186036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás omega-indol-3-il-alkanol-származékok előállítására
1 2 vagy hexoxicsoport, míg az aciloxicsoport például acetoxi- vagy propionoxi-csoport lehet. Az RjO-fCH^L^-O- általános képletű alkoxi-alkilén-oxicsoport például metoxi-etilénoxi-, etoxi-etilénoxl-, propoxi-etilénoxi-, metoxi-propilénoxi-, propoxi-propilénoxi-, metoxi-butilénoxi-, etcxi-butilénoxivagy propoxi-butilénoxicsoport lehet. Az -(O-CH CH(R6)-(CH2V)rO- általános képletű csoport etílén-dioxi-, propilén-dioxi- vagy butilén-dioxicsoportot jelenthet, ha I értéke 1. Az -(O-CH^CHÇR^j-ÇCH^VOj-O- általános képlettel jellemezhető hídroxi-diaíkilén-dioxicsoportokra -amelynek esetén 1 = 2 — példaképpen a hidroxi-dietilén-díoxi- vagy hidroxi-dipropilén-dioxicsoportot említhetjük. A fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2- -il-származék közötti reagáltatást — miként említettük — olyan oldószerben hajtjuk végre, amely legalább egy alkohol típusú vegyületet tartalmaz. Az utóbbi lehet alifás monohidroxialkohol (például metanol, etanol, propanol vagy butanol), alifás dihidroxialkohol (például etilénglikol vagy butanol), alifás dihdroxialkohol (például etilénglikol vagy propilénglíkol), alifás éter-alkohol (például etilénglikol-monometiléter vagy etilénglikol-monoetiléter) vagy ezek közül legalább egynek vízzel akotott elegye. A konkrét esetben alaklmazott oldószer típusát az előállítani kívánt omega-indol-3-il-alkanol-származék tulajdonságainak a függvényében választjuk meg. Az oldószer tehát lehet egyetlen alkohol típusú vegyület, kettő vagy több ilyen típusú vegyület elegye vagy legalább egy ilyen típusú oldószer és víz elegye. A vizre vonatkoztatva az alkohol típusú vegyület súlyaránya előnyösen 1:10 vagy több. A találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtása során egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonatkoztatva a fenil-hidrazin-származékból előnyösen legalább 1 mólt, különösen előnyösen 1,1—3,0 mólt használunk. Ilyen esetben fontos, hogy a két vegyület reagáltatását legalább olyan mennyiségű erős sav jelenlétében végezzük, amely mennyiség biztosítja az adott erős savval alkotott savaddiciós só képződését a fenil-hidrazin-származék legalább akkora mennyisége esetén, amekkora megfelel egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonatkoztatva legalább egy mólfenil-hidrazin-származéknak. Erős savként például hidrogén-kloridot, kénsavat vagy p-touol-szulfonsavat vagy ezek keverékét, illetve olyan egyéb erős savat használhatunk, amely képes a (II) általános képletű fenil-hidrazin-származékokkal savaddiciós sót képezni. Ha egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonatkoztatva több, mint egy mól fenil-hidrazin-származékot használunk, akkor előnyös, ha a savaddiciós só formájában lévő fenil-hidrazin-származéknak az ilyen sóvá át nem alakult fenil-hidrazin-számrazéknak vonatkoztatott mólaránya 2 vagy több. Az erős savval alkotott savaddició sóvá át nem alakul fenil-hidrazin-származék szabad bázis formájában vagy pedig egy gyenge savval, például ecetsavval alkotott só formájában lehet. Az erős sav jelenlétére tekintettel a reakcióelegy savas kémhatású, ami lényeges előfeltétele a fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2-ol-származék közötti reakció végbemenetelének. Előnyös azonban, ha a reakcióelegyhez adandó erős sav mennyisége nincs fölöslegben ahhoz a menynyiséghez képest, amely a reakcióelegyben lévő teljes fenil-hidrazin-származék mennyiségének erős savval alkotott savaddiciós sója előállításához szükséges. Nem teljesen világos mindezideíg annak az oka, hogy a fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2-ol-származék közötti reakciót miért gyorsítja, illetve segíti elő az erős sav korábban említett specifikus mennyisége. Azt azonban megállapítottuk, hogy ha a reakcióelegyben az erős sav mennyisége fölöslegbe! van ahhoz a mennyiséghez képest, amely a fenil-hidrazin-származéknak a reakcióelegyben lévő teljes mennyisége savaddiciós sóvá alakításához szükséges, akxor az oxacikloalkán-2-ol-származék — amely intramolekuláris acetál típusú vegyület — bomlást szenved, -és a bomlástermék polimerizálódik vagy kondenzációs polimerizálódást szenved, csökkentve ezáltal az ele állítani kívánt omega-indol-3-il-alkanol-származék hozamát. Ha a reakcióelegy bázikus kémhatású, nem . kö vetkezik be reakció a fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2-ol-származék között. A nem kívánt mellékreakciók megelőzésével a fenil-hidrazin-szírmazék az oxacikloalkán-2-ol-származékkal csak akkor kondenzálható közvetlenül indoigyűrűt tartalmazó vegyületté, ha az erős savat olyan specifikus mennyiségben használjuk, amelyre a reakcióelegyben lévő egy mól oxacikloalkán-2-ol-származékra vonatkoztatva legalább egy mól fenil-hidrazin-származék savaddiciós sóvá alakításához szükség van, és amely sei Imiképpen nem több, mint a fenil-hidrazin-szármszék teljes mennyiségének savaddiciós sóvá alakítását oz szükséges mennyiség. A fenil-hidrazin-származék és az oxacikloalkán-2- -ol származék közötti reagáltatást előnyösen 70 °C és 170 °C közötti hőmérsékleten a reakció teljessé válását oz szükséges időn át, rendszerint legalább 30 perces, például 30 perc és néhány óra közötti reakcióidővel hajtjuk végre. Ha a reagáltatást 70 °C alatti hőmérsékleten hajtjuk végre, akkor a reakciósebesség nem megfelelő módon alacsony. A reakciósebesség maximális értékét 170 °C körül éri el, így ennél magasabb hő nérsékletek alkalmazása már nem növeli a reakciósét ességet. Ha a fenil-hidrazin-származék benzolgyűrűjéhez kapcsolódva éter típusú helyettesítőt, például metoxivagy benziloxicsoportot tartalmaz és megnövelt reakcicsebességű, akkor előnyösen a reakcióhőmérséklet jelentősen alacsonyabb a többi fenil-hidrazin-származél esetén alkalmazottnál, azaz például 70 °C és 90 °C közötti, A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvalósítása során eljárhatunk úgy is, hogy a fenil-hidrazin-származékot és az oxacikloalkán-2-ol-származékot különkü:ön feloldjuk egy adott mennyiségű, alkohol típusú oldószerben, majd az egyik így kapott oldatot cseppenként hozzáadjuk a másikhoz, az elegy hőmérsékletét a kívánt értéken tartva. Egy másik megvalósítási mód szerint a fenil-hidrazin-származékot és az oxacikloalkán-2-ol-származéko' egyidejűleg oldjuk fel, majd a kapott oldatot a kivárt hőmérsékletre melegítjük. A találmány szerinti eljárással kapott termékeket, az omega-indol-3-il-alkanol-származékokat a szokásos módszerekkel különíthetjük el. így például a reakcióele gyet vízzel és ezután egy vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például kloroformmal keverjük össze 186.036 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
