150—220°C-on 3—30 percig előtérhálósítunk úgy, hogy a reaktív csoportok 70—95%-nak a lereagáltatásáig végezzük az előtérhálósítást. A csoportosan fennmaradó 5—30% reaktív csoport biztosítja az alapozó és az erre felvitt fedőréteg kémiai összekapcsolódását a teljes bevonat együttes beégetése során. Az előtérhálósított alapozó réteggel ellátott alapot ezután visszahűtjük 110—150°C-ra és termoreaktív epoxi-, epoxi-poliészter, akrilát, poliuretán, poliészter vagy' epoxifenolgyanta kombinációs 130—400 pm műanyagbevonatot viszünk fel fedőrétegként az alapozó rétegre elektrosztatikus, fluidizációs vagy elektrosztatikus-fluidizációs műanyagpor felhordási módszerrel. Ezt követően a most már két rétegből álló bevonattal ellátott alaptestet ismét 150—220°C-ra helyezzük 3—30 percig, amikoris a végső térhálósodás bekövetkezik. Ezen végső térhálósodás során az alapozó és a fedőréteg között létrejön a kémiai kapcsolat, amelynek eredményeként létrejön a két réteget összekapcsoló fokozott hálósűrűségű közbenső réteg, amelynek rétegszilárdsága mind az alap, mind pedig a fedőréteg szilárdságánál nagyobb, és értéke 0,3—2,5 kN/cm2 tartományba esik célszerűen pedig 1,5 kN/cm2. Ez a közbenső réteg gátolja meg az erjedéskor keletkező agresszív anyagok behatolását. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban néhány példa segítségével ismertetjük: ]. példa Helyszínen összeszerelhető silótorony acélelemek bevonása az alábbi eljárással: — fenolgyanta alapú elektroforetikus alapozás 25—30 pm rétegvastagságban; — előtérhálósítás 200 °C hőmérsékleten 6,0 min időtartamú beégetéssel; — epoxi-poliészter műanyagpor elektrosztatikus felhordása 180—160 °C hőmérsékletű alapozott elemek felületére 200—250 p rétegvastagságban; — az elektroforetikus alapozás és az epoxi-poliészter műanyagpor bevonat együttes térhálósítása 180 °C hőmérsékleten 30,0 min. időtartamú beégetéssel. Az eljárás szerint bevont elemekből összeállított silótorony használati értéke száraz és nedves szemestermény tárolás esetén meghaladja a tűzi zománcozott tornyokét, mivel a bevonatok ellenállóképessége azonos, emellett a műanyagbevonat kevésbé sérülékeny illetve sérülés esetén — szemben a zománcbevonattal — javítható. Az eljárás szerinti műanyagbevonat előállítási költsége a tűzi zománcozás költségének mindössze 30%-a. Az ismert szerves bevonatok az erjedő szemestermény károsító hatása következtében 1—3 tárolási szezon elteltével lepusztulnak a felületről. 2. példa A szőlőprés öntöttvas létálcájának bevonása az alábbi módszerrel: — felületelőkészítés szemcseszórással; — elektroforetikus alapozás 20 p rétegvastagságban fenolgyanta alapú elektroforetikus alapozással; — előtérhálósítás 180 °C hőmérsékletű kemencében 10 min. időtartammal; — epoxi-poliészter műgyanta por felhordása elektrosztatikus módszerrel a 170—160 °C hőmérsékletű alapozott felületre; — a műanyagpor bevonat és az elektroforetikus alapozás együttes beégetése 210 °C hőmérsékleten 9 perc időtartammal. A fenti eljárással bevont tálca az erjedő must korróziós igénybevételének tökéletesen ellenáll, illetve megakadályozza, hogy vas ionok kerüljenek a mustba, ami főként minőségi borok előállításánál meghatározó jelentőséggel bír. Az ismert szerves bevonatok alkalmazásával a bor vasionokkal történő szennyezése nem kerülhető el. 3. példa Borszűrők alumínium-szűrő betéteit az alábbi technológiával vontuk be: — epoxi kombinációs elektroforetikus alapozás 20 p rétegvastagságban; — előbeégetés 190 °C hőmérsékletű kemencetérben 8,0 min időtartammal; — műanyagbevonás fluidizált műanyagporba mártással 170-160 °C hőmérsékleten 200 pm rétegvastagságban epoxi-fenolgyanta műanyagporral; — beégetés 180 °C hőmérsékleten 30 min hőntartási idővel. Az így bevont szűrőbetétek almaié szűrésnél 18 hónapos üzemeltetés után sem mutatnak elváltozást, míg a hagyományos módszerrel készített epoxi-, és poliamid-bevonatok 6—8 hónapok után felhólyagozódtak és leváltak a felületről. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
