185948. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként azolil-alkil-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 185 948 2 A (III) általános képletű alkének a szerves kémia közismert vegyületei. A találmány szerinti b) eljárás kiindulási anya­gaiként használható alkének a (IV) általános kép­lettel foglalhatók össze. Ebben a képletben R1,. R2 és R3 előnyösen azokat a csoportokat jelenti, ame­lyeket az (I) általános képletű vegyületekkel kap­csolatban korábban előnyösként neveztünk meg. A (IV) általános képletű alkének a szerves kémia közismert vegyületei. Előállításuk például Perkin­­szintézissel és ezt követő észterezéssel történhet (lásd Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, 8, 442). A találmány szerinti b) eljárás kiindulási anyaga­inak másik csoportját az (V) általános képletű azo­­lok alkotják, amelyek ugyancsak ismert vegyületek. Az a) és b) eljárásoknál hígitószerként szerves oldószerek alkalmazhatók. Ide tartoznak előnyö­sen az alkoholok, így a metanol, etanol vagy izo­­propanol; az aromás szénhidrogének, így a benzol vagy toluol; az éterek, így a tetrahidrofurán vagy dioxán; valamint a nitrilek, így például az acetonit­­ril. A találmány szerinti a) és b) eljárásokat bázis jelenlétében hajtjuk végre. Bázisként előnyösen al­­kálifém-alkoholátokat, például nátrium-metilátot, nátrium-etilátot vagy kálium-metilátot; alkálifém­­-hidroxidokat, így például nátrium- vagy kálium­­-hidroxidot; valamint alkálifém-fluoridokat, példá­ul nátrium- vagy kálium-fluoridot használunk. A találmány szerinti a) és b) eljárás szerint adott esetben katalizátor jelenlétében dolgoznak. Ide tar­toznak előnyösen a makrociklusos poliéterek („ko­rona-éterek”). Az a) és b) eljárásnál egyaránt a reakcióhőmér­séklet széles tartományon belül változtatható. Ál­talában 10 °C és 150 °C között, előnyösen az alkal­mazott oldószer forráspontja körüli hőfokon dol­gozunk. A találmány szerinti a) eljárás gyakorlati kivite­lezése során előnyösen moláris mennyiségű reagen­seket használunk. Az (I) általános képletű vegyüle­tek izolálása szokásos módon történik. A találmány szerinti b) eljárás esetében 1 mól (IV) általános képletű alkénre számítva előnyösen 1-4 mól azolt használunk. Az (I) általános képletű vegyületeket itt is szokásos módon izoláljuk. Ä találmány szerinti redukció szokásos módon történik, például úgy, hogy a redukálni kívánt ve­­gyületet komplex hidridekkel reagáltatjuk, adott esetben hígítószer jelenlétében. Ha komplex hidridekkel dolgozunk, hígítószer­ként a találmány szerinti reakciók végrehajtásához polár szerves oldószereket használunk. Ide tartoz­nak előnyösen az alkoholok, így a metanol, etanol, butanol, izopropanol; és az éterek, így a dietil­­-éter vagy tetrahidrofurán. A reagáltatást általában 0 °C és 30 °C, előnyösen 0 °C és 20 °C között végezzük. 1 mól (la) általános képletű ketont álta­lában mintegy 1 mól komplex hidriddel reagálta­­tunk. Komplex hidridként például nátrium-bór­­hidridet vagy lítium-alanátot használhatunk. A re­dukált (I) általános képletű vegyületek elkülönítése úgy történik, hogy a maradékot híg vizes sósav­-oldatban felvesszük, az oldatot meglúgosítjuk, és szerves oldószerrel extraháljuk. A további feldolgo­zás szokásos módon történik. Az (I) általános képletű vegyületek fiziológiailag elfogadható savaddíciós sói előállításához előnyö­sen a következő savak alkalmazhatók: halogén­­-hidrogén-savak, így például a hidrogén-klorid, a bróm-hidrogénsav, különösen a hidrogén-klorid, valamint a foszforsav, salétromsav, kénsav, mono- és bifunkciós karbonsavak és a hidroxi-karbonsa­vak, így például az ecetsav, maleinsav, borostyán­kősav, fumársav, borkősav, citromsav, szalicilsav. szorbinsav, tejsav, valamint a szulfonsavak, így p-toluol-szulfonsav és 1,5-naftalin-diszulfonsavak. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói a szokásos sóképzési eljárásokkal könnyen előállít­hatok, például úgy, hogy egy (I) általános képletű vegyületet feloldunk egy alkalmas inert oldószer­ben, majd az oldathoz hozzáadjuk a megfelelő sa­vat, például a sósavat, majd a kapott sót ismert módon, például szűréssel elkülönítjük, adott eset­ben pedig inert szerves oldószerrel végzett mosással tisztítjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható ható­anyagok erős mikrobicid hatást mutatnak, és a gyakorlatban kiváló hatással használhatók nemkí­vánatos mikroorganizmusok elpusztítására A hatóanyagok növényvédőszerek készítéséhez használhatók fel. A növényvédelemben a fungicid készítmények Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomycetes, As­comycètes, Basidiomycetes és Deuteromycetes irtá­sára használhatók. Miután a hatóanyagok a növényeket nem káro­sítják a növényi megbetegedések kezeléséhez szük­séges mennyiségben, a megfelelő növényvédőszerek a talaj feletti növényi részek, növények, vetőmagok kezelésére és talajkezelésre egyaránt alkalmazha­tók. A találmány szerint előállítható hatóanyagok felhasználásával kapott növényvédőszerek különö­sen sikeresen használhatók gabonák gombás meg­betegedéseinek, így a gabonarozsda és a liszthar­mat kezelésére, a Venturia-fajták kezelésére, így az almavarasodás előidézője (Fusicladium dendriti­­cum) és a Podosphoaera fajták, így az almaliszthar­­mat kórokozója (Podosphaera leucotricham) ellen. A hatóanyagok a szokásos készítményekké, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, habokká, pasztákká, granulátumokká, aeroszolos készítményekké, hatóanyaggal impregnált termé­szetes és szintetikus anyagokká, finomkapszulákká és magok csávázására szolgáló készítményekké, va­lamint égetösókkal készült készítményekké, így füstpatronokká, -dózisokká, -spirálokká, végül ULV-hideg- és melegköd-készítményekké alakítha­tók. Ezek a készítmények ismert módon állíthatók elő, például úgy, hogy a hatóanyagot szaporító­anyagokkal, a tehát folyékony oldószerekkel, nyo­más alatt álló, cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felület­aktív anyagokkal, így emulgeáló- és/vagy diszper­­gáiószerekke! és/vagy habzás elősegítő szerekkel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents