185609. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű eltérítő tekercsrendszer
1 185 609 2 A közbenső 105 nyúlvány közbenső forgáspontot képez a keresztilányban visszatérő 110 vezető számára, hogy megakadályozza azt, hogy a vezető az öblösödő 102 végen túl kinyúljon, és zavaija a következő rétegek elhelyezését. A 106 nyúlvány pontos helyzetét számos tényező határozza meg, úgy mint az öblösödő 102 vég görbülete és az alkalmazott huzal átmérője. Viszonylag élesen görbülő öblösödő 102 vég esetében a visszatérő keresztirányú vezetőnek a vasmag végén való túlnyúlásának megakadályozására a közbenső 106 nyúlvány a 104 nyúlványhoz közelebb és a 105 nyúlványtól távolabb helyezkedik el, mint egy kevésbé élesen ívelt öblösödő vég esetében. Ha azonban a közbenső 106 nyúlvány túlságosan közel kerül a 104 nyúlványhoz, akkor a visszatérő keresztirányú 110 vezetőnek a 110a része, amely a 104 és a 106 nyúlványuk között helyezkedik el, a célszerűnél nagyobb szögben mozdulna fölfelé. A 4. ábrán vázolt módon a találmány szerint kialakított vasmagrész alkalmazásával többréteges kialakítást is létesíthetünk. Az első rétegnek a vége a 108 véghelyzetbe esik. Az első keresztirányú visszatérő 110 vezető a 105 nyúlvány körül megfordul, ezt követően a 106 nyúlvány körül, majd végül a 104 nyúlvány körül, és így halad a második réteg kezdő helyzetéhez. A második réteget egészen addig tekercseljük, ameddig annak 111 véghelyzetét el nem érjük. Egy keresztirányban visszatérő 112 vezető ezután a 104-106 nyúlványok körül elfordulva a harmadik réteg kezdetéig halad. A harmadik réteg véghelyzete a 113 helyzetben van a 105 nyúlványtól balra. Ilyen esetekben előnyös lehet, ha a 101 csíkra a 105 nyúlvány közelében negyedik 114 nyúlványt is felvíszünk. Másképpen megfogalmazva a 105 nyúlványra csak akkor van szükség, ha az az összes réteg véghelyzetéhez képest befelé esik. Egy keresztirányban visszatérő 118 vezető most ismét megfordul a 104-106 nyúlványok körül, és egészen a negyedik réteg kezdetéig tart. További rétegeket a leírttal azonos módon képezhetünk ki. Meg kell jegyezni, hogy a 3. és 4. ábrákon példaként bemutatott kezdő és befejező helyzeteket csak a szemléltetés kedvéért választottuk ki. A gyakorlatban azonban ezek helyzete különbözni fog, és ezt a különbséget a kívánt meneteloszlás határozza meg. A szemléletesség kedvéért számos hosszirányban elhelyezett vezetőt sem ábrázoltunk. Azt a hosszat, amelyre az egyes nyúlványoknak ki kell nyúlnia a 103 vasmagrészből olyan tényezők alapján kell kiválasztani, mint amilyen az elhelyezendő régetek száma, azoknak a keresztirányú visszatérő vezetőknek a száma, amelyek az egyes nyúlványok körül elfordulnak, és a vasmagrészig tartó megközelítési távolság, amelyet a villa az egyes nyúlványok közelében elér. Az egyes nyúlványok vastagsága az egyes nyúlványok hosszától és azon erőtől függ, amelyet a tekercselőgép villája az egyes nyúlványokra gyakorol, amikor huzalt vezet körül a nyúlványon. Előnyös, ha az egyes nyúlványok külső hegye csúcsban végződik, amint az 5. ábrán látható, álról a felrajzolt 106 nyúlványnak ferde összetartó 115 és 116 felületei vannak. Éllel kialakított végződés esetén a legkülső hosszirányú visszatérő vezető, amelyet a villa a nyúlvány közelében helyez el, nem fog a nyúlvány felső részére felakadni, hanem annak egyik vagy másik oldalán lecsúszik. Annak