186014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák parainfluenza-3 virus okozta megbetegedése elleni inaktivált, adjuvált oltóanyag előállítására
t 186014 \ és 49. napon vizsgáltuk. A vérmintákat ellenanyagtartalmát hemagglutináció-gátlási (HÁG) és vírusneutralizációs (VN) próbákkal ellenőriztük. Azt találtuk, hogy HÁG ellenanyagok már a 7. napon kimutathatók 1:8—1:32 titerben. Az ellenanyagtiter mind a két próbában a 21. napon éri el a maximumot 1:64—1:128. Majd fokozatosan csökken és a 49. napon 1:4—1:8 titerű ellenanyagok mutathatók ki. Húsz borjúban vizsgáltuk az egyszeri oltást követő immunválaszt. A borjak 5 ml vakcinát kaptak intramusculárisan. Az alapimmunitással 1:2—1:16 rendelkező állatok esetében a legmagasabb ellenanyagtiter a 14. napon 1:8—1:32 titerek észlelhetők. Huszonöt nyulat és huszonöt borjút kétszer oltottunk azon célból, hogy megvizsgáljuk a kétszeri oltás hatását és meghatározzuk az optimális időpontját. A második oltás adagja nyulak esetében 2 ml, borjaknál 5 ml volt. Az oltást a 7., 10., 14., 21. és 42. napon ismételtük meg. A nyulak esetében azt találtuk, hogy a legmagasabb ellenanyagtiter 1:512—1:1024 a 10. és a 21. napon történő ismételt oltást követően alakult ki. Borjak esetében a legkedvezőbb a 14. napon történő revakcináció volt, amikor is az ellenanyagtiter 1:64—1:512 szintet éri el. A kontroll csoportokban elvégzett vizsgálatok valamennyi kísérlet esetében negatív eredményt adtak. A nyulakban ellenanyagot nem tudtunk kimutatni, a borjaknál pedig az alapértékek nem változtak. Amint a fenti kísérletek eredményei mutatják a találmány szerinti eljárással előállított oltóanyaggal kétszer kell vakcinázni. Az első oltást a fertőzött helyre történő szállítás előtt két héttel, a másodikat az első oltást követő 14. napon kell adni. Nagyüzemi telepek folyamatos védelme során a vemhes teheneket kétszer kell oltani 14 napos időközzel. Az anyjuk föcstejével így a borjak passzív immunitást kapnak, melynek megszűntével a borjakat kétszer kell oltani 14 napos időközzel. A találmány szerinti eljárással előállított vakcina kísérleti használatát a MÉM Állategészségügyi Főosztály engedélyezte és az oltóanyagot a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban kipróbáltuk. A Kombinát fertőzéstől mentes telepén 112 hat—nyolc hetes borjút a fent leírt módon immunizáltunk. A borjakat a második oltás után 2 héttel a fertőzött hízlalótelep borjúnevelőjébe szállítottuk. Az oltott borjak vérében a szállítás időpontjában 1:64—1:512 ellenanyagtitereket mértünk. A borjakban légzőszervi megbetegedés az eddigiektől eltérően nem jelentkezett. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás a szarvasmarhák parainfluenza-3 vírus okozta megbetegedése elleni inaktivált, adjuvált oltóanyag előállítására, azzal jellemezve, hogy az Országos Közegészségügyi Intézetnél 00212, illetve 00213 szám alatt letétbe helyezett R/GY 4/5 jelű és R/ME 9/7 jelű parainfluenza-3 vírustörzseket külön-külön kolosztrummentes borjak veséjéből készített sejttenyészeten szaporítjuk, a 107 TCID5o/0,l ml infektív titer elérése után a külön-külön elszaporított két vírustörzset összekeverjük és — előnyösen etiléniminnel — inaktiváljuk, a kapott folyadékot adott esetben az Országos Közegészségügyi Intézetnél 00214 szám alatt letétbe helyezett BF/9 jelű RS-vírus hasonlóképpen készített és inaktivált tenyészetének vírustartalmú folyadékával és adott esetben más protektiv anyaggal összekeverjük, majd adjuváljuk és kiszereljük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy adjuvánsként inkomplett olajos adjuvánst alkalmazunk. 5 10 15 20 25 30 35 nincs abra 5
