185995. lajstromszámú szabadalom • Cement-alapú kompoziciók

1 185 995 2 F a reométer dugattyújára gyakorolt erőt jelenti kN egységekben. Általában D értéke 1—3 cm, d értéke 0,2—0,5 dm, L ér­téke pedig 5d — 20 d. A fent ismertetett kapilláris reométer-vizsgálattal vá­laszthatjuk ki a cementalapú kompozícióban felhaszná­landó komponenseket. Pontosabban, a kapilláris reométer-vizsgálattal egyszerűen meghatározhatjuk azt, hogy milyen típusú hidraulikus cementek és vízben oldó­dó vagy vízben diszpergálható szerves polimerek vagy kopolimerek használhatók fel egymással kombinálva a találmány szerinti cementalapú kompozíciókban. Tapasztalataink szerint a hidraulikus cementet, legföl­jebb 25 súlv% vizet és a hidraulikus cement súlyára vo­natkoztatva 1—15 súly % vízben oldódó vagy vízben disz­pergálható szerves polimert vagy kopolimert tartalmazó kompozíciók kötésével kialakított cementalapú termékek hajlítószilárdsága nagyobb akkor, ha a hidraulikus ce­mentet és a polimert vagy kopolimert úgy választjuk meg, hogy a minta a kapilláris-reométer-vizsgálatban megfeleljen a fenti követelményeknek, mint ha a felhasz­nált hidraulikus cement/polimer vagy kopolimerpárból készített minta a vizsgálatban nem felel meg a felsorolt követelményeknek. A találmány szerinti cementalapú kompozíciókban szerves polimerként vagy kopolimerként (a továbbiakban röviden: polimerként) csak vízben oldódó vagy vízben diszpergálható anyagokat használhatunk fel. Egyes ese­tekben csak nehezen dönthető el, hogy egy adott polimer ténylegesen oldódik-e vízben, vagy csak részlegesen szolvatálódik vízzel, és így vízben jól diszpergálható. Alapvető követelmény azonban az, hogy a felhasznált po­limer kellően oldódjék (vagy kellően jól diszpergálódjék) a kompozícióban lévő vízben ahhoz, hogy a feldolgozás során javítsa a cementalapú kompozíció Teológiai tulaj­donságait. Ennek megfelelően a polimer vízoldhatóságát (vagy vízben diszpergálhatóságát) és mennyiségét úgy kell megválasztanunk, hogy a hagyományos keverőbe­rendezésekben (például Brabender Plastograph keverő­berendezésben) vagy ikerhengeres malomban összedol­gozott. illetve extrudált kompozíció plasztikus masszát képezzen. így például ha vízben megfelelően oldódó vagy diszpergálható polimert használunk fel, olyan kom­pozícióhoz jutunk, amely megfelelően kohéziv ahhoz, hogy ikerhengeres berendezésen egybefüggő, összetapa­dó, plasztikus lappá alakítható legyen. A lapok célszerű­en eléggé kohézivak ahhoz, hogy legalább 30 cm-es hosszban eltávolíthatóak legyenek a hengerekről. Abban az esetben, ha a polimer vízben nem oldódik vagy disz­­pergálódik megfelelő mértékben, a kompozícióból nem képezhető egybefüggő, kohéziv, plasztikus lap, és maga a kompozíció is morzsalékos lehet. A kompozíciókban előnyösen vízben oldódó polimereket használunk fel, ezek az anyagok ugyanis különösen kedvezően módosít­ják a kompozíció Teológiai tulajdonságait. Sok esetben tapasztalhatjuk azt, hogy a hidraulikus ce­mentet, vizet és vízben oldódó vagy vízben diszpergálha­tó szerves polimert vagy kopolimert (például poliakril­­-amidot, poli-vinil-pirrolidont, poli-etilén-oxidot, hid­­roxil-propil-metil-cellulózt stb.) a fent megadott arányok­ban tartalmazó kompozíció nyírófeszültsége kapilláris re­­ométerben vizsgálva a nyírási sebesség jelentős növelése­kor is csak alig vagy egyáltalán nem változik, pontosabban a nyírófeszültség csak kismértékben vagy egyáltalán nem nő, sőt esetenként még csökken is. A nyí­"ófeszültség gyakran a nyírási sebességtől látszólag füg­getlenül változik. Ezek a kompozíciók nem tartoznak a alálmány szerinti kompozíciók körébe. A találmány sze­rinti kompozíciók köre csak az olyan hidraulikus ce­­ment/polimer párt tartalmazó kompozíciókra terjed ki, ímelyek esetén a fenti összetételű minta kapilláris reo­­méterben meghatározott nyírófeszültsége a nyírási sebes­ség tízszeresre növelésekor legalább 25%-kal, célszerűen legalább 50%-kal nő. Általában minél nagyobb a nyírófe­szültség növekedése a fenti körülmények között, annál nagyobb a cementalapú kompozíciókból kialakított ce­mentalapú termékek hajlítószilárdsága. A kapilláris reométer-vizsgálatokhoz természetesen csak alaposan homogenizált mintákat használhatunk fel, amelyek eléggé folyékonyak ahhoz, hogy a kapilláris nyí­láson extrudálhatók legyenek. Ezért a kapilláris reométer-vizsgálatot célszerűen rövid idővel a minta összekeverése után végezzük el, azaz olyan időpontban, amikor a kompozíció még nem kötött meg számottevő mértékben. A vizsgálatot általában a hidraulikus cement ás a víz összekeverésétől számított 30 percen belül, cél­szerűen 5—15 perc elteltével hajtjuk végre. A nyírási se­bességet célszerűen az első nyírási sebességhez tartozó nyírófeszültség meghatározásától számított rövid idő el­teltével növeljük a tízszeresére. Tekintettel arra, hogy a vizsgált minta kötését a hőmérséklet növelése gyorsíthat­ja, a vizsgálatot célszerűen szobahőmérsékleten vagy ah­hoz közel eső hőmérsékleteken (például 20 °C-on vagy 20 °C körüli hőmérsékleteken) végezzük. A kapilláris reométer — elsősorban a kapilláris — méreteit úgy kell megválasztanunk, hogy a kompozíció a reométerben a kívánt 0,1—5 sec'1 sebességgel extrudálható legyen. Ru­tin előkísérletekkel egyszerűim eldönthetjük azt, hogy az adott méretű kapilláris reométer megfelel-e ennek a cél­nak, vagy sem. A találmány szerinti cementalapú kompozíciókban po­limerként különösen előnyösen használhatunk fel hid­­rolizált vinil-acetat-pohmereket vagy -kopolimereket. A felhasznált polimer vinil-acerátból és egy kopolimerizál­­ható monomerből kialakított kopolimer is lehet, előnyö­sebbeknek bizonyultak azonban a hidrolizált poli-vinil­­-acetátok. A vinil-acetát-polimerek vagy -kopolimerek hidrolízis­foka döntő jelentőségű abból a szempontból, hogy az adott hidraulikus cementet és az adott polimert tartalma­zó, fenti összetételű minta a kapilláris reométer-vizsgá­­latban megfelel-e találmány szerinti követelményeknek vagy sem. A kapilláris reométer-vizsgálatban a nyírási sebesség tízszeresére növelésekor legalább 25%-os nyírófeszültség-növekedést mutató minták kialakításához előnyösen olyan vinil-acetát-polimereket vagy -kopoli­­mereket használunk fel, amelyek hidrolízisfoka legalább 50%, célszerűen 70—90%, azaz amelyekben a vinil­­-acetát-egységek legalább 50%-a; célszerűen 70—90%-a megfelelő alkohollá van hidrolizálva. Tapasztalataink szerint a lényegében teljes mértékben (például legalább 97%-ban) hidrolizált vinil-E.cetát-polimerekből és -ko­­polimerekből készített minták jellemzői kapilláris reométer-vizsgálatban nem telelnek meg a találmány sze­rinti követelményeknek. Ilyen polimerekből csak igen nehezen készíthetők a kapillá ris reométerben extrudálha­tó minták. Tapasztalataink szerint az adott mennyiségű hidrolizált vinil-acetát-polimert vagy kopolimert tartalmazó ce­mentalapú kompozíciókból készített cementalapú termé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents