186016. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1'-helyettesített spiro [pirrolidin-3,3'-indolin] -trion-származékok előállítására
1 2 Az Y-OH2-Z és (VI) általános képletű vegyületek az irodalomból jólismertek vagy szokásos eljárásokkal - pl. példákban leírt módon - állíthatók elő. b) Valamely (X) általános képletű sót (mely képletben M jelentése a fentiekben meghatározott alkálifém-kation) valamely Ra-O, általános képletű alkilezőszerrel alkilezünk (mely képletben 0, jelentése megfelelő kilépő csoport, pl. halogénatom (előnyösen klór-, bróm- vagy jódatom), (1—6 szénatomos alkil)szulfonil-oxi-csoport (előnyösen metil-szulfonil-oxi-csoport) vagy aril-szilfonil-oxi-csoport /előnyösen 4- -metil-fenil-szulfonil-oxi-csoport/). A sót előnyösen in situ képezzük oly módon, hogy egy M helyén hidrogénatomot tartalmazó (X) általános képletű vegyületet legalább két mólekvivalens bázissal (pl. alkálifém-hidriddel vagy alkálifém-hidroxiddal, mint pl. nátrium- vagy kálium-hidriddel vagy nátrium- vagy kálium-hidroxiddal) reagáltatunk. Az eljárást előnyösen megfelelő poláros oldószerben (pl. egy 1 —4 szénatomos alkanolban, mint pl. metanolban vagy etanolban, N,N-dimetil-formamidban vagy dimetil-szulfoxidban) adott esetben megfelelő inert hígítószerben, pl. 10—100 °C-os hőmérsékleten végezhetjük el. Az alkilezőszert előnyösen kis fölöslegben alkalmazzuk és a reakcióelegyhez adjuk, az esetleges dialkileződés visszaszorítása céljából. Az M helyén hidrogénatomot tartalmazó (X) általános képletű kiindulási anyagot az a) eljárással analóg módon, a megfelelő 1 -helyette?itetlen-indolin-2,3-dion-származékból (izatin) kiindulva állíthatjuk elő. Az A benzol-gyűrűn klór- vagy bróm-helyettcsítőt hordozó (I) általános képletű vegyületeket a megfelelő, helyettesítetlen A-gyűrűt tartalmazó (I) általános képletű vegyületek klórozásával vagy brómozásával állíthatjuk elő. A klórozást vagy brómozást szokásos módszerekkel végezhetjük el. A reakciót pl. elemi klórral vagy brómmal, adott esetben Friedel-Crafts katalizátor (pl. ferri-klorid, ferri-bromid) vagy vaspor jelenlétében, pl. 10—100 °C-os hőmérsékleten, inert megfelelő hígító- vagy oldószerben (pl. kloroformban, nitrobenzolban vagy ecetsavban) hajthatjuk végre. A klórozást vagy brómozást továbbá szulfiril-kloriddal vagy -bromiddal, adott esetben jód-katalizátor jelenlétében, 10-100 °C-os hőmérsékleten,megfelelő hígító- vagy oldószerben (pl. ecetsavban vagy kloroformban) is elvégezhetjük. Az utólagos halogénezés különösen 5’-helyettesítőt hordozó A benzol-gyűrűt tartalmazó (I) általános képletű vegyületeknek a megfelelő, helyettesítetlen A benzol-gyűrűt tartalmazó (I) általános képletű vegyületekből történő előállítására alkalmas. A (III) általános képletű közbenső termékek is űj vegyületek és sok esetben (pl. ha Rb cianocsoportot és Ra halogén-benzil-csoportot jelent) maguk is aldóz-reduktáz gátló hatással rendelkeznek. Az (1) általános képletű szabad bázisokat kívánt esetben önmagukban ismert módszerekkel gyógyászatilag alkalmas kationt tartalmazó sóikká alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek optikailag aktív antipódjait oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (1) általános képletű racemátot megfelelő optikailag aktív szerves bázissal (pl. brucinnal, koniinnal, 2-pipekolinnal vagy valamely N,N,N-trialkil-(l-fenil-etil)-ammónium-hidroxiddal, mint pl. N,N,N-trimetil-(l - -fenil-etil)-ammónium-hidroxiddal) reagáltatjuk, majd a diasztereomer sók vagy komplexek képződő elegyét szokásos módszerekkel (pl. megfelelő oldószerből - pl. egy 1—4 szénatomos alkanolból - történő frakcionált kristályosítással) szétválasztjuk, majd az optikailag aktív (I) általános képletű vegyületet e sóból szokásos módszerekkel (pl. vizes ásványi savakkal, mint pl. híg sósavval) felszabadítjuk. Az aldóz-reduktáz enzímgátló hatást az alábbi standard laboratóriumi teszttel igazoljuk. Patkányokat sztreptozotocin beadásával diabéteszessé teszünk (ezt a fellépő erős glükoszuria jelzi). Az állatokat 5 napon át naponta kezeljük a teszt-vegyülettel. Az állatokat leöljük, a szemlencséket és az ülőidegeket eltávolítjuk. Standard feldolgozási eljárás után az egyes szövetekben megmaradt szorbit-szintet poli-trimetil-szilil -származékká történő átalakítás után gáz-folyadék-kromatográfiás úton meghatározzuk. Az ín vivo aldóz-reduktáz gátló hatást oly módon határozzuk meg, hogy a teszt-vegyülettel kezelt diabéteszes patkány-csoportnál mért maradék szorbit-szintet összehasonlítjuk a kezeletlen diabéteszes patkány-csoportnál és a kezeletlen normál patkány-csoportnál nyert megfelelő értékekkel. Ezenkívül módosított teszt-tnódszert is alkalmazunk, melynek során sztreptozotocinnal diabéteszessé tett patkányokat a teszt-vegyülettel két napon át naponta kezelünk. Az utolsó dózis beadása után 2—4 órával az állatokat leöljük, az ülőidegeket eltávolítjuk és a maradék szorbit-szintet a fentiekben ismertetett módon meghatározzuk. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti tesztek szerint 100 mg/kg vagy sokkal alacsonyabb orális dózisban általában szignifikáns mértékben gátolják az aldóz-reduktáz enzim működését. A fenti dózisok vagy azok sokszorosa beadása esetén5 toxikus tüneteket nem észlelünk. így pl. az új 1’-(3,4-diklór-benzil)spirofpirrolidin-3,3 -indolin]-2,2 ,5-trion 2 napon át orálisan 50 mg/kg dózisban adagolva az ülőidegben a maradék szorbit-szintet a kezeletlen diabéteszes kontrolihoz viszonyítva kb. 20%-ra csökkenti. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői 5-30 mg/kg orális dózisban a szemidegekben a maradék szorbit-szintet a kezeletlen normál patkány-csoportnál mért értékre csökkentik. Az aldóz-reduktáz enzim gátló hatást in vitro is igazoljuk. Marhaszemlencséből ismert módon tisztított aldóz-reduktáz enzimet izolálunk. A teszt-vegyüld hatását standard spektrofotometriás módszerekkel határozzuk meg, megmérjük, hogy a teszt-vegyület hány %-kal gátolja az enzim in vitro aktivitását, azaz áldozok többértékű alkoholokká — különösen glükóznak szorbittá — való redukciójának mértékét. A teszt szerint az (I) általános képletű vegyületek az aldóz-reduktáz enzim működését már 10^° mólos vagy sokkal kisebb koncentrációban szignifikáns módon gátolják. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek a fenti in vitro teszt során potens gátló hatást fejtenek ki, ugyanakkor azonban a korábban ismertetett in vivo teszt szerint orálisan nem különösen aktívak, a gyógyászatban kezelésre vagy megelőzésre eredményesen alkalmazhatjuk pl. a kívánt enzimgátlás helyéül szolgáló szöveteken vagy szerveken történő helyi alkalmazással (pl. helyi alkalmazással közvetlenül szembe juttatva). Az (I) általános képletű vegyületeket az aldóz-reduktáz enzim működésének gátlására melegvérű álla-186 016 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
