185681. lajstromszámú szabadalom • Foszforossav származékokat tartalmazó fungicid készítmények
185 681 2 A találmány foszforsavat vagy annak sóit tartalmazó fungicid készítményekre vonatkozik. Közelebbről a találmány olyan készítményekre vonatkozik, amelyek parazita gombák irtására alkalmasak növényeken és amely készítmények hatóanyagként 0,05—95 súly°7o-ban valamely A általános képletű vegyületet tartalmaznak adott esetben hidrát alakjában, ahol a képletben M jelentése hidrogénatom, valamely alkálifém vagy alkáliföldfém, réz(II), nikkel(II), vas(II), mangán(II), cink(II), adott esetben 1—4, egyenként 1—10 szénatomos alkilcsoport helyettesítőt hordozó ammóniumcsoport, magnéziumul), alumínium(ÜI), réz(I), 1,3-imidazo lium-, ciklohexilamónium-, adott esetben a gyűrűn 1—3 egyenként 1—4 szénatomos alkilcscporttal szubsztituált anilinium- vagy morfoniliumcsoport n jelentése 1 vagy 2, m jelentése 1—3 és x jelentése 1 vagy 2, szilárd vagy cseppfolyós inert vivőanyagok és/vagy anionos, kationos vagy nem-ionos felületaktív szerek és adott esetben egyéb adalékanyagok, előnyösen deflokkuláló szerek, csomósodást gátló anyagok mellett. Az alkalmas alkálifémek példáiként megemlítjük a nátriumot, lítiumot, káliumot. Az ezekkel alkotott sók az ammóniumsókkal és a felsorolt, nitrogén-tartalmú szerves vegyületekkel együtt vízben általában jól oldódnak. Ezzel szemben az alkáliföldfémsók, például a magnézium-, kalcium-, bárium-, stronciumsók és a réz-, vas-, nikkel-, mangán-, cink- és alumíni - urnsók vízben lényegében nem vagy rosszul oldódnak. Az A általános képletű vegyületeket önmagukban ismertek, a foszforossav és a dinátriumfoszfát keres kedelemben kapható termékek, amelyek kiindulási anyagként használhatók fel egyéb sók hagyományos módon, így erősebb vagy kevésbé erős semlegesítéssel, kettős lebontással stb. történő előállításához. A foszforossav vegyületek és sóik már leírásra kerültek a következő helyen: „Nouveau traité de chimie minérale” Paul Pascal 1964, Masson—Paris, ahoi azonban semmiféle említés nem történt fungicidként való felhasználásukra. Szerves foszfor-vegyületeket már használtak fungicid hatóanyagokként. Közelebbről bizonyos aminoalküfoszfitokról már leírták, hogy értékes hatást gyako rolnak a szőlőlisztharmatra. Újabban azt találták, hogy bizonyos alkilfoszfátok hatásosan alkalmazhatók piriculariosis kezelésére (lásd 1529738 számú francia és 2237045 számú USA szabadalmi leírások). Azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek, bár sokkal egyszerűbbek, mint a hagyományos vegyületek, kitűnő fungicid tulajdonságokat mutatnak és gombás megbetegedések gyógyítására használhatók növényvédő szerek hatóanyagaként. A megvizsgált és a kereskedelemben nem kapható hatóanyagok esetében bejelentő által előállított vegyületek az alábbiak: 1. Foszforossav (H3PO3), olvadáspont 74 °C, 2. Nátriumhidrogénfoszfit (NaH2P03) Ezt a sót úgy állítjuk elő, hogy egy egyenérték nátriumkarbonát vizes oldatához 4-es pH-érték eléréséig egy egyenérték foszforossav vizes oldatát adjuk. Az oldatot szirupszerű konzisztenciájúra bepároljuk, majd lehűtjük. A hidrát (NaftPCV 2—5 H2O) kikristályosodik. Vízből történő átkristályosítással tisztítjuk. 3. Dinátriumhidrogénfoszfit (Na^HPCb) (semleges) Két egyenérték nátriumkarbonát vizes oldatához 9-es pH-érték eléréséig egy egyenérték foszforossav vizes oldatát adjuk. Ezután az oldatot bepárlássai kristályosítjuk. A termék az NaiHPCh-HzO képlet' 1 nek felel meg, és 53 °C-on elfolyósodik. A hidrát kristályvizét 140 °C-on elveszti és vízmentesen NaaHPCb keletkezik. 4. Káliumhidrogénfoszfit (KH2PO3) Ezt a vegyületet a 2. számú vegyülethez hasonló I " módon állítjuk elő azzal a kivétellel, hogy nátriumkarbonát helyett káliumkarbonátot használunk. 5. Dikáliumhidrogénfoszfit (K2HPO3) (semleges) Ezt a vegyületet a 3. számú vegyülethez hasonló módon állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy nátriuml) karbonát helyett káliumkarbonátot használunk. Elfolyósodó kristályokat kapunk. 6. Savas ammóniumfoszfit (olvadáspont: 123 °C) 7. Savas trietilaminfoszfit Ezt a vegyületet a 2. számú vegyülethez hasonló :i módon állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy nátriumkarbonát helyett trietilamint használunk. 8. Savas monoetanolaminfoszfit (H2PO3“ +H3NCH2-CH2-OH) Ezt a vegyületet a 2. számú vegyülethek hasonlóan !0 állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy nátriumkarbonát helyett monoetanolamint használunk. Elemzési eredmények C2HÍ0NO4P összegképletre: számított: C *“ 16,78%, H—6,99%, N “ 9,79%, P- 21,68%; ' talált: C — 16,91%, H«*6,99%, N»9,88%, P- 21,67%. 9. Savas kalciumfoszfit (CafHbPCbVHzO) Ezt a vegyületet a 2. számú vegyülethez hasonlóan állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy nátriumkarbonát II helyett kalciumkarbonátot használunk. Az oldatot vákuumban bepároljuk. A vízben oldódó kristályos massza kristályvizét 150 °C-on veszti el. 10. Semleges kalciumfoszfit (CaHPCV H2O) Ezt a sót úgy csapjuk le, hogy semleges ammóniumfoszfitot kalciumkloriddal reagáltatunk. Fehérszínű kristályos port kapunk, amely kristályvizét 200— 300 °C-on veszti el. 11. Báriumdihidrogénfoszfit (BaFEfPCbH^) Ezt a vegyületet úgy állítjuk elő, hogy foszforossa- 1 vat báriumkarbonáttal semlegesítünk. A csapadékot szűrjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A vízben oldódó termék 130 °C körül bomlik. 12. Semleges báriumfoszfít (BaHPOs) Ezt a vegyületet úgy állítjuk elő, hogy egy egyenér‘ ték báriumklorid vizes oldatához egy egyenérték dinátriumfoszfitot adunk. A semleges foszfit vízben gyakorlatilag oldhatatlan. Hő hatására 150 és 200 °C között egy molekula vizet veszít. A savas foszfitot úgy reformáljuk, hogy a semleges foszfitot forrásban levő űo vízben hidrolizáljuk. 13. Semleges réz(II)foszfit (CuHPCb’ 2 H2O) Ezt a vegyületet úgy állítjuk elő, hogy réz(ÍI)k!oridot ammóniumfoszfittal reagáltatunk. A kapott termék kék színű pikkelyes vagy kristályos anyag. 14. Semleges nikkel(II)foszfit 2
