185819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti térségek, főleg új bányavágatok biztosítására
185 619 útján oldható kötéssel, pí. csavarral a kőzethorgonyra erősített csatlakozó csuklókhoz kötjük. Az előnyös kivitel szerint a csatlakozó csuklókat a kőzetcsavarhoz két irányban csavaranyák közé befogjuk pl. csuklórögzítő csavarpárral, ily módon a térbeli rácsos tartókhoz csatlakoztatott nyúlványok hornyaiban elhelyezett oldható kötésekkel, pl. csavarokkal a térbeli rácsos tartókat, mint armatúrákat, a lőttbetonos falazat kialakítása előtt a kitörés geometriájához igazítjuk. A továbbiakban a találmány foganatosítás! _ módját a rajzok segítségével részletesen ismertetjük, ahol a rajzok részint a folyamatot, részint az alkalmazott elemeket példaként szemléltetik. A találmány alapelve szerint ha a kitörést követően a kőzetköpeny leépülése megkezdődik, a folyamat gyorsabb, mint a fellőtt beton követési ideje. Ezért az alakváltozást késleltetni kell. Ez úgy érhető el, ha a kitörés után az 1 kőzet kontúrján kialakítunk egy olyan erőtani kapcsolatot, amely fékezi a kőzetköpeny statikai leépülését, azonnal képes bekapcsolni a kőzetköpenyt a teherviselésbe és egyúttal kapcsolódó eleme a következő biztosításépítési fázisnak. A kitörést követően ezért az 1 kőzet köpenyének falán 2 rugalmas ágyazatot képezünk, mely lőttbetonból álló, viszonylag nem vastag betonhéj. Ez a 2 rugalmas ágyazat olyan kőzetköpeny, mely fékezi a statikai leépülést, illetve annak gyors megakadályozására elegendő ellenállást fejt ki és plasztikus csuklóként fogható fel, egyben kapcsolódó eleme a következő biztosítási fázisnak. A következő intézkedés során az 1 kőzetbe önmagában ismert 3 kőzethorgonyt helyezünk, melyet 4 csuklókkal látunk e! és adott esetben a 4 csuklók alá 4a alátétet rakunk. A 4 csuklók rendeltetése a sajátosan kialakított 5 rácsos tartók megfogása és a szelvény geometriájához való igazítása. A 4 csuklók a 3 kőzethorgonyok segítségével rögzítettek és zárt rúdláncot alkotnak az 5 rácsos tartókkal. A 4 csuklók nyomatékot nem adnak át, csak koncentrált terhet vesznek fel és sugárirányú koncentrált terhet adnak át a 3 kőzethorgonyra, ily módon tiszta erőjáték alakul ki. Az 5 rácsos tartó 7a csatlakozó lemezzel van ellátva, melyhez 8 hornyokkal ellátott 7 nyúlvány csatlakozik. A 3 kőzethorgonyra a 4 csuklók 10 csuklórögzítő csavarpár útján vannak rögzítve és a kitöréshez, illetve 2 rugalmas ágyazathoz való igazodásukat ékalakú végződésük és a 3a, ill. 3b csavaranyák szolgálják. A 4 csuklók és az 5 rácsos tartók 7 nyúlványának 8 hornyaiba helyezett 9 csavarok ugyancsak az elemek kitörésgeometriájához való igazítást szolgálják és biztosítják a kapcsolatot a 3 kőzelcsavar és az 5 rácsostartó között. Azáltal, hogy a térbeli 5 rácsos tartók elemekből vannak kialakítva és közvetlenül kapcsolódnak a 4 csuklók útján a 3 kőzetcsavarokhoz, és mert a 4 csuklók, iü. 3 három kőzetcsavarok tetszőleges elhelyezése a 2 rugalmas ágyazaton, a kőzetkörnyezethez tartozó terhekből származó igénybevételeknek megfelelő szerkezeti kialakítást biztosítanak, A 3 kőzetcsavarokhoz kapcsolt elemekből felépített i térbeli 5 rácsos tartókkal bíró kitörésfelületet a továbbiakban célszerűen 6 lőttbetonos falazattal egészítjük ki, amikoris a térbeli 5 rácsos tartók a 6 iöttbetonos falazat armatúráját képezik. Az ily módon létrehozott vasbeton ívszerkezet nyomatékmentességének szilárdsági és geometriai feltételeit mindenben biztosítjuk. A találmány szerint a kitörést közvetlen követő kontakt beton 2 rugalmas ágyazatot alkot az 1 kőzeten, mely annak kezdeti változási tartományán belül alkalmas az együttdolgozásra és fékezi az 1 közei köpenyének statikai leépülését. A biztosítás második lépcsőjében beépített 3 közethorgonyok és 4 csatlakozó csuklók, valamint a kapcsolt térbeli 5 rácsos tartók -- zárt rúdláncot alkotva - a szerkezet egységes és egyenletes igénybevételét biztosítják. A té beli 5 rácsos tartó betonnal átlőhető, ezáltal a végleges 6 Iöttbetonos falazat armatúráját képezi. Az így felépített biztosítás monolitikus szerkezet, igazodik a másodlagos, illetve harmadlagos feszültségű 4apothoz, illetve az ilyen átrendezéstől várható terhelésekhez, mindamellett megengedi a kőzetkörnyezet olyan deformációit, melyek a beépített biztosit ószerkezet és a kőzet teljes együttdolgozásához szükségesek, egyben megakadályoz minden olyan mozgást, amely a kőzetkörnyezet tönkremeneteléhez vezetne. Azáltal, hogy a biztosításépítés követni képes a jövesztési munkálatokat. Az eddigi kísérletek igazolták, hogy a találmány szerinti eljárás eredményesen alkalmazható, ha a kőzetkitörés után a rugalmas ágyazat képzésével megakadályoztuk a kőzet kezdeti leépülését, de ennek ellenkezője is beigazolódott abban az esetben, amikor a biztosítás kiépítését késedelmesen, a kőzetkörnyezet alakváltozásának erőteljes elkezdődése után foganatosították. A találmány előnye, hogy a kőzetkörnyezet teher viselőképességét a biztosítási folyamatba bevonjuk, a közét és biztosítás együttdolgozása szabályozott folyamat, ezáltal elkerülhető a túlméretezés vagy alulméretezés, ami egyben azt is jelenti, hogy az eljárás a kőzetkörülményekhez igazodó leggazdaságosabb biztosítási mód azon túl, hogy a kitörési, jövesztési munkákkal mindenkor együtt halad, illetve a biztosítási munkákat sikerül a jövesztési munkákkal összhangba hozni. 2 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás föld alatti térségek, főleg új bányavágatok biztosítására, azzal jellemezve, hogy a kőzetben (!) képzett vágat kezdeti változása előtt a vágatfelületen lőtt betonból rugalmas ágyazatot (2) képezünk, majd a kőzetbe (1) önmagában ismert módon teherviselő kőzethorgonyokat (3) helyezünk, melyeket csatlakozó csuklókkal (4) látunk el, a csatlakozó csuklókhoz (4) pedig olyan - előnyösen elemekből vagy tagokból álló - térbeli rácsos tartókat (5) kötünk, melyeket a kőzet (1) falához, illetve a rugalmas ágyazathoz (2) igazítunk és melyek adott esetben végleges biztosításként szolgáló újabb lőttbeton falazat (6) armatúráját képezik. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatositási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
