185742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő porlakkok előállítására
1 185 742 2 denzátum és trimelltsavahidrid adduktja, valamint epoxigyantaként 0,2-0,6 epoxi számú., két funkciós epoxigyantát alkalmaznak, amelyek üvegedési hőmérséklete 40— 50 °C. Epoxigyantaként javasolják a Shei! cég Epikote 828 és 834 jelzésű dián-diglicidiléter típusú epoxigyantáit, 90 : 10 arányban alkalmazva a poliésztergyantát és az epoxigyantát. A leírt eljárás hátránya, hogy olyan mértékben eltolódik a kötőanyagok aránya a poliésztergyanta javára, hogy az már a vegyszeráliósági tulajdonságokat rontja. A 3 028 251 számú USA-beli szabadalmi leírás olyan epoxi-feno! gyanta alapú termoreaktív porlakkot ismertet, amelyben az epoklórhidrin-bisfenol-A alapú, 1550 -2000 epoxiekvivalensű, 127— 133 °C olvadáspontú epoxigyantát és 180 —220 °C olvadáspontú 1.2 fajsúlyú fenolformaldehid gyantát külön-külön az ismert és szükséges pigmentekkel és adalékokkal együtt megőrük, porítják és a két port ! : 1 arányban keverik össze. Az 1976. évi FATIPEC Congress kiadvány 633 — 638. oldalán S, Vargiu ismertet újabb típusú epcxi-fenol gyanta alapú bevonóanyagokat. Vizsgálták a. bevonatok tulajdonságait és megállapították, hogy azok hogy változnak a fenolon levő szubsztituensek minőségének függvényében. Mind az epoxi-fenol, mind az epoxi-poliészter típusú termoreaktív porlakkok esetében megállapítható, hogy nincs olyan eljárás, amelynek alkalmazásával problémamentesen egyidejűleg javíthatók lennének az esztétikai tulajdonságok és a mechanikai tulajdonságok. Az esztétikai tulajdonságok javítását például az ismert eljárások többsége a molekulasúly vagy molekulaszerkezet jelentős megváltoztatásával Kívánja biztosítani. Mivel a kedvezőbb folyási tulajdonságok, általában az alacsonyabb niólsúlynál érhetők el, ez általában a fizikai tulajdonságok (tapadás, rugalmasság) romlását, szélsőségesebb esetekben a vegyszerállóság romlását is eredményezi. Fejlesztőmunkánk során azt a célt tűztük magunk elé, hogy a két ismert filmképző komponens mellett (az epoxi-fenol illetve epoxi-poiíésztergyanta (a porlakkok előállítása során, olyan makromolekuláris segédanyagot illetve segédanyagokat használjunk, amelyek alkalmazásával jelentősen javíthatók a bevonatok esztétikai illetve fiziko-mechanikai tulajdonságai, anélkül, hogy az alapfilmképzők típusát illetve egymás közötti mennyiségi arányát jelentősen meg kellene változtatni. A cél az volt, hogy az ún. „makromolekuláris segédanyag” felépítése, funkciós csoportjai révén a filrnképzésben résztvegyen és ez biztosítja a változatlan vegyszerállóságot. Fejlesztőmunkánk során bebizonyosodott, hogy a fenti célnak nem felelnek meg a hagyományos nyersanyagokra épülő polikondenzátumok, polimerizátumok. A kísérleteink során, meglepő módon azt találtuk, hogy ha szerkezeti felépítésében különleges összetételű polikondenzátumokat alkalmazunk a hőrekeményedő epoxi-fenol illetve epoxi-poliészter porlakkok előállítása során, a bevonatok esztétikai megjelenésének javulásával egyidejűleg a fiziko-mechanikai és esetenként az időjárás áüósági tulajdonságok is javulást mutatnak. A találmány tárgya eljárás hőrekeményedő porlakkok előállítására. Úgy járunk el, hogy 500 — 2000 epoxi-ekvivaiensű, 60- 130 °C olvadáspontú dián-diglicidiléter típusú epoxigyanta és 60-120 mg KOH/g savszámú, 60-120°C olvadaspontú poliésztergyanta vagy 60-150°C olvadáspontú novolak típusú, fenol-, alkil-fenol- vagy b sz-fenol A-formaidehid gyanta és ismert segédanyagok elegyéhez hozzákeverünk: A) 1 - 20 s% mennyiségű, I. általános képletü, amelyben n -- 0- 10, 45-230 mg KOH/g savszárrü, 60- 150 °C olvadáspontú 2,2-bisz-hidroximetr-propionsav polikondenzátumot és/vagy B) 1 — 20 s% mennyiségű, 50-400 mg KOH/g hidroxilszámú, 50- 150 C olvadáspontú hidroxilcsop >rto/ka/t tartalmazó ketongyantát, éspedig ciklohexanon-, aikil-ciklohexanon-acetofenon-formald‘hid gyantát, ciklohexanon-, alkil-ciklohexanonn etanol gyantát vagy acetofenon-metanol-gyantát, v így C) 1-25 s% mennyiségű Ií. általános képletü, a nelyben R az I. általános képletü poiikondenzátum és/vagy a hidroxilcsoport tartalmú ketongyant-i maradéka, adduktumot, melynek e-kaprolaktám tartalma 2-20 s%, az elegyet homogenizáljuk, majd megőröljük. Az eljárásunk szerint előállított porlakkokhoz felhasznált nyersanyagok az alábbiak. L'poxigyunták: dián-diglicidiléter típusúak, amelyek epoxi-ekvivalense 500 — 2000, olvadáspontjuk 60— 180 °C közötti. Fenolgyanták: novolak típusú fenol gyanták, amelyek előállíthatok fenolból, p-tercier-butil-fenolból Fisfenol-A-ból stb. és formaldehidből az ismert eljárásokkal, olvadáspontjuk 60— 150 °C között. Poliésztergyanták: karboxil-végcsoportokat tartalmazó, 60-120 Mg KOH/g savszámú poiikondenzátumok, 60- i20 °C közötti olvadásponttal. OH-funkciós ketongyanták: ciklohexanon-, alkiltiklohexanon-, acetofenon-formaldehid, ciklohe>anon-alkil, cikiohexanon-metanol, acetofenon- i retanol-gyanták, amelyek előállítását a 167 069 sz. magyar szabadalmi leírás és a 864 541 sz., valamint ir 864 542 sz. angol szabadalmi leírás ismerteti. Az I. általános képlet szerinti polikondenzátum: (továbbiakban DMPS-kondenzátum) a 2,2 biszi.idroximetil-propionsav önkondenzátuma, 50— 150 °C olvadásponttal és 45 — 230 mg KOH/g ;avszámmal. A II, általános képletü adduktok: az OH- funkciós ketongyanták és/vagy DMPS-kondenzátumok és í -kaprolakíám olyan adduktumai, amelyben az ekaprolaktám mennyisége 2 — 20 s% a gyantákra számítva. Előállításuk: az -OH funkciós ketongyantát és/vagy DMPS-kondenzátumot olvadáspontjuk fölé melegítjük, keverés közben hozzáadjuk a kívánt mennyiségű -kaprolaktámot, majd az olvadékot lehűtjük. Az adduktum képződését az olvadékviszkozitás illetve az olvadáspont csökkenése jelzi. Eljárásunkat az alábbi példákon keresztül mulatjuk be. (Az 1. és 2. példa a hagyományos összetételű, a további példák pedig a találmány szerint előállított hőrekeményedő porlakkokat mutatják be.) 5 10 15 20 25 30 ’35 40 45 50 55 60 65 3