következtében, hogy a külső visszatérő vezetőket egy nyúlvány mellett oldalirányban helyezzük el, a nyúlványnak a lehető legvékonyabbnak kell lennie, 4 összhangban a fent említett kritériumokkal abból a célból, hogy megakadályozza a visszatérő vezetők túl nagy szögű elhelyezését a hosszirányhoz képest. A nyúlvány vastagsága jellegzetesen kisebb a huzalátmérő kétszeresénél vagy háromszorosánál, amennyiben pontos elhelyezésre van szükség. A most leírttól eltérő alakú nyúlványokat is használhatunk, mint például alkalmas vastagságú kifelé nyúló csapocskákat. A nagyjából négyszögletes alakú nyúlványok helyett horog alakú nyúlványokat is kialakíthatunk, például amilyet a 6. ábrán a 104 nyúlvány helyén feltüntettünk. Egy alternatív esetben a vasmagot magát lehet úgy kialakítani, hogy alkalmas alakú és helyzetű nyúlványai legyenek. A találmány egy jellegzetessége az is, hogy amennyiben legalább három nyúlványt alkalmazunk, akkor ezeket a nyúlványokat előnyösen a 103 vasmagrész öblösödő 102 végénél kell elhelyezni. Az öblösödő végnél való elhelyezés több szempontból kívánatos. Ennél a végnél a tekercselő villa kisebb távolságban van a vasmagrésztől, nünt sokkal lejjebb a vasmagrész keskeny vége közelében, és ez lehetővé teszi a rövidebb és vékonyabb nyúlványok használatát. A nyúlványoknak az öblösödő végnél való elhelyezése ezen kívül nagyobb szabadságot biztosít a következő réteg kezdő helyének a keskenyebb 117 végnél való elhelyezésére. A 3. ábrán vázolt módon a kezdeti 109 helyzet két korábban elhelyezett huzal között képződő mélyedésben helyezkedik el. Ha a keresztirányban visszatérő 110b vezető rész a hossztengelyhez képest kis szöget zár be, akkor ez megakadályozza, hogy a 110b vezető rész kicsússzon a részére megállapított 109 helyzetből. Ugyanakkor a nyúlványokra ható csuklós terhelőerő is kisebb lesz. Jellegzetesen 15 vagy 20°-os, illetve ennél is kisebb értékű szögeket célszerű a hossztengellyel bezárni 0,573 mm vagy 0,455 mm átmérőjű huzalok esetében, hogy megakadályozzuk a huzalnak saját vezetőhornyából való kiesését. Ezen kívül a külső hosszirányú visszatérő vezetők felső rétege bizonyos mértékben megtörik kifelé és oldalirányban a nyúlványok környezetében. Ha a 104 nyúlvány például a keskeny 117 végnél helyezkedne el, ahol a felvitt vezetők sűrűsége viszonylag nagy, akkor a visszatérő vezetők a kívánatosnál nagyobb mértékben eltolódnának. Ebből adódóan nehéz lenne ezért a visszatérő vezetőt pontosan a kívánt helyzetben rögzíteni a 117 vég közelében, amelyre pedig a következő belső aktív menetek pontos elhelyezése szempontjából van szükség. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eltérítő tekercsrendszer, amelynek vasmagja, a vasmag köré tekercselt legalább két vezetőrétege, és ennek keresztirányú visszatérő vezetője van, amely a rétegek egyikének utolsó menetét a másik réteg kezdő menetével köti össze, azzal jellemezve, hogy a vasmag külső felülete szomszédságában legalább három nyúlvány helyezkedik el, amelyek a keresztirányban visszatérő vezetők részére forgáspontot képeznek, az első nyúlvány legalább az egyik réteg kezdő menetéhez közel helyezkedik el, a második nyúlvány legalább az egyik réteg végső menetéhez közel helyezkedik el, és a harmadik nyúlvány az első és a második nyúlvány között helyezkedik el, és megg 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
