185663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adathordozóra felvitt adatoknak az adathordozóra történő visszaírás elleni védelmére és berendezés a visszaírás ellen védett adatok be- és/vagy kiolvasására
185 663 2 menete 17 impulzusgenerátor bemenetére csatlakozik, amely utóbbi kimenete a 8 buszon keresztül ugyancsak az adatfeldolgozó berendezéssel van összekötve. Az 1 adathordozó kártya aktiválásánál, azaz a 2 mágneses sávjában való adatbeírásnál a beírás először a szokásos módon történik. A 3. ábra diagramján szemléltetett beírandó 33 adatokat — melyek adatblokkot képeznek — sorosan dolgozzuk fel, így a 4 mágnesfejre egymás után jutnak beíró jelek. A 8 buszhoz csatlakoztatott adatfeldolgozó berendezés mindenkor tudja, hogy a 33 adatok írásakor éppen melyik bit írása történik. Ha a 3 lyukak közül valamelyik áthalad a 13 differenciál-dióda felett, akkor a 3 lyuk közepét azáltal jelezzük ki, hogy a 13 differenciál-dióda egyenlő nagyságú jelet ad a 14 és 15 előerősítőkre, aminek hatására a 16 komparátor egy megfelelő jelet juttat a 17 impulzusgenerátorra, ez pedig 18 megszakításjelet állít elő, ami a 8 buszon át az adatfeldolgozó berendezésbe kerül. Ez feljegyzi, hogy melyik beírandó bitnél lépett fel a 18 megszakításjel, és ezáltal a lyukközép pontos geometriai helyét rögzíti a 2 mágneses sávban beírandó 33 adatokhoz képest. Ugyanez érvényes a többi 3 lyukra is. A beírandó 33 adatok végén a készülék egy nem ábrázolt második író-olvasó egységgel 34 kiegészítő adatokat ír a 2 mágneses sávba arról, hogy melyik bithelyeken lépett fel a 3 lyukak közepének megfelelő 18 megszakításjel. Ily módon a 3 lyukakat igen nagy pontossággal hozzárendeljük a 2 mágneses sávba beírt 33 adatok geometriai elrendezéséhez. A beírt 33 adatok kiolvasása is a fentieknek megfelelően történik. A 3 lyukak közepének megjelenésekor mindig előállítunk egy-egy 18 megszakításjelet, és az adatfeldolgozó berendezés feljegyzi a 18 megszakításjelek hozzárendelését az éppen kiolvasott bit helyzetéhez. A tulajdonképpeni 33 adatok és a 34 kiegészítő adatok kiolvasása után a ténylegesen megjelenő 18 megszakításjelek helyének és az eredetileg beírt megszakítás-hozzárendelések összehasonlítása következik. Csak akkor van a 2 mágneses sávba beírt eredeti 33 adatokkal dolgunk, ha az összehasonlításnál egyezés van, illetve az eltérés nem lép túl egy előre megválasztott tűrési értéket. A fentiekből látható, hogy a 3 lyukak kiolvasásakor a 2 mágneses sávban található 33 adatok bithelyeíhez történő hozzárendelése csak akkor egyezik meg a 3 lyukak helyének és a 33 adatok bithelyei beírásakor fennálló összerendeléséhez tartozó, a 34 kiegészítő adatokban tárolt hozzárendeléssel, ha az eredetileg beírt 33 adatokról van szó. Ezzel szemben, az 1 adathordozó kártyáról lemásolt, és az eredeti 1 adathordozó kártyára újra felírt 33 adatok esetén az eredeti hozzárendelés már nem áll fenn, úgyhogy a visszaírt 33 adatok leolvasásakor rögtön felismerhetők. A fenti kiviteli példában a 34 kiegészítő adatok előállítása a 2 mágneses sávban elhelyezett 3 lyukak segítségével történik. A 3 lyukak az 1 adathordozó kártya más részén is elhelyezhetők, csak az olvasási, illetve írási iránnyal párhuzamosan legyenek elrendezve bizonyos távolságra egymástól. Továbbá úgy kell őket elhelyezni, hogy a 10 letapogató egység által érzékelhetőek legyenek. A 4—6. ábrákon egy olyan kiviteli alakot mutatunk be, amelynél az 1 adathordozó kártya a 2 mágneses sáv mellett egy 