185845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mikroorganizmusok biokémiai oxigénszükségletének meghatározására
1 185 845 2 kémiai oxigénszükséglet különbségét, illetve arányát merjük. Az elméleti oxigénszükséglet meghatározásakor a C, H, P, N elemek teljes oxidálását tekintjük alapként. Az anyag leépítéséhez, illetve stabilizálásához szükséges oxígénszükségleiet a már leírt módon párhuzamosan működő mérőedényekben határozzuk meg. Az 1 és 2 mérőedényeket egyidejűleg friss, mosott, homogenizált elevenített iszappal (20...40 ml/!) és szerves szénvegyületeket nem tartalmazó szintetikus vízzel telítjük és a 8 tartályba helyezzük. A már leírt módon ezt követően indítjuk mindkét mérőedényben az oxigénszükséglet mérését. 10 perces bevezető időszak után az egyik mérőedénybe a vizsgálandó anyagot a toxikusnál kisebb koncentrációban beadagoljuk. Ha a vizsgált anyagot a mikroorganizmusok leépítik, akkor a kiegészítő szénforrást tartalmazó mérési közegben a bioaktivitás és ezzel az oxigénszükséglet a párhuzamos mintával összehasonlítva jelentősen megnövekszik. Amikor mindkét közegben hasonlóan alacsony értékű bioaktivitás alakul ki, akkor azt az időpontot érjük el, amikor az ellenőrzött közeg oxidált anyagcseretermékekké, biomasszává vagy biokémiailag stabil bomlástermékekké alakult át. Az ellenőrzött anyagnak a mikroorganizmusok által az anyagcsere folyamatokban átalakított részét közvetlenül a légzési görbék alapján lehet meghatározni. A biomasszában átment részt a leválasztott biomassza szerves széntartalmának meghatározása alapján lehet mérni. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás mikroorganizmusok biokémiai oxigénszükségletének meghatározására vizes közegekben, például szennyvizekben, felszíni vizekben, elevenített iszapban és mikrobiológiai kultúrákban, azzal jellemezve, hogy a mikroorganizmusokat tartalmazó hígítatlan vizes közeget inéró'edcnybe töltjük, és legalább egy mérési ciklust hajiunk végre, amelynek során a vizes közeget legfeljebb telítésig oxigénnel dúsítjuk, keverjük és az oxigénkonccntrációra jellemző elektrokémiai mennyiséget mérünk, ezzel a mikroorganizmusok oxigénfogyasztását követjük, amíg az oxigénkoncentráció az elektrokémiai mennyiség méréséhez tartozó alsó küszöbérték felett van, majd a küszöbérték elérésekor a mérési ciklust szükség szerint újra végrehajtjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy vagy több mérési ciklus közben a mérőedényben a vizes közeget legalább részben kicseréljük. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy mérési ciklus alatt a mérőedénybe több lépésben toxikus anyagot adagolunk, előnyösen egyre növekvő mennyiségekben. 4. Berendezés az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, hogy fénytől árnyékolt, és termosztáttal (7) temperált tartálya (8), ebben elrendezett mérőedényei (1...6) vannak, ahol legalább az egyik mérőedény telítésérzékelővel (18) van ellátva, a mérőedényekben (1...6) elektrokémiai oxigénérzékelő (10) és levegőztető van elrendezve, az oxigénéizékelők (10) mérőerősítőn (9) keresztül mérési eredményeket előnyösen több színben rögzítő írószerkezetre (11) vannak csatlakoztatva, míg a mérőedények (1...6) a levegőztetőkön keresztül határértékszabályozóval (13) vezérelt oxlgénszállító levegőztető szivattyúkkal (14) vannak összekapcsolva, és közülük legalább egy programadóval (15) vezérelt egy vagy több szivattyúval (16, 17) közlekedik. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a határértékszabályozó (13) Schmitt-triggorként van kialakítva. 6. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy toxieitás meghatározásakor a programadó (15) programidőadóként van kiképezve, amely adagolószivattyúra van csadakoztatva. 5 10 15 20 25 30 35 2 db ábra
