185889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás "A" cellaszerkezetű habosított polivinil-klorid alapú gyantatestek előállítására
185889 2 hozza létre a kívánt hatást, míg a megadottnál nagyobb mennyiség alkalmazása viszont nem eredményez lényeges javulást a tulajdonságokban; ezzel szemben fordított hatások lépnek fel, mint például a lángállóság csökkenése. Amennyiben a találmány szerinti gyantakompozícióban gócképzőszerként bomlékony habosítószert alkalmazunk, úgy a gyantakompozíciót célszerűen valamilyen bomlást elősegítő anyaggal keverjük össze, hogy a bomlékony habosítószer bomlási hőmérsékletét alacsonyabb hőmérsékletre állítsuk be, mint a vinil-klorid alapú gyanta feldolgozási hőmérséklete. Ilyen bomlást elősegítő anyagok például az oxálsav, a citromsav, a borkősav, a karbamid és a fémszappanok, mint a cink- vagy rézszappan. A találmány szerinti gyantakompozíciót célszerűen — szükség szerint — ismert adalékanyagokkal, mint például lágyítókkal, stabilizátorokkal, síkosító anyagokkal, modifikálószerekkel, lángálló adalékokkal, a fentiekben leírtaktól eltérő habszabályozószerekkel, ultraibolya-abszorbeáló szerekkel, antioxidánsokkal, antisztatikus szerekkel, pigmentekkel vagy festékekkel keverjük össze. A találmány szerinti eljárás első lépése a már említett komponensek, azaz a vinil-klorid alapú gyanta, a gócképzőszer, a habszabályozó gyanta és egyéb adalékanyagoknak az egyenletes összekeverése. A kapott gyantakompozíciót ezután nyomás alatt melegítjük, melynek során a keverék részben zselizálódik. Ezt a lépést célszerűen extruderben hajtjuk végre, melybe a gyantakompozíciót folyamatosan tápláljuk be. A kompozíció zselizálódási hőmérséklete 60—250 °C, az optimális hőmérsékletet a gyantakompozíció és az illékony habosítószer — melyet a következő lépésben viszünk be a gyantakompozócióba — határozza meg, A gyantakompozíció semmi esetre sem — még nagyon erős nyiróerők alkalmazása esetén sem — zselizálható 60 °C hőmérséklet alatt, míg 250 °C hőmérséklet felett a gyanta termikusán bomlik. Ebben a lépésben a gyantakompozíció nyomása nincs különösen korlátozva, de általában az atmoszférikusnál nagyobb nyomáson dolgozunk. A fentiekben megadott hőmérsékleti és nyomás értékek könnyen beállíthatók a termoplasztikus gyanták feldolgozásánál általánosan alkalmazott extruderekben. A gyantakompozíciónak a fentiekben megadott hőmérséklet és nyomás értékek mellett végbemenő részleges zselizálódása után kívánt esetben nyomás alatt nyíróerő hatására — például extruderben — bepréseljük a már említett illékony habosítószert, mely abszorbeálódik a gyantakompozícióban és impregnálja az anyagot. Megjegyezzük, hogy ebben az esetben a gyantakompozíció nem zselizálódik teljesen, hanem nem-zselizált részecskék vannak jelen, melyek biztosítják az illékony habosítószer gyors és egyenletes abszorpcióját a gyantában. Az alkalmazott illékony habosítószer valamilyen alifás szénhidrogén vagy valamilyan halogénezett alifás szénhidrogén, melynek forráspontja atmoszférikus nyomáson legfeljebb 90 °C. Ilyen alifás szénhidrogének a propán, a bután, az izobután, a pentán, a neopentán, a n-hexán, az izohexán, a n-heptán. Alkalmazható halogénezett alifás szénhidrogének a metil-klorid, a metilén-klorid, a kloroform, a szén-tetraklorid, az etil-klorid, az etilidén-klorid, a triklór-etilén, az 1,2-diklór-etán, a triklór-fluor-metán, a diklór-difluor-metán, a bróm-trifluor-metán, a tetrafluor-metán, a diklór-fluor-metán, a klór-trifluor-metán, a bróm-trifluor-etán, a trifluor-metán, a triklór-trifluor-etán, a diklór-tetrafluor-etán, a dibróm-tetrafluor-etán, a klór-pentafluor-etán, a hexafluor-etán, a klór-difluor-etán, a difluor-etán. A felsorolt illékony habosítószereket — kettőt vagy többet — kombináltan is alkalmazhatjuk. 10 Az illékony habosítószer forráspontja legfeljebb 90 °C, előnyösen legfeljebb 70 °C, mivel 90 °C feletti forráspontú illékony habosítószer alkalmazása esetén a habosított test zsugorodása léphet fel, és cellaszerkezete kevésbé egyenletes lesz. 1 “ A részleges zselizált gyantába nyomás alatt bepréselt, és ott abszorbeáló do tt illékony habosítószer mennyisége 100 súlyrész vinil-klorid alapú gyantára számítva 1—30 súlyrész. A mennyiség meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy milyen expanzióaráí U nyú, habosított végterméket kívánunk előállítani. Mint már említettük, a találmány szerinti eljárást célszerűen extruderben hajtjuk végre, melybe a gyantakompozíciót folyamatosan tápláljuk be. Az anyagot itt zselizáljuk hőmérséklet és nyomás hatására, és az illékony habosítószert az extruder hengerének közepén préseljük be. A gyantakompozíció itt részben zselizált állapotban van. Mint már említettük, az illékony habosítószert célszerűen a részben zselizált gyantakompozícióba visz- 51 szűk be, hogy biztosítsuk a habosítószernek a gyantában való gyors és egyenletes eloszlását. Az illékony habosítószerrel impregnált gyantakompozíciót azonban teljesen zselizálni kell. A teljes zselizálást hő hatására masztikálással végezzük, mégpedig mielőtt a gyantakeveréket nyomás csökkentésével expandáltatnánk és kialakítanánk az egyenletes, finom cellaszerkezetet. Az extruderben történő extruziós habosítás optimális feltételeit a gyantakompozíció és az illékony habo' sítószer, valamint a termék kívánt expanzióaránya határozza meg. Általában a gyantakompozíciót olyan hőmérsékleten masztikáljuk melegítés közben, mely elég magas ahhoz, hogy a gyantakompozíció zselizálódjon, majd beleprésdjük a gyantakompozícióba az illékony habosítószert, mely ott abszorbeálódik. Az illékony habosítószert a zselizálódási folyamat alatt az extruder hengerének közepén lévő nyíláson keresztül visszük be. Az illékony habosítószerrel a fentiek szerint impregnált gyantakompozíciót melegítés közben tovább masztikáljuk, hogy a teljes zselizálódás bekövetkezzen. A gyantakompozíció közben az extruder szerszámának kivezető nyílása felé mozog. Nagyon fontos az extruder hengere hőmérsékletelosztásának ellenőrzése. A szerszám kivezető nyílásán távozó gyantakompozíció hőmérséklete nem lehet túl magas, egyenletesen le kell hűteni megfelelő hőmérsékletre, hogy a kapott habosított termék kívánt finomságú és egyenletes cellaszerkezetű legyen. A gyantakompozíciónak az extrudálás alatti előnyös hőmérsékletét a gyantakompozíció rugalmassági hőmérsékletének és a látszólagos zselizálódási hőmérsékletének a viszonya határozza meg. Ezeknek a jellemzőknek a definícióját a későbbiekben adjuk meg. A gyantakompozíció megfelelő extrudálási hőmérséklete legalább 30 °C-kal, előnyö-4
