185872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves folyadékanyagokat és szilíciumtartalmú szilárd anyagokat tartalmazó kompozíciók előállítására
18>872 l 23. példa A 20. példában közöltek szerint előállított diszperzióból mintákat veszünk. Az egyik mintához 0,75 súly% kámforkinont és 0,5 súly% dimetilamino-etilmetakrilátot adunk, és a kapott elegyet ikerhengeres malomban őröljük. A másik mintához 0,75 súiy% kámforkinont és 0,5 súly% Armeen DM 14D-t (dimetil-(hosszú szénláncú alkíí)-amin, az Armour Hess cég gyártmánya) adunk, és a kapott elegyet golyós malomban őröljük. Mindkét elegyből folyóképes paszta képződik. A kapott elegyekből mintákat veszünk, és a mintákat az 5199/1975. sz. Brit Szabvány („Műgyanta-alapú fogászati töltőanyagok minősítése”) 6,4. szakaszában ismertetett módon, reoméíeren kikeményítjük. A minták kikeményítése során a vizsgálandó mintát 11 cm hosszú, 8 mm átmérőjű, hosszirányban „Netion” tömlővel és zsugorodó polivinilklorid-burkolattal borított, kvarc optikai fényvezető végére helyezzük. Fényforráként 12 V feszültségű, 75 W teljesítményű, Thorn Electrical Al/230 típusú wolfram-halogén lámpát használunk fel. Mindkét elegy mintái 30 másodperc alatt kikeményednek. 24. példa Ebben a példában azt vizsgáljuk, hogy a következőkben ismertetendő összetételű (A) kompozíció és a 23. példában lein (B) kompozíció hogyan használható fel a fogpótlásban ragasztóanyagként. Az (A) kompozíció a következő komponensekből áll: viniluretán-előpolimer (a 20. példában ismertetett anyag) 134 g trietilénglikol-dimetakrilát 134g sziiíciumdioxid (al30) 89,3 g szilán (A 174) 6,25 g di-(2-etil-hexil)-foszforsav 3,57 g Armeen DM16D (tercier amin) 3,13 g dimetilamino-etil-metakrilát 2,01 g kámforkinon 2,68 g A komponenseket a 20. példában megadott módon és sorrendben keverjük össze. Emberi fogat satuba fogunk, és a fog szájüreg felőli felületét 1 percig 37%-os vizes foszforsav-oldattal maratjuk. Ezután a savat desztillált vízzel lemossuk, és a fogfelületet sűrített levegővel szárítjuk. Fogászati kapocsra kenéssel felvisszük a vizsgálandó kompozíciót, majd a kapcsot az előkezelt fogfelületre szorítjuk. A kompozíciót átvilágítással vagy közvetlen megvilágítással keményítjük ki; a kikeményítéshez a 23. példában ismertetett lámpát és fényvezetőt használjuk fel. A megvilágítás, illetve átvilágítás idejét a 7. táblázatban közöljük. A megvilágítás után a fogra rögzített kapcsot 10 percig állni hagyjuk, majd a kapocsra fémhuzalt erősítünk, és a fémhuzal végére nehezéket illesztünk. Ezzel az eljárással meghatározzuk azt a maximális terhelést, amivel a kapocs a ragasztás megszakadása nélkül még terhelhető. A mért értékeket a 7. táblázatban közöljük. A kísérletekben a következő típusú fogászati kapcsokat használjuk fel: 1. Szitaszövetes hátoldalú, egyoldalas kapcsok (például a 7. táblázatban felsorolt perforált kapcsok); ekkor a ragasztó kompozíció a kapocs közvetlen megvilágításával kikeményíthető. 5 2. Lemezborításos kapcsok (például a 7. táblázatban felsorolt „Forestadent” típusú kapcsok); ekkor a ragasztó kompozíció a fog átvilágításával keményíthető ki. A fogászati gyakorlatban a rögzített kapcsokra ma•ó ximáüsan körülbelül 2,5 kg terhelés hat, a kapcsok terhelése azonban rendszerint ennél lényegesen kisebb érték. Az VA) és (B) kompozíciót ennek megfelelően igen előnyösen használhatjuk fel fogászati ragasztóanyagokként. A kompozíciók külön előnye, hogy ár- 15 talmatlan, látható fénnyel gyorsan kikeményíthet ők. A látható fénnyel kikeményíthetö kompozíciók előnye, hogy ezek a fogon átvezetett sugárzással a kapocs teljes felületén egyenletesen kikemenyíthetők. Ultraibolya fénnyel ilyen egyenletes kikeményedést áü nem biztosíthatunk, mert a fog anyaga az ultraibolya fényt igen erősen abszorbeálja. 25. példa 2ö Finomeloszlású szilíciumdioxidból metil-metakrilát monomerrel képezett diszperziót készítünk három különböző koncentrációban; a diszperziót nagyfordulatszámú keverővei homogén elegy képződéséig kever- 30 jük. Diszpergálószerként DEHPA-t és Armeen Al8-t alkalmazunk, mindhárom esetben azonos koncentrációban. 100 súlyrész szilíciumdioxidra vonatkoztatva 3,0 súlyrész DEHPA-t és 1,8 súlyrész Armeen A 18-t alkalmazunk; a sav és bázis móiaránya »mindhárom 75 kompozícióban 1,4:1. Mindhárom kompozíció 1G0 súlyrész szilíciumdioxidra vonatkoztatva 6,0 súlyrész szilán A179-t tartalmaz. Az egyes kompozíciókhoz 0,04 súly% ADIB katalizátort adunk, a keverékeket öníőcellákba töltjük és a •iu 19. példában leírt módszerrel polimerizáljuk. Átlátszó, enyhe hornályosodást mutató lemezeket kapunk, amelyekből a fizikai tulajdonságok meghatározása céljából mintákat vágunk. Az egyes kompozíciók összetételét és meghatározott fizikai tulajdonságait az 4ft alábbi 8. táblázatban ismertetjük. 8. táblázat Diszperzió %-os összetétele A B c Sziiíciumdioxid Metil-metakrilát Diszpergálószer Szilán 14,00 84,49 C-67 0,84 24,00 73,43 1,15 1,44 33,00 63,44 1,58 1,98 Tulajdonságok Hajlítószilárdság MNm Hajlító modulus GNmr Ütőszilárdság kg cm-2 Barcol-féle keménység-2 131 2 2,7 7,2 62 148 4.0 4.1 67 114 4,6 5,1 71 Összehasonlítás céljából ugyanezzel a módszerrel meghatároztuk a töltetlen polimetil-metakrilát Barcol-féle keménységét . Ennek értéke mindössze 55, míg az üveg megfelelő értéke 80. 12
