185928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-helyettesített 1-béta-D-ribofuranozil-1H-imidazo-[4,5-c] piridinek előállítására

1 2 185 928 sével végezzük. A klórt védett aminocsoportra, pél­dául benzilamino- vagy benzhidril-amino-csoport­­ra is cserélhetjük, és a védőcsóportot ismert mó­don, például az előzőekben leírtak szerint távoht­juk el. 5 A találmány szerint olyan módon is eljárhatunk, hogy az (I) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R = halogén vagy védett aminocsoport, enzimatikus úton ribozilezzük a fentiekben ismer­tetett módon, majd a 4-szubsztituenst aminocso- 10 porttá alakítjuk, s így 4-amino-l-ß-D-ribofurano­­zíl-1 H-ímidazo(4,5-c)piridint kapunk. Jóllehet a fenti ribozilezéshez szükséges ribóz-1- foszfát az irodalomban ismertetett szintetikus úton is előállítható (Wright, R. S. és Khorana, H. G. J. 15 Am. Chem. Soc. 78,811 (1956)), kényelmi és célsze­rűségi okokból ribozil-donorból és szervetlen fosz­fát vegyületből in situ is előállíthatjuk. A reakció­kat egymástól elkülönítetten is végezhetjük, azaz az enzimatikus vagy kémiai úton előállított ribóz- 20 1-foszfátot elkülönítjük és ezt használjuk kiindulási anyagként, előnyösen azonban a két reakciót össze­vonjuk („one pot process”) és a ribóz-1-foszfát intermediert in situ kapjuk. így az összevont reakcióban a donor ribonukleozid ribozil-egységét 25 építjük rá a 3-deazapurin bázisra, és így a kívánt ribonukleozidot kapjuk. Ribozil-donorként purin-ribonukleozidot, így például adenozint, pirimidin-ribonukleozidot, így például uracil-ribonukleozidot, vagy többféle ribo- 30 nukleozid és nem-nukleozid természetű anyag ke­verékét, előnyösen nem-nukleozid természetű anyagtól mentes ribozil-donort, különösen előnyö­sen pirimidin-ribonukleozidot használunk. Donorként pirimidin-ribonukleozid használata 35 két okból is előnyös, egyrészt, mivel a donor ribo­nukleozid tulajdonságai eléggé különbözőek a kí­vánt terméktől, könnyű tisztítást tesz lehetővé, másrészt a reakcióban felszabaduló donor bázis pi­­rimidin, nem pedig purin, ezért a donor és akcep- 40 torbázis között az enzim (purin nukleozid foszfori­­láz) aktív centrumához történő versengés kisebb. A pirimidin- és purin-ribonukleozid donorokat bármelyik ismert módszerrel előállíthatjuk (például Hotchiss, R. D. által ismertetettel - J. Biol. Chem. 45 175, 315 (1948)). A fentiekben ismertetett mindkét reakciót szá­mos különböző mikroorganizmusban és emlős szö­vetben jelenlévő enzimek katalizálják. A donor ri­­bonuklçozid foszforilezését például purin-nukleo- 50 zid-foszforiláz katalizálja, ha a donor purin-ribo­nukleozid, vagy pirimidin-nukleozid-foszforiláz, ti­­midin foszforiláz vagy uridin foszforiláz katalizál­ja, amennyiben donorként pirimidin-ribonukleozi­dot használunk. A második reakciót - melyben 55 3-deazapurinból és ribóz-1-foszfátból a kivánt 3- deazapurin-ribonukleozidot állítjuk elő - purin­­nukleozid-foszforiláz katalizálja. Ily módon ribozilcsoportot átvivő enzimrend­szerként vagy csak az utóbbi foszforilázt önmagá- 60 ban, vagy - ha a ribozil donor pirimidin- vagy pirimidin-származék-ribonukleozid - bármelyik előbbi típussal kombinálva használjuk. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárásban katalizátorként használt enzi- g5 mek különféle mikroorganizmusokban és emlős szövetekben fordulnak elő. Enzimforrásként azon­ban aerob baktériumokat, például B. stearother­­mophilus-t, előnyösen az amerikai kultúra gyűjte­ményben ATCC 11 303 számon deponált E-coli B-t használjuk. Az enzimeket tartalmazó baktériumok különböző körülmények között tenyészthetők, de előnytelen nagyobb mennyiségű glükózt tartalma­zó táptalaj használata, mivel a baktérium sejtekben glükóz jelenlétében a nukleozid-foszforiláz enzi­mek szintje csökken. Tapasztalatunk szerint a nyers enzimpreparátu­mok kevésbé alkalmasak, mint a tisztított készít­mények, annak következtében, hogy az előzőek zavaró nukleinsavakat és a szükséges enzimeken kívül egyéb enzimeket is tartalmaznak. A szennye­ző enzimek a szubsztrátok és termékek nem kívánt változásait katalizálják, sőt a szükséges enzimek proteolízisét is okozhatják. E tényezők nemcsak a kívánt termékek hozamát csökkentik, hanem meg­nehezítik a reakcióelegyből történő elkülönítésüket is. Fentiek alapján célszerűen a nyers enzimprepa­rátumot mielőtt a reakcióelegyhez hozzáadjuk, is­mert módon tisztítjuk. így például a kívánt enzime­ket a sejt-extraktumokból kálcium-foszfát géllel és ioncseíe-kromatográfiával különíthetjük el vagy töményíthetjük be. A sejt-extraktumot a kálcium­­foszfát géllel való kezelést megelőzően streptomi­­cinnel vagy nukleázzal (DNS-áz + RNS-áz), az ioncsere-kromatográfiát megelőzően nukleázzal (DNS-áz + RNS-áz) is kezelhetjük. A nukleázzal való kezelést előnyösen 4 és 40 °C közötti hőmér­sékletű, különösen előnyösen 25 °C hőmérsékletű dializálási körülmények között végezzük. A gélfilt­­rációt különösen előnyösen a tisztítás késői vagy végső szakaszában - amikor már csak kevés folya­dék van jelen - alkalmazzuk. Az enzimeket megfelelően aktív állapotban és koncentrációban a fenti reakciók katalízisére hasz­nálhatjuk. Általában a reakcióelegy ribozil-donort, 3-deazapurin bázist, szervetlen foszfátot, például dikálium-hidrogén-foszfátot (K2HP04-et) és meg­felelő enzimet vagy enzimeket tartalmaz. Oldószer­ként vizet vagy legfeljebb 50%-nyi szerves oldó­szert, például metanolt, etanolt, propánok, butá­nak, acetont, metil-etil-ketont, etil-acetátot, tolu­­olt, tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetil-szulfoxidot, triklór-metánt vagy celloszolvot használunk. Elő­nyösen 0,001-2000 mmól/l-es, különösen előnyö­sen 1-200 mmól/l-es koncentrációban végezzük a reakciót. A reakciót közel semleges pH értéken, azaz kö­rülbelül pH = 5 és 9 között, előnyösen pH = 6,0-8,5 értéken, és 3 és 70 °C közötti hőmérsékleten végez­zük. A purin-nukleozid glikozidos kötése savas körül­mények között, és különösen magasabb hőmérsék­leten hasadhat, továbbá szélsőséges hőmérsékleti és pH viszonyok között az enzimek sem stabilisak. Az enzim koncentrációját előnyösen a használt ribozil donorok és akceptorok szubsztrát hatásfokától, valamint a reakcióidőtől függően választjuk meg. Bizonyos esetekben előnyös, ha az enzimből na­gyobb mennyiséget használunk abból a célból, 3

Next

/
Thumbnails
Contents