185810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés felületen lerakódott, különösen vízből kicsapódott szennyeződések eltávolítására, előnyösen vízfüggönyös fóliasátrak tisztítására

185 8 0 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés felüle­ten lerakodott, különösen vízből kicsapódott szennyeződések eltávolítására, előnyösen fóliasát­rak tisztítására. A gyakorlati élet számos területén találkozunk olyan zárt belső terekkel, amelyek tisztítása - a levegőből, vízből stb. kicsapódott és a felületen lerakodott anyagok eltávolítása - nagy nehézségek­be ütközik vagy egyes esetekben egyáltalán nem oldható meg. Az ilyen felületek tisztításához, regenerálásához illetve állagmegóvásához olyan tisztítórendszer szükséges, amely rendelkezik a tisztításhoz szüksé­ges közeget a zárt térbe vezető csőhálózattal, és rendelkezik legalább egy, az áramlást létrehozó berendezéssel. A fent említett probléma különösen vízfüggo­­nyös fóliasátrak tisztításánál jelentkezik. A vízfüg­­gönyös fóliasátrak lényegében két egymás felett adott távolságra kifeszitetí fóliaívből épülnek fel, amely fóíiaívek viszonylag zárt teret alkotnak, és mely térbe általában 16-18 °C-os - vagy ennél ma­gasabb hőmérsékletű - termálvizet permeteznek. így a termálvíz hőenergiájának felhasználásával ún. hőfüggönyt hoznak létre, amely hőfüggöny ré­vén biztosítható, hogy a fóliasátor belső hőmérsék­lete minden esetben fagypont feletti legyen, és így megóvjuk a fóliasátor alatt termesztett növényeket a fagykártól. Az ilyen fóliasátrak alkalmazása ré­vén viszonylag kis költségráfordítással érhető e! a kívánt termesztési eredmény. A fóliasátrak üzemeltetésének legnagyobb prob­lémája, hogy a fóíiaívek között a hőfüggönyt tiszti­­taílan ún. „nyers” vagy nagy szervesanyag tartalmú termálvízzel valósítják meg, és így fóliaívek közé permetezett víz jelentős mennyiségű oxigént vesz fel, amelynek következtében vashidroxid csapadék keletkezik. így a belső fólia felső, vízzel érintkező részén 30-40 napos üzemeltetés után feltűnő rozs­­daszínü szennyeződés figyelhető meg. A vízből ki­csapódó anyagok mennyisége és így a szennyeződés mértéke is az alkalmazott víz ásványanyag-tartal­­mának függvénye. A szennyeződések elsősorban azokon a részeken keletkeznek, amely részeken a víz valamilyen oknál fogva lassabban folyik le a fóliafelüleíen. Az ilyen káros lerakódásokat a fóíiaívek fesze­sebbé tételével, illetve a szükségesnél több víz be­­permetezésével próbálják megakadályozni (lásd: Somos András-Turi István: Vízfüggönyös fóliasát­rak építése és hasznosítása a házikertben. Mező­­gazdasági Könyvkiadó - SZÖVOSZ 1977, 22. ol­dal). A fóíiaívek közé történő vízpermeíszés másik következménye, hogy a permetezés hatására meg­bomlik a széndioxid egyensúly, amelynek követ­keztében számottevő kalcium karbonát és bázisos magnéziumkarbonát válik ki, amelyekbe beépül a vízzel érintkező kis mennyiségű homok, és így ked­vező feltételeket teremt algák és baktériumok meg­telepedésére. A fent ismertetett folyamat következtében jelen­tős mértekben csökken a fólia fényáteresztő képes­sége, amelynek következtében csökken a fólia alatt termesztett kultúrnövények termésátlaga. így bár a hidegtől megvédtük a növényt, a fólia fényáteresz­­tő-képességének romlása következtében a növény nem kapja meg a növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges fénymennyiséget. A fóliának ez a fényát­­ereszlő-képesség csökkenése különösen a fénysze­gény téli és kora tavaszi időszakban jelent igen nagy problémát, mivel ezen időszakban a teljes fóliafelü­­iet 10-25%-ában okozhat jelentős - szemmel látha­tó - változást. Ez azt jelenti, hogy a fólián keresz­tüljutó sugárzás az első két hónapban 5%, a máso­dik két hónapban 20% és a hatodik hónap végére 35% sugárzás illetve fényintenzitás-csökkenést eredményez (lásd 1. ábra). Mint ismeretes, a növé­nyek növekedését a fény elsősorban a fotoszintézis útján befolyásolja. Ismeretesek olyan sugarak, amelyek csak kis mértékben és közvetve befolyásol­ják a fotoszintézist, ilyen pl. az egyszerű - mono­kromatikus - vörös fény, amely fényben a fotoszin­tézis mechanizmusa ugyan jól működik, de a nö­vény megnyurgul, levelei kicsik maradnak, és ezál­tal kevés szervesanyag képződik. (Lásd Dr Somos András, Dr. Korodi László és Dr. Túri István: Zöidséghaitatás, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Bu­dapest, 1980. 49. oldal.) A fóliasátrakon megtelepedett baktériumok ese­tén a kirakodás vöröses fényt bocsát ki, amelynek következtében - mint fent is említettük - a növény nem megfelelő módon fejlődik. A tapasztalatok azt mutatták, hogy amennyiben a kicsapódott szennyeződéseket nem távolítják el, úgy a vártnál lényegesen kisebb terméshozammal kel! számolni. A kísérletek azt bizonyították, hogy amennyiben a tisztítás már 2 hónap után megtörténik, úgy 8%, 4 hónap után 25% és abban az esetben, ha a tisztí­tást egyáltalán nem végezzük el 40%-os termésát­lag-csökkenés következik be. A korábban már említett Somos András - Túri István 1977-ben megjelent „Vízfüggönyös fóliasát­rak építése és hasznosítása a házikertekben” c. ki­adványában ismertette az erős szennyeződés hatá­sait (lásd 22-23., illetve 56. oldalakat) és útmutatást is ad a szennyeződés egy lehetséges eitávolltási módjára. Nevezetesen a szennyeződés eltávolításá­ra 20-30-szoros hígítású sósavoldat alkalmazását javasolja, amely oldatot a vízfüggönyt biztosító berendezéssel, az ún. fütövfzvezetéken keresztül juttatja a fóliaívek közé. Ez a módszer azonban a gyakorlatban nem vált be, mivel egyrészt a javasolt hígítás mellett a szeny­­nyeződés eltávolítása több napot venne igénybe, ami nem minden esetben oldható meg, másrészt pedig a vízfüggönyt biztosító berendezés a sósav hatására nagy mértékben megrongálódik és idő előtt tönkremegy. További hátrány, hogy a vízfüg­gönyt létrehozó berendezést a javasolt tisztítás ese­tén saválló anyagból kell elkészíteni, ami igen jelen­tős mértékben megnöveli annak költségeit. Jelen találmányunk elé azt tüzűik ki célul, hogy olyan eljárást és berendezési alakítsunk ki, amely kiküszöböli az eddig alkalmazott eljárások és be­rendezések hátrányait, és amelynek segítségével le­hetővé válik fóliasátrak vagy egyéb más zárt terek megfelelő tisztítása. A találmány szerinti célkitűzést, olyan eljárással 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6 3

Next

/
Thumbnails
Contents