185977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-amino-cefém-vegyületek előállítására

1 2 185 977 szénatomos alkil)—amino-(l—4 szénatomos alkil)­­csoporttal helyettesített tetrazolilcsoport, vagy sóiknak vagy észtereiknek előállítására egy (I) álta­lános képletű vegyületnek, melynek képletében R1 jelentése a fenti, R jelentése egy karbonsav acilcsoportja, előnyösen acetil- vagy 3-oxo-butiril-csoport, vagy sójának vagy észterének egy R2SH általános képletű tiol-származékkal, melynek képletében R2 jelentése a g fenti, vagy sójával történő reagáltatásával. Az (I) általános képletű vegyületek könnyen előállítha­­tók ipari méretekben is fermentációs termékekből, így például cefalosporin C-ből vagy dezacetil-cefalosporin C-ből, és a (II) általános képletű vegyületek antimikrobi­­ális hatásű vegyületek előállításának fontos köztitermé­kei. Ezért nagy szükség volt olyan eljárás kidolgozására, amellyel a (II) általános képletű vegyületek jó kiterme­léssel, iparilag előnyös módon állíthatók elő az (I) általá­nos képletű kiindulási anyagok felhasználásával. Az ed­dig ismert eljárások szerint 1) egy (I) általános képletű vegyületet egy tiol­­vegyülettel reagáltattak vízben vagy víz és szerves oldó­szerek) elegyében, savas és enyhén lúgos közötti kémha­tás mellett (lásd például a 17636/1964 és a 13023/1971 szá­mú közzétett japán szabadalmi bejelentéseket, a 3 641021 számú USA-beli szabadalmi leírást és a 1 283 811 és 1 321 412 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásokat); 2) egy (I) általános képletű vegyületet és egy tiol­­vegyületet szerves oldószer(ek)ben melegítettek (lásd például a 43043/1980 számú közrebocsátott japán szaba­dalmi bejelentést stb. ) ; és 3) egy (I) általános képletű vegyületet szerves oldó­­szer(ek)ben reagáltattak egy tiol-vegyülettel, sav vagy sa­vas adduktum jelenlétében (lásd például a 2 804 896 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratot, a 1 565 941, 2 027 429 és 2 048 257 számú nagy­­britanniai szabadalmi leírásokat és a 20724/1980, 49383/1980 és 153790/1980 számú közrebocsátott japán szabadalmi bejelentéseket). Az 1) és 2) eljárás esetében azonban rossz a termék mi­nősége és alacsony a kitermelés, a /3-laktám hidrolízis fellépése következtében; míg a 3) eljárás esetében nemki­­vánatos mellékreakciós játszódhatnak le, így például lak­ion alakulhat ki vagy az (I) és/vagy (II) általános képletű vegyületek 0-laktám gyűrűje felhasadhat a Lewis sav vagy adduktja felhasználása behatárolja az eljárás végre­hajtásához használható berendezéseket, és nehézségeket okoz az utókezelésben, mert a reakció lejátszódása után a savat semlegesíteni kell egy lúgos kémhatású vegyület­­tel, ami a célvegyülettel érintkezve annak elbomlásához illetve elszíneződéséhez vezethet, ezen kívül a (II) általá­nos képletű célvegyületek hozama rendkívül alacsony lesz, az (I) általános képletű kiindulási anyagok típusától, az alkalmazott sav minőségétől és egyéb tényezőktől füg­gően. A laktonná alakulás, a /3-laktám bomlása és az el­színeződés szennyeződések keletkezésével jár, amelyek szennyezik a (II) általános képletű vegyületet, és amelyek eltávolításához fáradságos, költségigényes munkára van szükség, amely elkerülhetetlenül a kitermelés csökkenté­séhez vezet, ha a (II) általános képletű vegyületeket anti­­mikrobiális hatású anyagok előállításához használjuk. Ezen kívül a 3) eljárásban csökkenteni kell az (I) általá­nos képletű kiindulási anyagok