186014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák parainfluenza-3 virus okozta megbetegedése elleni inaktivált, adjuvált oltóanyag előállítására
186014 A találmány tárgya eljárás a szarvasmarhák parainfluenza-3 vírus okozta megbetegedése elleni inaktivált, adjuvált oltóanyag előállítására. A hazai nagyüzemi szarvasmarhatartásban napjainkban is rendkívül nagy gazdasági károkat okoznak a borjak vírusos eredetű légzőszervi megbetegedései. Saját vizsgálataink és a külföldi szakirodalom szerint a fiatal borjak járványos jellegű heveny légzőszervi megbetegedéseiben a parainfluenza-3 (PI-3) vírusnak jelentős szerepe van (MÁL. 31. 1976. 103; Acta Vet. Acad. Sei. Hung. 25. 1975. 357; J. Am. Vet. Med. Ass. 135. 1959. 147; Bui. Vet. Inst. Pulavy IS. 1974. 18; Am. Soc. Micro. 11. 1975. 783). A PI-3 vírus okozta kóros folyamatok nemcsak közvetlenül jelentenek veszteségeket, hanem lehetőséget teremtenek olyan vírusos és bakteriális társfertőzések, elhúzódó megbetegedések kialakulására is, amelyek a fiatal borjak jelentős kiesését és fejlődésbeli visszamaradását okozzák. A vírusos társfertőzésekben gyakori a Respiratory syncytial (RS) és az IBR vírus, míg a bakteriális szövődményekben a Pasteurella haemolytica baktérium a legjelentősebb. Megfigyeléseink és irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy az ismételten lezajlott PI-3 és RS vírus fertőzéseknek, valamint a megtámadott szervezet immunbiológiai állapotának jelentős szerepe lehet az intenzíven tartott hízóbikák és tehenek súlyos légzőszervi megbetegedésében, amelyet a hazai szakirodalom az „ún. járványos köhögés”-nek nevez (MÁL. 31. 1976. 99; Acta Vet. Acad. Sei. Hung. 25. 1975. 357; Arch. ges. Virusforsch. 30. 1970. 327; An. Med. Vet. 115. 1971. 35). Konkrét példaként emlithető, hogy az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát szarvasmarha-állományában az elmúlt három év során a borjak felnevelése alatt jelentkező veszteségek 50,6%-át a vírusos légzőszervi megbetegedések okozták. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát borjúállományában a PI-3 vírusos légzőszervi megbetegedések évről évre járványos jelleggel jelentkeznek. A hevenyen lezajló vírusos folyamatokat ebben az állományban is Pasteurella baktériumok súlyosbították és tették elhúzódóvá. A jelentős gazdasági károk miatt fokozódó igény jelentkezik specifikus vakcina iránt. A PI-3 vírus ellen két aktív immunizálási módszerrel védekezhetünk, mégpedig élő vagy inaktivált vírust tartalmazó vakcinával. Az élővakcinák gyengített virulenciájú (attenuált) vírust tartalmaznak élő, szaporodóképes állapotban. Az élő vakcina előnye, hogy a szervezetben szaporodik, ezért az érintetlen felületi antigénjei ellen nagy mennyiségben termelődik ellenanyag. Az élő PI-3 vakcinát általában spray alakjában kiszerelve orrba fújják, így jelentős a lokális ellenanyagtermelés is (intramusculáris adagolás esetén természetesen arra számítani nem lehet). Az élővakcinák hátránya, hogy ártalmatlansága nem egyértelmű. Állatról állatra passzálódva a vírus visszanyerheti virulenciáját. A légzőszervekben ismételten szaporodó vírus egyéb tényezők mellett lehetőséget biztosít feltételesen patogén baktériumok elszaporodásához. Az élő vírussal történő ismételt találkozás (hasonlóan a természetes fertőződéshez) immunkomplex betegségek kialakulásához vezethet. További gyakorlati hátránya a drága és bonyolult applikálási mód, valamint az, hogy a nagymennyiségű élő vírust tartalmazó sprayt a kezelő személyzet is belélegezheti. A felsorolt hátrányok ellenére az Amerikai Egyesült Államokban és néhány nyugat-európai országban (Anglia kivételével) az élő 5 vakcinák gyártása került előtérbe. így Franciaországban Para-3 néven élő vírust tartalmazó vakcinát hoz forgalomba az IFA cég. A vakcinát orrba adják (Memento thérapeutique, IFA Merieux Catalogua 1979). Az Amerikai Egyesült Államokban (Norden-labora■ tórium) a PI-3 nevű élő vakcinát kombináltan alkalmazzák más vírusokkal és baktériumokkal együtt. A kombinált vakcinát intramusculárisan adják. PI-3 vírust tartalmaz például a RESBO-3, RESBO-4, RESBOT M és a RESBOIBR~PI'3 jelű vakcina (Norden ■ - product guide jun. 1, 1978, Lincoln, Nebrasca). Hazai kutatók is kísérleteztek élő (attenuált) vírust tartalmazó vakcina előállításával (Phylaxia állatorvosi zsebkönyve, 1978). Üzemi próbagyártásra is sor került, de az eredmények olyan kedvezőtlenek voltak, • hogy maga a gyártó cég javasolta a minisztérium felé a gyártás leállítását. Á vakcinák másik nagy csoportját az inaktivált vakcinák képezik. Inaktivált vakcina előállítása céljából az élő vírust olyan kémiai vagy fizikai behatásnak teszik ki, amely a vírust megöli ugyan, de a felületén lévő, az immunanyagok képződését kiváltó antigénjeit lehetőleg érintetlenül hagyja. Ez azt jelenti, hogy a vírus „hulla” is, bejutva a szervezetbe, az immunanyagok képződését kiváltja, mert a szervezet a vírus felületén lévő jellegzetes csoportokat élő vírusként észleli és ezért védekezik. Az inaktivált vakcina előnye, hogy teljesen ártalmatlan, nem lehet a vírus tovaterjedésének forrása. Hátránya viszont, hogy kevésbé hatékony, mint az élő vakcina, mégpedig azért, mert a hagyományos inaktiválási módszerek a fertőzőképesség megszüntetése mellett a felületi antigéneket is jelentősen roncsolják (B. Morein és misai, Infections and Immunity 8, (4), 650 (1973); M. Proben és mtsai, Vet. Sei. 24, 222 (1978)). A parainfluenza-3 vírus vonatkozásában tudomásunk szerint inaktivált vakcinákkal csak összehasonlító jellegű immunizálási kísérleteket végeztek, kereskedelmi forgalomban nincs ilyen oltóanyag. Az élő vakcinák fent említett veszélyessége miatt mégis célszerűbbnek tűnik az inaktivált vakcinákkal történő védekezés. A találmány célja ezért olyan inaktivált vakcina előállítása volt, amelynek előnyös tulajdonságai megközelítik az élő vírust tartalmazó vakcináét, de a szervezetre nézve teljesen ártalmatlan. A találmány feladata tehát 1. a megfelelő vírus(ok) kiválasztása. 2. a megfelelő inaktiválási eljárás kidolgozása volt. Találmányunk egyik felismerése az, hogy a különböző korú szarvasmarha-állományokban jelentkező, eltérő jellegű járványok során izolált PI-3 vírustörzsek biológiai tulajdonságai jelentős változatosságot mutatnak. Azonos infektív titerű vírustörzsek hemaglutinációs képessége erősen eltér egymástól. Egyes beteg állatokból izolált törzsek alig, mások pedig nagy mennyiségben tartalmaztak hemagglutinint. Az erős hemagglutinációs (HA) képességgel bíró törzsek által kiváltott agglutináció jellegében is jelentős különbségek mutatkoztak. Egyes törzsek által létreho-2
