185719. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés párhuzamosan kapcsolt szabályozott áramirányítók párhuzamos üzemének vezérlésére
1 185 ^19 2 1.114 ! 1-óbra A találmány tárgya kapcsolási elrendezés párhuzamosan kapcsolt szabályozott áramirányítók párhuzamos üzemének vezérlésére közös gyűjtővezetékrendszeren, alá- és fölérendelt szabályozókkal rendelkező szabályozó egység fölérendelt szabályozója határolásának felhasználásával. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés fölérendelt szabályozóval - a gyakorlatban legtöbbször fölérendelt feszültségszabályozóval- és alárendelt szabályozóval - a gyakorlatban legtöbbször alárendelt áramszabályozóval — rendelkező, párhuzamosan kapcsolt, szabályozott kimenő paraméterű áramirányító berendezések két vagy több egységének közös kimenő gyűjtővezetékrendszeren megvalósuló párhuzamos üzemének vezérlésére szolgál a párhuzamosan kapcsolt áramirányítók legalább egyikében meglévő fölérendelt feszültségszabályozó határolásának felhasználásával. A találmány szerinti kapcsolási elrendezéssel elérhető, hogy a párhuzamos üzemet vezérlő áramirányító berendezés a feszültségszabályozó határolásával megvalósuló áramkorlátozás áramértékének megfelelő terheléskor egy másik áramirányító berendezést a növekvő terhelőáram átvételére késztessen. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés előnyösen alkalmazható mindazon felhasználási helyeken, ahol áramirányító berendezések terheléstől függő párhuzamos üzemeltetésére van szükség. Ilyen alkalmazás például a szünetmentes áramirányítókkal megvalósuló telefonközponti áramellátás vagy más, hasonló üzem, ahol pl. egyenirányító berendezések párhuzamos üzemét kell megvalósítani, s a kimenő paraméterek szabályozása legtöbbször IU jelleggörbe megvalósításával történik. Az olyan kéthurkos, fölé- és alárendelt szabályozóval rendelkező áramirányítók párhuzamos üzeme, amelyeknél a kimenő feszültség és az áram szabályozása általában IU-jelleggörbével jellemzett módon valósul meg, többféleképpen valósítható meg. Az egyik ilyen közismert megoldás szerint a párhuzamosan kapcsolt áramirányítók egyikének fölérendelt szabályozóként működő feszültségszabályozója adja az összes párhuzamosan kapcsolt áramirányító alárendelt áramszabályozójának áramalapjelét. A megoldás hátránya, hogy az üzemelési tartomány egészében a szabályozás azonos módon valósul meg, ezáltal a párhuzamosan kapcsolt áramirányítók mindegyike - miközben azonos terhelőáramot vesznek fel — messze a hatásfok és a hálózat felé jelentkező meddőteljesítmény (pl. egyenirányítók esetén) optimumát jelentő teljes terhelés alatt is tartósan üzemelhet. A fenti hátrány kiküszöbölésére hivatott másik ismert megoldás, amikor az IU-jelleggörbéjű áramirányítókat vagy minden további intézkedés nélkül (mint ahogyan az a Techn. Mitteilungen AEG. TELEFUNKEN 67. k. 1977. l.sz. 47-58. oldalán K. Leifeld — H. Offergeid: Gesicherte Gleichstromversorgung, Projektierung und Ausführung cikkében szerepel), vagy feszültség-alapjelük - a statikus szabályozási pontosság követelményét még meg nem haladó - egymáshoz képesti bizonyos elállításával, kapcsolják a közös kimenő gyűjtővezetékrendszerre párhuzamosan, ezáltal biztosítva, hogy az egyetlen áramirányító egység névleges terhelése alatt az az áramirányító egység vegye fel a terhelő áramot, amelyiknek feszültségalapjele - így kimenő feszültsége is - a többihez képest magasabb, míg az egyetlen áramirányító egység névleges terhelése feletti terhelésnél a magasabb feszültség-alapjelü áramirányiló egység áramkorlátozásba lép, s a kimenőfeszültséget a vele párhuzamosan működő kisebb feszültségalapjelű áramirányító egység határozza meg. A megoldás hátránya, hogy mikor meg kívánjuk szabni, hogy melyik áramirányító vezérelje a párhuzamos vezérlés folyamatát, a feszültségalapjeleket egymáshoz képest el kell állítani, s így rontjuk a kimenő feszültség statikus szabályozási pontosságát. Ez nagyszámú párhuzamosan kapcsolt áramirányító esetén már kritikus is lehet. Abban az esetben pedig, ha az alapjeleket nem állítjuk el egymástól, hanem a folyamatot a feszültségalapjelek között szükségszerűen meglévő csekély különbségre bízzuk, a párhuzamos üzem rendszertelenül valósul meg, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik berendezés alapjele ténylegesen milyen értékre van beállítva. A párhuzamos üzem rendszerszerű megvalósulása érdekében egy következő ismert megoldás szerint a párhuzamos üzemet vezérlő áramirányító aktuális terhelésétől függően lépcsőzetesen kapcsolja be a többi egyenirányítót úgy, hogy azok névleges terhelésen, vagy a névleges terhelés részterhelési pontjaiban kizárólag áramszabályozással üzemeljenek. Ilyen megoldást mutat be az Ericsson Review 1968. 4. számának 1748. sz. különlenyoma-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
