185798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi- 1,2-benzizotiazol 3(2H)-on- 1,1-dioxid-származékok és sóik előállítására

1 185 798 . 2 2. Ill általános képletű o-szulfamoil-toluolok - amelyek képletében R3 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy benzil- vagy fenil-etil-csoport; R31 jelentése hidrogénatom vagy alkoxi-csoport, ahol az alkoxi-csoport 1-4 szénatomot tartal­maz, benziloxi- vagy fenil-etoxi-csoport - oxidációjával és ezt követő fenol-éter hasítással. Oxidálószerként szokásos szervetlen oxidálósze­rek, például kálium-permanganát, kálium-kromát illetve kálium-dikromát megfelelők. Például lúgos permanganát oldatot, így kálium-permanganát és nátrium-hidrogén-karbonát vizes oldatát vagy ká­lium-dikromát valamilyen vizes savoldattal, példá­ul kénsavval készült oldatát használjuk. Az oxidáció szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten történik; káli­­um-permanganáttal például 60 °C és 90 °C között. A végső éterhasítás, tehát az R3 csoport lehasítá­­sa, és az R3I csoport hasítása, ha ez alkoxi-vagy aralkoxi-csoportot jelent, az 1. eljárásban említett módszerekkel történik; így egy I általános képletü vegyület keletkezik. 3. A IV általános képletü 1,2-benzizotiazol- 3(2H)-on-l,l-dioxidokban -ahol R31 jelentése az előbb megadottakkal azo­nos; és R4 jelentése valamilyen nukleofil ágenssel he­lyettesíthető lehasadó csoport - lévő R4 csoport nukleofil szubsztitúciójával, és vé­gül, ha R31 jelentése a fenti alkoxi- vagy aralkoxi­­csoport, az R31 fenol-éter-csoport hasításával. Nukleofil ágensekkel helyettesíthető lehasadó cso­portként mindenekelőtt halogénatomok, pszeudo­­halogén csoportok vagy diazónium-kation jön szá­mításba. Amíg a IV általános képletű diazóniumvegyüle­­tekből az I általános képletü vegyületek egyszerű módon előállíthatok vizes vagy savas vizes oldat­ban, például híg kénsavban forráspontig való mele­gítéssel, addig a IV általános képletü vegyületekben 4-helyzetben levő halogénatom vagy pszeudohalo­­gén-csoport cseréje csak katalizátorok jelenlétében sikerül. Katalizátornak mindenekelőtt rézpor és réz(I)- vagy réz(II)-sók alkalmasak lúgok jelenlété­ben, például nátrium- vagy kálium-karbonát jelen­létében. Előnyösen rézpor és rézsók keverékeit al­kalmazzuk, például rézpor és réz(II)-klorid keveré­két. Halogénatom vagy pszeudohalogén-csoport, például ciano- vagy tiocianáto- (rodanid-)csoport cseréje víz jelenlétében 120 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten történik. A reakciót nyomásálló autoklávban végezzük. A reakció után a reakció­­elegyből kiszűrjük a katalizátort, a szűrletet bepá­roljuk, megsavanyítjuk, és extraháljuk, például die­­til-éterrel. Ha olyan I általános képletű anyagokat akarunk előállítani, amelyek képletében R jelentése hidroxil­­csoport, akkor még egy fenol-éter-hasítást kell vég­rehajtani az 1. eljárásban leírt módszerek szerint. 4. Egy V általános képletű 2-szulfamoil-3- karbonsav-származékot -amelynek képletében R2 ésR2, jelentése az előbb megadottakkal azonos; R6 jelentése hidrogénatom vagy 4-8 szénatomos terc-alkil-csoport; és R5 jelentése valamilyen nukleofil szubsztituens­­sel kicserélhető csoport, például a hidroxil­­csoport, 1-10 szénatomos alkoxicsoport, aril­­oxi-csoport, amelyben az arilcsoporl fenil­­vagy naftil-csoport. fenil- vagy naflil-alkoxi­­csoport, amelynek alkilén-része 1-3 szénato­mot tartalmaz, vagy valamilyen halogén­atom -0 "C és 100 "C, előnyösen 50-70 °C közötti hőmér­sékleten savakkal, például foszforsavval, polifosz­­forsavval, kénsavval vagy ilyen savak elegyével rea­­gáltatunk, ekkor ciklizálódás megy végbe. Az ek­kor keletkező végterméket szokásos módon, példá­ul jég hozzáadásával és az így keletkező csapadék tisztításával különítjük el. A reakció végrehajtható ásványi sav nélkül, pusztán 100 °C és 250 T közötti hőmérsékleten való melegítéssel, például valami­lyen oldószer, így o-diklór-benzol vagy toluol jelen­létében is. Lúgos reakciókörülmények, például nát­­rium-metanolát jelenlétében való reagáltatás is ugyanúgy megfelelőnek bizonyultak. Ha R2 cso­portjelentése a kiindulási vegyületben a fenti alkil­­vagy aralkil-csoport, vagy R21 jelentése a fenti al­koxi- vagy aralkoxi-csoport, akkor az így keletkező vegyületet még végül éterhasításnak is alá kell vet­ni, hogy így I általános képletü terméket kapjunk. Azéter-hasitás az !. példában leírt feltételek szerint történik. A II általános képletü kiindulási vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy adott esetben 4-helyzet­ben valamilyen alkoxi- vagy aralkoxi-csoporltal szubsztituált 6-alkoxi-(vagy 6-aralkoxi-)-2-nitro­­benzonirrilt ónnal és sósavval ón( 11 )-klorid jelenlé­tében visszafolyó hűtő alatt melegítve megfelelő, adott esetben 4-helyzetben alkoxi- vagy aralkoxi­­csoporttal szubsztituált 2-amino-6-alkoxi-(vagy 6-aralkoxi-) benzonitrillé redukálunk, és ezt utána ecetsav és sósav jelenlétében nátrium-nítrittel dia­­zotáljuk; a reakcióelegyet ezt követően 20 °C-on ecetsavas ken-dioxid oldatba öntjük, es lassan hoz­zácsepegtetjük réz(II)-klorid vizes oldatát. Egy szulfoklorid-származék válik ki, amelyet dioxáti­­ban oldunk, és etanollal és tömény vizes ammónia­oldattal elegyítjük. Az adott esetben 4-helyzetben valamilyen alkoxi- vagy aralkoxi-csoporttal szubsztituált 3-amino-4-alkoxi-(vagy 4-aralkoxi-)- 1,2-benzizotiazol-l.l-dioxiddá való ciklizálódás 40 °C-ra való melegítéssel befejeződik. Ha az utolsó lépés után valamilyen alkálifém-halogenidet vagy pszeudohalogenidet adunk hozzá dimetil-szuif­­oxidban, akkor közvetlenül kapjuk a 3-amino-4- hidroxi-l,2-benzizotiazol-l,l-dioxidot illetve a 3-amino-4,6-dihidroxi-1,2-benzizotiazol-1,1 -dioxi dot. A III általános képletű kiindulási vegyület - amelynek képletében R31 jelentése hidrogénatom - a megfelelő o-alkoxi-(vagy o-aralkoxi-) o’-nitro­­toluolbol állítható elő úgy, hogy ezt a vegyületet valamilyen alkoholban, például etanolban oldva Raney-nikkellel 100 bar nyomáson az elméleti hid­rogénmennyiség felvételéig hidrogénezzük, amikor a megfelelő 3-alkoxi- (vagy 3-aralkoxi-)2-metil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents