185811. lajstromszámú szabadalom • Készülék szopás megakadályozására szarvasmarháknál

1 185811 2 A találmány tárgya készülék, szopás megakadályo­zására, amelyet szarvasmarháknál — főleg üszőknél — lehet alkalmazni. Ismeretes, hogy üszőknél, de teheneknél is elterjedt jelenség a szopás és önszopás. Régóta foglalkoznak a szopás és önszopás kiküszöbölésével, megakadályozá­sával. Megállapított tény ugyanis, hogy a felnőtt kor­ban előforduló szopás és önszopás rendkívül káros. Több kutató foglalkozott e jelenséggel, valamint e je­lenség gazdasági és állategészségügyi kihatásaival. E vizsgálatok alapján állítható, hogy különösen a nagy tömegben tartott, tehát nagyüzemi körülmények kö­zött élő állatoknál fontos e jelenség kiküszöbölése. A nemkívánatos szopás és önszopás hátrányai há­rom csoportba sorolhatók. Az egyik fajta kár a tej­­veszteségben mutatható ki. A másik káros következ­mény a tőgy-gyulladások gyakoriságának növekedésé­ben nyilvánul meg. A hátrányok harmadik csoportjá­ba pedig az a körülmény sorolható, hogy a kolosz­­trum immunglobulin-szegény lesz. A tejveszteségből származó káros következmény könnyen belátható, ha figyelembe vesszük, hogy - különféle statisztikus felmérések és tényadatok sze­rint — az állatok mintegy 10-15%-ánál fordul elő felnőtt korban szopás ill. önszopás. Felnőttkori szo­páskor egyes egyedek átlagosan napi 10 liter tejet szopnak ki társaikból. Vannak kutatók, akik állítják, hogy előfordult olyan eset is, amikor egy-egy ilyen késői szopó tehén négy másik társából egy nap alatt mintegy 45 liter tejet szopott ki. Ha egy-egy állam teljes tehénállományát vesszük figyelembe és a koráb­ban említett számszerű adatok értelmében próbáljuk kifejezni a tejveszteséget, súlyos milliók, sőt milliár­­dok állnak elő a veszteség-oldalon. A tőgy-gyulladások gyakoriságának növekedése egyrészt abból ered, hogy idő előtt fejlődnek ki a tej termelésében résztvevő mirigykamrák valamint tej­­utak, és ezek az ellés előtti durva szopás eredménye­ként könnyen megsérülhetnek, üymódon megkönnyí­tik a különféle mikroorganizmusok megtelepedését. Sokszor tapasztalható, hogy ellés után a megfelelő mennyiségű kolosztrumot fogyasztó borjuk sem ren­delkeznek elegendő immunglobulinnal. Ez a jelenség feltehetően azért áll fenn, mert a kolosztrumban nincs meg a kellő részarányban az immunglobulin, pedig az újszülött borjú felnevelhetősége szempontjából rend­kívül nagy jelentőségű, csaknem nélkülözhetetlen a magas immunglobulin tartalmú kolosztrum. Megfigyel­ték, hogy azoknál az állatoknál, amelyeket vemhessé­­gük alatt társuk tejre hozott - vagyis a szopással idő­előtti tejtermelésre késztetett - gyakori az immunglo­bulin hiány. A szarvasmarhák terén fennálló szopás és önszo­pás kiküszöbölése érdekében több megoldás vált is­meretessé. Az egyik megoldási körbe a tehenek orrába helyezhető tüskés vagy lapátszerű eszközök tartoznak. Az volt az elképzelés, hogy az orrba helyezett ilyen testek, készülékek, fájdalomokozás révén megakadá­lyozzák majd a szopást, illetve önszopást. Ez a megol­dás nem tudott elterjedni, mert a kísérletek alkalmá­val bebizonyosodott, hogy olyan sérülést okoz a tehe­neknél , ami nem kívánatos, és ami esetleg még nagyobb kárt jelent, mint amit kiküszöbölni igyekszik. Születtek olyan megoldások is, miszerint elektro­mos kantárt helyeztek fel a tehenekre. Ez a szerkezet sem vált be, egyrészt mert meglehetősen bonyolult, másrészt mert előállítása, felhelyezése, továbbá kar­bantartása és fenntartása is aránytalanul magas