20 fémbevonatot is tartalmaz, amelynek felületet egy elektroszenzitív 29 írófejjel irreverzibilis módon elroncsolható. A 4. ábra szerinti 1 adathordozó kártya egyébként megegyezik az 1. ábrán láthatóval. A 6. ábrán szemléltetett, a beíráshoz, illetve az I adathordozó kártyáról történő kiolvasáshoz szolgáló t alálmány szerinti készülék a mágneses 22 író-olvasó egységet, a 8 buszt és az ehhez tartozó adatfeldolgozó berendezést illetően megegyezik a fentebb leírt, és a 2. ábrán bemutatott készülékkel. A 10 letapogató egység helyett vagy mellett azonban tartalmaz még egy 21 szerkezetet, valamint egy 23 helyzetadót, amelyek a 8 buszon keresztül a nem ábrázolt adatfeldolgozó berendezéssel vannak összekötve. A 21 szerkezet tartalmaz két, a 20 fémbevonaton felfekvő 24 és 25 mérőérintkezőt, amelyek az 1 adathordozó kártya mozgási irányában egymástól bizonyos távolságra helyezkednek el. A 25 mérőérintkező egy első potenciállal, éspedig előnyösen a földdel van összekötve. A 24 mérőérintkező 26 feszültségforrásra, valamint 27 erősítő bemenetére csatlakozik. A 27 erősítő kimenetijeiét 28 analóg-digitális átalakító átalakítja, és a 8 buszon kersztül az adatfeldolgozó berendezésbe juttatja. A 21 szerkezetben ezenkívül elektroszenzitív 29 írófej csatlakozik 30 elektródavezérlőn és párhuzamosan 31 íllesztőegységen, valamint a 8 buszon keresztül az adatfeldolgozó berendezésre. A 31 illesztőegységhez 19 időzítőtag van csatlakoztatva. A 29 írófej úgy van elhelyezve, hogy az 1 adathordozó kártya mozgatásakor a 20 fémbevonat alatta fut el. A 26 feszültségforrás, valamint a 24 és 25 mérőérintkezők segítségével áramot hajtunk át a 20 fémbevonat által alkotott ellenálláson, és ezt az ellenállást megmérjük. Ha az 1 adathordozó kártya által képviselt érték felhasználás, például a kártyán szereplő összkövetelés egy részösszegének leemelése folytán lecsökken, akkor a 20 fém bevonat egy 32 részét (5. ábra) a 29 írófej segítségével, az adatfeldolgozó berendezésből a párhuzamos 31 illesztőegységen és a 30 elektródavezérlőn érkező vezérlése révén, égetéssel irreverzibilis módon elroncsoljuk. Ily módon egyrészt látható jelét adjuk az elértéktelenedésnek, másrészt a roncsolás által megváltozik a 24 és 25 mérőérintkezőkön át mérhető ellenállás mértéke. A 20 fémbevonat tehát az 1 adathordozó kártya által képviselt értéket mutató jelzőeszköz. A 23 helyzetadóval a 20 fémbevonatot n részre osztjuk fel, ezáltal a 20 fémbevonat elroncsolt 32 részének határa valamely helyzethez egyértelműen hozzárendelhető. Az 5. ábrán a 20 fémbevonat egy részletének vázlatos rajza látható elroncsolt 32 résszel, és egy, még el nem roncsolt 35 résszel, ahol az érintkezési sávot a 20 fémbevonat többi részétől 36 részek választják el, és az érintkezés 37 és 38 érintkezőfelületeken történik. Működtetésnél a 33 adatokat, mint az első kiviteli példánál, beolvassuk a 2 mágneses sávra. A beírandó 33 adatok végén megintcsak beírunk 34 kiegészítő adatokat, amely utóbbiak a roncsolásnak a 2 mágneses sávban levő 33 adatokhoz viszonyított helyzetét mutató helyzetjelzést és a roncsolás mértékét mutató ohmos ellenállást tartalmazzák. Kiolvasásnál kiolvassuk a 33 adatokat, beleértve a 34 kiegészítő adatokat is, érzékeljük a helyzetjelzést a 2 mágneses sávon elhelyezkedő 33 adatokhoz képest, és a tényleges ohmos el'enállást megmérjük. Ezután a helyzetjelzéssel a 2 mágneses sávhoz viszonyított érzékelt helyzetét és a 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 i
