185798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi- 1,2-benzizotiazol 3(2H)-on- 1,1-dioxid-származékok és sóik előállítására
1 185 798 . 2 2. Ill általános képletű o-szulfamoil-toluolok - amelyek képletében R3 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy benzil- vagy fenil-etil-csoport; R31 jelentése hidrogénatom vagy alkoxi-csoport, ahol az alkoxi-csoport 1-4 szénatomot tartalmaz, benziloxi- vagy fenil-etoxi-csoport - oxidációjával és ezt követő fenol-éter hasítással. Oxidálószerként szokásos szervetlen oxidálószerek, például kálium-permanganát, kálium-kromát illetve kálium-dikromát megfelelők. Például lúgos permanganát oldatot, így kálium-permanganát és nátrium-hidrogén-karbonát vizes oldatát vagy kálium-dikromát valamilyen vizes savoldattal, például kénsavval készült oldatát használjuk. Az oxidáció szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten történik; kálium-permanganáttal például 60 °C és 90 °C között. A végső éterhasítás, tehát az R3 csoport lehasítása, és az R3I csoport hasítása, ha ez alkoxi-vagy aralkoxi-csoportot jelent, az 1. eljárásban említett módszerekkel történik; így egy I általános képletü vegyület keletkezik. 3. A IV általános képletü 1,2-benzizotiazol- 3(2H)-on-l,l-dioxidokban -ahol R31 jelentése az előbb megadottakkal azonos; és R4 jelentése valamilyen nukleofil ágenssel helyettesíthető lehasadó csoport - lévő R4 csoport nukleofil szubsztitúciójával, és végül, ha R31 jelentése a fenti alkoxi- vagy aralkoxicsoport, az R31 fenol-éter-csoport hasításával. Nukleofil ágensekkel helyettesíthető lehasadó csoportként mindenekelőtt halogénatomok, pszeudohalogén csoportok vagy diazónium-kation jön számításba. Amíg a IV általános képletű diazóniumvegyületekből az I általános képletü vegyületek egyszerű módon előállíthatok vizes vagy savas vizes oldatban, például híg kénsavban forráspontig való melegítéssel, addig a IV általános képletü vegyületekben 4-helyzetben levő halogénatom vagy pszeudohalogén-csoport cseréje csak katalizátorok jelenlétében sikerül. Katalizátornak mindenekelőtt rézpor és réz(I)- vagy réz(II)-sók alkalmasak lúgok jelenlétében, például nátrium- vagy kálium-karbonát jelenlétében. Előnyösen rézpor és rézsók keverékeit alkalmazzuk, például rézpor és réz(II)-klorid keverékét. Halogénatom vagy pszeudohalogén-csoport, például ciano- vagy tiocianáto- (rodanid-)csoport cseréje víz jelenlétében 120 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten történik. A reakciót nyomásálló autoklávban végezzük. A reakció után a reakcióelegyből kiszűrjük a katalizátort, a szűrletet bepároljuk, megsavanyítjuk, és extraháljuk, például dietil-éterrel. Ha olyan I általános képletű anyagokat akarunk előállítani, amelyek képletében R jelentése hidroxilcsoport, akkor még egy fenol-éter-hasítást kell végrehajtani az 1. eljárásban leírt módszerek szerint. 4. Egy V általános képletű 2-szulfamoil-3- karbonsav-származékot -amelynek képletében R2 ésR2, jelentése az előbb megadottakkal azonos; R6 jelentése hidrogénatom vagy 4-8 szénatomos terc-alkil-csoport; és R5 jelentése valamilyen nukleofil szubsztituenssel kicserélhető csoport, például a hidroxilcsoport, 1-10 szénatomos alkoxicsoport, ariloxi-csoport, amelyben az arilcsoporl fenilvagy naftil-csoport. fenil- vagy naflil-alkoxicsoport, amelynek alkilén-része 1-3 szénatomot tartalmaz, vagy valamilyen halogénatom -0 "C és 100 "C, előnyösen 50-70 °C közötti hőmérsékleten savakkal, például foszforsavval, polifoszforsavval, kénsavval vagy ilyen savak elegyével reagáltatunk, ekkor ciklizálódás megy végbe. Az ekkor keletkező végterméket szokásos módon, például jég hozzáadásával és az így keletkező csapadék tisztításával különítjük el. A reakció végrehajtható ásványi sav nélkül, pusztán 100 °C és 250 T közötti hőmérsékleten való melegítéssel, például valamilyen oldószer, így o-diklór-benzol vagy toluol jelenlétében is. Lúgos reakciókörülmények, például nátrium-metanolát jelenlétében való reagáltatás is ugyanúgy megfelelőnek bizonyultak. Ha R2 csoportjelentése a kiindulási vegyületben a fenti alkilvagy aralkil-csoport, vagy R21 jelentése a fenti alkoxi- vagy aralkoxi-csoport, akkor az így keletkező vegyületet még végül éterhasításnak is alá kell vetni, hogy így I általános képletü terméket kapjunk. Azéter-hasitás az !. példában leírt feltételek szerint történik. A II általános képletü kiindulási vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy adott esetben 4-helyzetben valamilyen alkoxi- vagy aralkoxi-csoporltal szubsztituált 6-alkoxi-(vagy 6-aralkoxi-)-2-nitrobenzonirrilt ónnal és sósavval ón( 11 )-klorid jelenlétében visszafolyó hűtő alatt melegítve megfelelő, adott esetben 4-helyzetben alkoxi- vagy aralkoxicsoporttal szubsztituált 2-amino-6-alkoxi-(vagy 6-aralkoxi-) benzonitrillé redukálunk, és ezt utána ecetsav és sósav jelenlétében nátrium-nítrittel diazotáljuk; a reakcióelegyet ezt követően 20 °C-on ecetsavas ken-dioxid oldatba öntjük, es lassan hozzácsepegtetjük réz(II)-klorid vizes oldatát. Egy szulfoklorid-származék válik ki, amelyet dioxátiban oldunk, és etanollal és tömény vizes ammóniaoldattal elegyítjük. Az adott esetben 4-helyzetben valamilyen alkoxi- vagy aralkoxi-csoporttal szubsztituált 3-amino-4-alkoxi-(vagy 4-aralkoxi-)- 1,2-benzizotiazol-l.l-dioxiddá való ciklizálódás 40 °C-ra való melegítéssel befejeződik. Ha az utolsó lépés után valamilyen alkálifém-halogenidet vagy pszeudohalogenidet adunk hozzá dimetil-szuifoxidban, akkor közvetlenül kapjuk a 3-amino-4- hidroxi-l,2-benzizotiazol-l,l-dioxidot illetve a 3-amino-4,6-dihidroxi-1,2-benzizotiazol-1,1 -dioxi dot. A III általános képletű kiindulási vegyület - amelynek képletében R31 jelentése hidrogénatom - a megfelelő o-alkoxi-(vagy o-aralkoxi-) o’-nitrotoluolbol állítható elő úgy, hogy ezt a vegyületet valamilyen alkoholban, például etanolban oldva Raney-nikkellel 100 bar nyomáson az elméleti hidrogénmennyiség felvételéig hidrogénezzük, amikor a megfelelő 3-alkoxi- (vagy 3-aralkoxi-)2-metil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
