185895. lajstromszámú szabadalom • 1-(2,4-Diklór-fenil)-1-(2,6-dihalogén-benzil-tio)- 2-(1,2,4-triazol-1-il)- etánszármazékokat mint hatóanyagot tartalmazó gombaölő készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

185895 2 A találmány hatóanyagként 1 -(2,4-dsklór-fenil)­­-l-(2,6-dihalogén-benzil-tio)-2-(l ,2,4-triazol-l-il)­­-etán-származékokat tartalmazó fungicid készít­ményekre és a hatóanyagok előállítására vonatko­zik. Ismert, hogy bizonyos helyettesített l-(benzil­­-tio)-l-fenil-2-(l,2,4-triazol-l-iI)-etán-származé­­kok, így például l-(2,4-diklór-fenil)-l-(2,4-diklór­­-benzil-tio)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán jó fungicid hatással rendelkeznek (833 926. sz. amerikai egye­sült államok-beli szabadalmi bejelentés, 27 24 684. sz. NSZK-beli közrebocsátási irat). A vegyületek hatása azonban bizonyos alkalmazási területeken, főleg alacsony felhasználási mennyiségek és kon­centrációk esetén nem mindig kielégítő. Azt találtuk, hogy az új (I) általános képletű l-(2,4-diklór-fenil)-l-(2,6-dihalogén-benziI-tio­­-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-származékok — az (I) általános képletben X és Y függetlenül egymástól halogénatomot jelent — valamint azok fiziológiai­lag elfogadható savaddíciós sói erős fungicid ha­tást mutatnak. Azt találtuk továbbá, hogy az (I) általános kép­letű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű 1 -(2,4-diklór­­-fenil)-I-halogén-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-szár­­mazékot — a (II) általános képletben Hal halogé­natomot jelent — valamilyen (III) általános képle­tű merkaptánnal — a (III) általános képletben X és Y jelentése a fenti — adott esetben hígítószer és savmegkötőszer jelenlétében reagáltatunk, amikor is a (III) általános képletű merkaptánt előnyösen in situ képezzük, vagy b) (IV) képletű l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4- -triazol-1 -il)-etáűn-l -tiolt valamilyen (V) általános képletű 2,6-dihalogén-benziI-származékkal — az (V) általános képletben X és Y jelentése a fenti, míg Z halogénatomot jelent, adott esetben hígító­szer és bázis jelenlétében reagáltatunk, és a kapott (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben sav­­addiciós sóvá alakítjuk. Az új l-(2,4-dikIór-fenil)-l-(2,6-dihalogén­­-benzii-tio)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-származékok igen erős fungicid hatást mutatnak, amely a techni­ka állásából ismert, hasonló szerkezetű l-(2,4- -diklór-fenil)-l-(2,4-diklór-benzil-tio)-2-(l,2,4- -triazol-l-il)-etán hatását felülmúlja. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát a technikát gazdagítják. Az (I) általános képletben X és Y azonos vagy különböző jelentésűek és előnyösen klór- vagy fluoratomot jelentenek. Az (I) általános képletű vegyületek példáiként az alábbiakat soroljuk fel: l-(2,4-diklór-fenil)-l-(2,6-dik!ór-benziI-tio)-2- -(l,2,4-triazol-l-il)-etán, l-(2,4-diklór-feniI)-l-(2- -klór-6-fluor-benzil-tio)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán és 1 -(2,4-diklór-fenil)-1 -(2,6-difluor-benzil-tio)-2- -(1,2,4-triazol-1 -il)-etáín. Amennyiben az a) eljárásváltozat esetében kiin­dulási anyagként 1 -klór-1 -(2,4-diklór-feniI)-2--(l,2,4-triazol-l-il)-etánt és 2,6-diklór-benzil-mer­­kaptánt alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióváz­lattal szemléltethetjük. Amennyiben kiindulási anyagként