költ­ségráfordítást igényelt. A találmány tárgyát képező készülék alkalmazá­sa folytán a már ismert hasonló célú megoldások hiá­nyosságai, hátrányai maradéktalanul kiküszöbölhe­tők, és hatásosan megakadályozhatok a felnőttkori szopások illetve önszopások. A találmány szerinti készülék elé kitűzött cél az volt, hogy egyszerű, könnyen előállítható, és lehető­leg káros következmény nélkül beépíthető és használ­ható eszközt biztosítson, amely eszköz nem sérti a használó állat száját, nem sérti adott esetben a szopni szándékolt állat tőgyét, továbbá, amelynek anyaga le­hetőleg szövetbarát és mindezeken túl könnyen behe­lyezhető az állatok szájrészébe. A találmány szerinti készülék azon a felismerésen alapul, hogy a szopáshoz tulajdonképpen a szopó állat szájával biztosított részleges vákuum keltése szükséges, és ha ezt a vákuumkeltést valamilyen módon megaka­dályozzuk, akkor megelőztük a szopást is. A találmány szerinti készülék ezért olyan kialakítású, hogy az állat szájában lévő részeivel megakadályozza, hogy az állat ajkai szopásnál olyan légtömör zárást biztosítóan il­leszkedjenek a tőgybimbóra, ami vákuum keltését le­hetővé teszi. Egyszerűbben kifejezve, a szopni szándé­kozó állat ajkai mellett a környezetből mindig levegő jut a tőgybimbó és az állat ajka közötti résen az állat szájürege irányába, ezért nem alakulhat ki a szopás­hoz szükséges vákuum. A találmány tárgyát képező készülék lényegében egy gyűrűalakú vagy megközelítően gyűrűalakú test, amelynek belső részét a kör egy húija mentén kiala­kított keresztrúd osztja meg. Az említett keresztrúd a rá merőleges belső átmérőnek mintegy az egyne­gyed részénél helyezkedik el, ennek megfelelően a gyűrű belső terét egy nagyobb és egy kisebb részre osztja. A gyűrű, célszerűen az egyik szimmetriasíkja — mint osztósík — mentén két részre vehető szét. A szétvehetőség azért szükséges, hogy a gyűrűtest be­helyezése az állat szájába könnyebben végrehajtható legyen. A javasolt készülék tehát két részre bontható és célszerű, ha a két összekapcsolására az egyik ré­szen kialakított csaopok, a másikon pedig az említett csapok befogadására szolgáló furatok vannak kiképez­ve. Az említett csapok és furatok vagy vállal, vagy más kialakítással önmagukban ismert módon bepatta­nó zárást biztosítanak. A találmány szerinti készülék elvileg bármilyen anyagból készülhet, szükséges feltétel azonban, hogy lehetőleg olyan anyagú legyen, amely a nyál vagy a táplálék hatására nem hoz létre káros vegyületet, vagy más káros mellékhatást. Emellett szükséges, hogy a készülék anyaga szövetbarát legyen, ami nem okoz iz­galmat, vagy a szervezet számára kellemetlen hatást. Azt találtuk, hogy egyes fémötvözetek mellett, — ezek általában rozsdamentes acélötvözetek - a legal­kalmasabbak a különféle műanyagok. Kísérleteket vé­geztünk például polísztirol műanyaggal, ami igen hosszú időn át semmiféle kellemetlen utóhatást nem jelentett, továbbá azon anyagból a készülék előállítá­sa is rendkívül egyszerű módon volt biztosítható. A találmány szerinti készülék, mint már említet­tük, gyűrűalakú, amelyben egy keresztrúd foglal he­lyet. Előnyös, ha a gyűrű köralakú, továbbá ha a gyű­rű, valamint a keresztrúd is körkeresztmetszetű, egy­részt a gyártás egyszerűsége végett, másrészt pedig az alkalmazás szempontjából is talán az a legkellemesebb alak az állat számára. Szóbajöhet azonban más kereszt­metszetű gyűrű és keresztrúd is, pl. ellipszis vagy le­gömbölyített trapéz vagy hasonló geometriai alak. 2

Next

/
Thumbnails
Contents