185894. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok kezelésére

185.894 zető csővel és 1 ételosztóval* A forgatásra a légbuborékok fel­szállási utjának megnövelése érdekében van szükség. A 157»119 laz* magyar szabadalomban középső válaszfallal osztott hosszúkás csatornákból álló levegőztetőterü berendezés van leírva, amelybe a levegőt fuvókák segítségével juttatják be. A 18 09 755 sz. és a 22 50 875 az. NSZK-szabadalomban fer­­delemezes szeparáló berendezés van Ismertetve. Ilyen szeparáto­rok igen sokfele változatban ismeretesek már, igy ezekről beje­lentésünk, mint ismert megoldásokról tesz emlitest. Az ismert eleveniszapos biológiai szennyvíztisztító rend­szerek nem nyújtanak optimális megoldást levegőztetés! és üle­­pitési feladatokhoz. Hatásfokuk mind az energiahasznositás, mind a tisztítás szempontjából alacsony, helyszükségletük nagy, s ü­­zemeltetéstechnikai szempontból is számos hátrányuk van. A találmány feladata, hogy a folyadékok szennyvizek ke­zelésére szolgáló, jelenleg ismert berendezések, fenti hátrá­nyait kiküszöbölje es olyan berendezést hozzon létre, amely az eddigieknél jobb hatásfokú, üzemelése pedig gazdaságosabb. To­vábbi feladat, hogy a különböző ismert és üzemelő berendezések­nél lehetővé tegye a jobb helykihasználást, az un. intenzifiká­­lást, ami rendkívül jelentős probléma világszerte. így például a világviszonylatban több ezer úgynevezett oxidációs árok üze­melj amelynek jelentős hányada túlterhelt? azaz bővítési prob­lémák jelentkeznek. Uj berendezés telepítése sokszor a-helyhi­ány miatt sem lehetséges. A találmány alkalmazásával az ilyen jellegű problémák is megoldhatók. A találmány egy további feladata az ismert megoldásokhoz képest kedvezőbb oxigénbevitel biztosítása, ezáltal az energia­­megtakarítás fokozása. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy folyadékok, szennyvizek biológiai tisztítása az önmagában ismert elevenisza­pos tisztítási rendszerrel, önmagába visszatérő csatornákban lé­tesített vízszintes áramlással csak akkor valósítható meg gazda­ságosan. ha az áramoltatás, valamint az oxigénbevitel szét van egymástól választva. Az oxigénbevitel automatizálható, például a függőleges tengelyű levegőztetőkerék fordúlatszámának változ­tatásával. A fenti alapgondolathoz még számos olyan további gondo­lat kapcsolódik, amelyek külön-külön vagy együttesen alkalmazva igen hatékony, gazdaságos berendezésekhez vezetnek. A kitűzött feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a bevezetőben leirt módon kialakított folyadékkezelő, berendezésnél a levegőztető csatornák alatt azokhoz csatlakozó, közös terű függőleges levegőztető aknák vannak, amelyekben lég­­befuvó rács helyezkedik el, amikor is a levegőztető aknák a me­dence aljától számítva legalább 1 m mélységűek. A függőleges levegőztető aknák előnyösen tartólábakként vannak kialakítva és azokon a berendezés a talajszint felett, a levegőztető aknáknak megfelelő magasságban helyezkedik el. A levegőztető aknák mélysége, illetve magassága 1 m és 55 & - e­­lőnyósen azonban 3 m és 10 m között - lehet* Igen előnyös az, ha a levegőztető aknák felett a levegőz­tető csatornákban, az áramlás irányában haladva emelkedő elhe­lyezésű terelőlemezek vannak úgy, hogy azok függőleges vetüle­tűkben átfedj ék j átlapolják egymást;, vagyis a felső terelőleme­zek az alsókon áramlás irányban túlnyúlnak. A terölőlemezek haj­lásszöge a vízszinteshez viszonyítva 1° és 45° között - előnyö-3

Next

/
Thumbnails
Contents