l-klór-I-(2,4- -diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etánt, 2,6- -diklór-benzil-kloridot és tiokarbamidot alkalma­zunk, azaz a (III) általános képletű vegyületet in situ képezzük, a reakciót az A,) reakcióvázlattal ír­hatjuk le. Amennyiben a b) eljárásváltozat szerint kiindu­lási anyagként l-(2,4-diklór-fenil)-2-(l,2,4-triazoI­­-l-il)-etán-l-tiolt és 2,6-diklór-benzil-kloridot al­kalmazunk, a reakciót a B) reakcióvázlattal írhat­juk le. Az a) eljárásváltozathoz szükséges (II) általános képletű I-(2,4-dikIór-fenil)-l-halogén-2-(l,2,4- -triazol-l-il)-etán-származékokban Hal előnyösen klór- vagy brómatomot jelent. A (II) általános képletű vegyületek ismertek (25 47 954. sz NSZK- beli közrebocsátási irat) és úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő ismert l-(2,4-diklór-fenil)-l-hidroxi­­-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etánt (24 31407. sz. NSZK- beli közrebocsátási irat) halogénezőszerrel, például tionil-kloriddal adott esetben hígítószer, például kloroform jelenlétében 20— 100°C-on reagáltat­­juk. Az a) eljárásváltozat másik kiindulási anyagai, a (III) általános képletű merkaptánok közül azokat részesítjük előnyben, amelyekben X és Y előnyö­sen klór- vagy brómatomot jelentenek. A (III) általános képletű merkaptánok ismert vegyületek, amelyeket úgy állíthatunk elő, hogy az ismert (VI) általános képletű 2,6-dihalogén-benzil­­-halogenideket — a (VI) általános képletben Hal, X és Y jelentése a fenti — erős bázis, főleg nát­­rium-hidroxid és oldószer, például etanol jelenlété­ben tiokarbamiddal együtt melegítjük. A keletkező merkaptán közbenső elkülönítés nélkül ún. „egy­­edényes” reakció során reakcióba vihető a (II) álta­lános képletű vegyülettel. A találmány szerinti eljárás b) változatához kiin­dulási anyagként szükséges l-(2,4-diklór-fenil)­­-2-(l,2,4-triazol-l-il)-etán-l-tiol ismert a 833 926. sz amerikai egyesület államok-beli szabadalmi be­jelentésből. Előállítására a kiviteli példák kereté­ben térünk ki részletesebben. A b) eljárásváltozat másik kiindulási anyagait, a 2,6-dihalogén-benzil-származékokat az (V) álta­lános képlet definiálja. Az (V) általános képletben X és Y előnyös jelentése klór- vagy brómatom, Z előnyös jelentése klór-, bróm- vagy jódatom. Az (V) általános képletű 2,6-dihalogén-benzil­­-származékok ismert, a szerves kémiában haszná­latos vegyületek. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóinak a készítéséhez minden fiziológiailag elfo­gadható savat alkalmazhatunk. Ide tartoznak elő­nyösen a halogén-hidrogénsavak, például a klór­­-hidrogénsav és bróm-hidrogénsav, továbbá fosz­forsav, salétromsav, kénsav, egy- vagy kétértékű karbonsavak és hidroxi-karbonsavak, így ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, citromsav, szorbin­­sav, tejsav, továbbá szulfonsavak, így p-toluol­­-szulfonsav és 1,5-naftalin-diszulfonsav. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit önmagában ismert módon, például úgy állít­hatjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületet alkalmas közömbös oldószerben oldjuk és a meg­felelő savat, például klór-hidrogénsavat adunk hozzá, a sót például szűréssel elkülönítjük és adott esetben közömbös szerves oldószerrel mosva tisz­títjuk. Az a) eljárás esetében hígítószerként előnyösen közömbös szerves oldószerek, illetve aprotikus ol­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 30 55 2

Next

/
Thumbnails
Contents