185887. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek és eljárás a hatóanyagként alkalmazott 1-imidazolil-bután-származékok előállítására
1 185 887 2 veletet általában 0 és 30 °C, célszerűen 0 és 20 °C között végezzük. Egy mól (I) általános képletű keton-vegytllethez egy mól hidrid-komplexet, például nátrium-bór-hidridet, vagy lítium-alanátot veszünk. A redukált (I) általános képletű vegyületek elkülönítését oly módon végezzük, hogy a maradékot hígított sósavval felvesszük, meglúgosítjuk, és szerves oldószerrel extraháljuk. A további feldolgozás szokásos módon történik. Abban az esetben, ha alumínium-izopropiláttal dolgozunk, hígítószerként célszerűen alkoholokat, mint például izopropanolt, vagy közömbös szénhidrogéneket, mint például benzolt használhatunk. A reakcióhőmérséklet széles tartományban változhat, általában 20 és 120 °C, célszerűen 50 és 120 °C között dolgozunk. Egy mól (I) általános képletű ketonhoz 0,3—2 mól alumínium-izopropilátot adunk. A redukált (I) általános képletű vegyület elkülönítésénél a felesleges oldószert eltávolítjuk és a kapott alumíniumvegyületet kénsavval vagy nátrium-hidroxiddal bontjuk. A feldolgozás a továbbiakban a szokásos módon történik. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóinak előállításához bármely fiziológiásán megfelelő sav számításba jöhet. Ezek között említjük meg a hidrogén-halogenideket, mint például sósavat, hidrogénbromidot, de elsősorban sósavat; továbbá foszforsav, salétromsav, kénsav, az 1 és 2 értékű karbonsavakat, hidroxi-karbonsavak, mint például ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, bórkősav, citromsav, szalicilsav, szorbinsav, tejsav, szulfonsavak, mint például toluolszulfonsav, 1,5-naftalindiszulfonsav jöhetnek számításba. Az (I) általános képletű vegyületek sói egyszerű módon, ismert megoldással sóképzéssel állíthatók elő, így például valamely (I) általános képletű vegyületet megfelelő közömbös oldószerben oldunk, az oldathoz savat, például sósavat adunk, és a kapott anyagot ismert módon, például szűréssel elkülönítjük, adott esetben egy közömbös szerves oldószerrel mossuk, vagy átkristályosítjuk, és ily módon tisztítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek fémsókomplexeinek előállításánál a periódusos rendszer II—IV fő- és I—II, továbbá a IV—VIII mellék-csoportjainak féméi jönnek szóba; ezek közül elsősorban említjük meg az alábbiakat; réz, cink, mangán, magnézium, ón, vas és nikkel. A só anionjaiként azok jöhetnek figyelembe, amelyek fiziológiásán megfelelő savakból vezethetők le. Ezek között említjük meg elsősorban a hidrogén-halogenideket, mint például sósavat, hidrogén-bromidot, továbbá foszforsavat, salétromsavat és kénsavat. Az (I) általános képletű vegyületek fémsókomplexeit ismert módon, egyszerű megoldással állíthatjuk elő; így például a fémsót alkoholban, például etanolban oldjuk, ehhez az oldathoz hozzáadjuk az (I) általános képletű vegyületeket. A kapott fémsó-komplexet ismert módon, például szűréssel különíthetjük el, és adott esetben átkristályosítással tisztíthatjuk. A találmány szerinti vegyületek erőteljes mikrobicid hatással rendelkeznek, és nemkívánatos mikroorganizmusok elpusztítására alkalmazhatók. A hatóanyagok növényvédőszerekben nyernek alkalmazást. A találmány szerinti vegyületeket fungicid szerként a növényvédelemben az alábbi kártevők ellen alkalmazhatjuk: Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes, Zygomycetes, Ascomycètes, Basidiomycetes, Deuteromycetes. A találmány szerinti vegyületeket a növények jól tűrik, ezért a növényeket károsító gombák ellen a vegyületeket föld feletti növényrész, a talaj és a vetőmag kezelésére megfelelő koncentrációban alkalmazhatjuk. A találmány szerinti vegyületeket különösen jó eredménnyel alkalmazhatjuk a gabona lisztharmat ellen (Erysiphe cichoracearum), továbbá a gabona egyéb gombás fertőzései, mint gabonarozsda és árpa lisztharmat ellen. Ki kell emelnünk, hogy a találmány szerinti vegyületek nemcsak védőhatással rendelkeznek, hanem szisztemikus hatással is. így a vegyületeket gombás megbetegedések ellen védhetjük, hogyha a hatóanyagot a talajra, a gyökérre, a vetőmagra és a növények föld feletti részére visszük fel. A hatóanyagot szokásos módon készítménnyé alakíthatjuk; készíthetünk például oldatot, emulziót, szuszpenziót, porokat, habokat, granulát, aeroszolt, hatóanyaggal impregnálhatunk természetes és szintetikus anyagokat; ismertek a polimer anyagokkal készült finomkapszulák, vetőmag bevonatok, füstpatronok, égő gyutacsok, füstspirálok, füstdózisok, továbbá az ULV hideg és meleg ködkészítmények. E készítményeket ismert módon állíthatjuk elő, így például a hatóanyagot valamely segédanyaggal, például folyékony oldószerrel, nyomás alatt cseppfolyósított gáz és/vagy szilárd vivőanyaggal elegyítjük, adott esetben valamely felületaktív szert alkalmazva; ez utóbbiak közül említjük meg az emulgeálószereket és/vagy diszpergáló szereket és/vagy habképző szereket. Abban az esetben, ha segédanyagként vizet alkalmazunk, az oldás elősegítésére szerves oldószert használhatunk. Az oldószerek közül az alábbiak jöhetnek figyelembe: aromás vegyületek, mint például xilol, toluol és alkil-naftalin; klórozott aromás vegyületek vagy klórozott alifás szénhidrogének, mint például klór-benzol, klór-etilén vagy metilén-klorid, alifás szénhidrogének, mint ciklohexán vagy paraffinok.. így például kőolaj frakciók, alkoholok, mint butancl vagy glikol, továbbá ezek éterei és észterei; ketonok mint aceton, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton vagy ciklohexanon, erős poláros oldószerek, mint dimetil-formamid, és dímetil-szulfoxid, továbbá víz A cseppfolyósított gázok és hordozóanyagok közül azokat a segédanyagokat említjük meg, amelyek normál nyomás és hőmérséklet mellett gázhaünazállapotúak, például aeroszol hajtógázok, mint például halogénezett szénhidrogének, továbbá bután, propán, nitrogén és széndioxid; a szilárd hordozóanyagok közül az alábbiak jöhetnek figyelembe, mint például természetes kőzetzúzalék, mint például kaolin, agyag, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit, diatóma'öld, továbbá szintetikus szervetlen sózúzalék, mint nagydiszperzitású szilícium-dioxid, alumínium-oxid es szilikátok; granulátumok előállításához szilárd hordozóanyagként az alábbiak jönnek figyelembe: mint például zúzott és frakcionált természetes kőzetek, mint kalcit, márvány, habkő, szepiolit, dolomit, továbbá anorganikus és organikus zúzalékokból előtllított szintetikus granulátumok, mint például fűrészporbói, kókuszdióhéjból, kukoricacsutkából, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