víz- és/vagy nedvesség­­tartalmát, hogy elkerüljük víz és/vagy nedvesség bejutá­sát a reakciórendszerbe. Ez a követelmény komoly problémát jelent az eljárás üzemesítése során, mert egy szárítási lépés közbeiktatására van szükség, s a szárított 2 por könnyen száll, ezért környezeti ártalomhoz vezet. így például a 7-amino-cefalosporánsav kontakt dermatitist okozhat (Kirk-Othmer, Encyclopedia of Chemical Tech­nology, 3. kiadás, 1978., 2. kötet, 907—908. old.) Más­részt, az (I) általános képletű vegyületek, ha előállításuk vízből vagy víz és szerves oldószerek elegyéből az izo­­elektromos ponton végzett kicsapással történik, vizet és/vagy nedvességet tartalmazó anyagok kevésbé porlód­nak, mint a száraz, porszerű anyagok. Ezen kívül beiga­zolódott, hogy a 3) eljárásnál olyan esetekben, amikor az (I) általános képletű kiindulási anyagok 3-szubsztituense enolizációra hajlamos, mellékreakciókhoz, így például laktonképződéshez vezet, ami rontja a kitermelést és nö­veli a végtermék lakton-szennyezettségét. Azt találtuk, hogy ha az (I) általános képletű vegyüle­teket vagy sóikat vagy észtereiket szerves oldószerben, dihalogén-foszforsav jelenlétében tiolokkal vagy sóikkal reagáltatjuk, a kívánt (II) általános képletű vegyületeket váratlan módon jobb kitermeléssel kapjuk, anélkül, hogy az eddigiekben jelzett problémák fellépnének. A dihalogén-foszforsavban a halogénatom klór-, bróm­­vagy fluoratom lehet. Ennek megfelelően a találmány tárgya javított eljárás a (II) általános képletű 7-amino-cefem-vegyületek vagy sóik vagy észtereik előállítására az (I) általános képletű vegyületek, sóik vagy észtereik és megfelelő tiol-vegyü­­letek reagáltatásával. A képletekben R, R1, R2 a koráb­ban megadott jelentésű. Az eljárást az jellemzi, hogy a reagáltatást szerves oldószerben, egy, adott esetben difoszforil-tetrahalogenid és víz reagáltatásával előállított dihalogén-foszforsav jelenlétében végezzük. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt vegyületek (I) általános képletében R egy kar­bonsav acilcsoportját jelenti. Ilyen csoportok például az alkanoilcsoportok, előnyösen 1—4 szénatomos alkanoil­­csoportok, így például akrilcsoport, aroilcsoportok, amelyek előnyösen 7—9 szénatomot tartalmaznak, így a benzoilcsoport; aralkanoilcsoportok, amelyek előnyösen 8—12 szénatomosak, így például a fenil-acetil-csoport; karbamoilcsoport. Ezek az acilcsoportok további helyet­tesítőket hordozhatnak. Ilyenek például a következők: halogénatomok, nitrocsoport, oxocsoport, acil-oxi-, acil­­-amino-, hidroxil-, karboxil-, szulfàmoil-, karbamoil-, karbo-alkoxi-karbamoil-, aroil-karbamoil-, karbo-alkoxi­­-szulfamoil-, szulfonil csoport. Többek között gyakran alkalmazunk olyan 1—4 szénatomos alkanoilcsoportot tartalmazó vegyületeket, ahol az alkanoilcsoportot tartal­mazó vegyületeket, ahol az alkanoilcsoportot oxocsoport helyettesíti. Ilyenek például az acetil- illetve a 3-oxo-bu­­tiril-csoportok. Az (I) illetve (II) általános képletű vegyületek 4-észterezett származékaiként a 4-heIyzetű karboxilcso­­port észtereit, így alkil-, cikloalkil-, cikloalkenil-észtereit használjuk, amelyek nincsenek hátrányos hatással a reak­cióra és adott esetben például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, terc-butil-, metoxi-metil-, etoxi-metil-, izopropoxi-metil-, a-metoxi-etil-, a-etoxi-etil-, fenoxi­­metil-, dimetil-amino-etil-, dietil-amino-etil-, fenacil-, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents