185601. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adatátviteli vonalakról érkező, különböző formátumú üzenetek előírt hosszúságú szavakba rendezésére és kapcsolási elrendezés az eljárás foganatosítására
1 185 601 2 adó-vevő integrál! áramkör összes rekeszébe azonos módon csupa 0-ás vagy 1-es értéket kell beírni. A 2. ábrán azt látjuk, hogy a vett jel jelváltásai a vételi regiszter harmadik és negyedik rekeszének beírása közé esik. Helyes szinkronizmus esetén ez a feltétel mindvégig fennáll. A vételi regiszterbe beírt adatok kiértékelésének módját a 3. ábra diagramjai kapcsán ismertetjük. A 3. ábra felső diagramja a vételi órajelek sorozatát szemlélteti, a 2. diagram pedig az ideális vett jel részletét szemlélteti. Minden diagram alatt a nullákból és egyesekből álló számsorozat a vételi regiszter egyes rekeszeinek az adott vételi jelhez tartozó állapotát szemlélteti. A sorozatban a rövid függőleges vonalak a váltási időpontokat jelölik, két soron következő váltási időpont között a hat szám a vételi regiszter hat rekeszének az aktuális állapotát jelöli. A 13 mikroprocesszor érzékeli az üzenet kezdetét jelentő első jelváltozás helyét, amikor is a vételi regiszter olvasásakor két egymást követő rekeszben eltérő állapotot tapasztal. A 13 mikroprocesszor ezt az első észlelt jelváltási helyet bázisnak tekinti, a példaként! esetben ez a bázis a harmadik és a negyedik bit között van, és ehhez képest meghatározza a soron következő jelváltás várható helyét, ami nyilvánvalóan éppen hat órajelciklussal a bázis jelváltási időpont után következik be. A soron következő várható jelváltási helyek hat órajelenként ismétlődnek. A 3. ábra I. részében a vett jel az ideális jel környezetében van, tehát a jelváltás a harmadik és a negyedik bit között következett be. Az I. szakaszban a ferdén vonalkázott terület a vételi jelnek azt a lehetséges ingadozási tartományát szemlélteti, amely mellett a vételi regiszter beírása tekintetében a viszonyok változatlanok. A 13 mikroprocesszor a várható jelváltási időpontot követő érzékelt jelváltás alapján vett jelként a vételi regiszternek a várható jelváltási időpontot követő rekeszeibe írt információt tekinti. A 3. ábrán vázolt példában a vizsgált jelváltási szakaszhoz tartozó egyes órajelciklusokat sorszámmal jelöltük, amelyek a vételi regiszter egyes rekeszeinek sorszámát is jelölik. Azt vizsgáljuk, hogy a beérkező jel 1-0 átmenetét követő 0 állapotot milyen feltételek mellett tudjuk elfogadni az eljárással összhangban. Az I. szakaszban tehát a jelváltás a harmadik és a negyedik órajel között történik, és a regiszter negyedik rekeszébe már nullás állapot szerepel. Megjegyezzük, hogy az egyes rekeszekbe a beírás az órajel 0-1 átmenetei időpontjában történik, amelyre a 3. ábrán pontozott vonallal hivatkoztunk. Mivel a jelváltás várható helye a regiszter első rekeszének beírási időpontjához képest három órajelciklussal időben később következik be, továbbítandó információként a 13 mikroprocesszor programja azért állapít meg nullát, mert az 1. szakaszban a negyedik ciklusban valóban bekövetkezett a jelváltás és utána a rekeszekben nullás állapotok szerepelnek. A II. szakaszban két lehetőséget szemléltettünk. Mindkét lehetőségnél a vett jel tényleges jelváltása a várható jelváltási időponthoz képest egy órajelciklusnak megfelelően siet vagy késik. Az egyik esetben tehát az első két rekeszben szerepel egyes érték, a többiben nullás, míg a másik esetben a regiszter első négy rekeszében találhatunk egyes értéket, az utolsó kettőben pedig nullásat. A 13 mikroprocesszor érzékeli, hogy jelváltás bekövetkezett, a jelváltás a várható jelváltási időponthoz képest késett vagy sietett, de azt is érzékeli, hogy ez a késés vagy sietés nem nagymértékű, mindössze egy órajelciklusnak megfelelő, így külön intézkedést nem foganatosít, vett jelként a tényleges jelváltást követő nullás állapotot fogadja el. Amennyiben az egy órajelciklusnak megfelelő késés vagy sietés további jelváltási ciklusoknál is fellép, akkor ennek megfelelően korrigálja a bázis jelváltási időpont fázisát a vételi regiszter periódusaihoz képest, és ekkor az ilyen lassú eltolódás kompenzálódott. Ha a várható váltás helyén, illetve annak tartományában jelváltás egyáltalán nem következik be, akkor ez egyúttal azt jelenti, hogy a vett jel értéke változatlan maradt, és ilyen esetekben vett jelként az előző vett jelértéket fogadja el a 13 mikroprocesszor. AIII. szakaszban a vett jel tényleges jelváltási időpontja a várható jelváltási időponthoz képest már nagyobb mértékben változott, két órajelciklussal késik vagy siet. A találmány szerinti eljárással összhangban a 13 mikroprocesszorral érzékeljük, hogy jelváltás bekövetkezett, ennek időpontja a várható jelváltási időponthoz képest két órajelciklusnak megfelelően késett vagy sietett, és vett jelként most is a tényleges jelváltást követő időpontban rögzített állapotot fogadjuk el. A III. és a II. szakaszok között az a különbség, hogy a 13 mikroprocesszor a III. szakaszban előforduló nagyobb mértékű eltolódás észlelésekor viszonylag hamarabb változtatja meg a bázis jelváltozás helyét, hogy ezzel a soron következő ciklusoknál a jelváltás várható és tényleges helye fedésbe kerüljön. A IV. szakaszban a vett jel tényleges jelváltása a várható jelváltási időponthoz képest még nagyobb, mértékben késik vagy siet (három órajelcikusnak megfelelően), és ekkor a 13 mikroprocesszor nem fogadja el vett jelként a nulla értéket, ami a jelváltást követően a regiszterbe íródik, hanem hibajelzést létesít, mert ilyen mértékű eltolódás csak bithiba esetén valószínű. A vázolt esetben tehát a hatbites karakter rögzítésére alkalmas univerzális adó-vevő integrált áramkör hat rekeszét nem a vett jel hat egymást követő bitjének rögzítésére használjuk, hanem a nagyobb sebesség miatt csak egyetlen bit észlelésére, de az ismertetett szinkronizációs elv megfelelő flexibilitást biztosít a távoli adatátviteli csatorna jeleiben bekövetkezett esetleges torzulások szinkronhelyes kompenzálására, illetve az egyetlen bit helyes észlelésére. A vett jel egymást követő bitjei ilyen módon a 13 mikroprocesszor számára ismertté válnak, azokat a 12 memóriában rögzíti, majd a csatlakozó számítógép szóhosszának megfelelő formátumban a párhuzamos információt a 13 mikroprocesszor a 14 interface-en keresztül a számítógép 17 belső sínjéhez továbbítja. Mint említettük, adás esetében, amikor a jeltovábbítás a távoli berendezés felé irányul, a viszonyok egyszerűbbek. Bár a 13 mikroprocesszor programja akkor a legegyszerűbb, amikor a vételi regiszter hossza megegyezik a vételi órajelek és a vett jel bitfrekvenciájának hányadosával, beláthatjuk, hogy ezen számok eltérése esetén is a 13 mikroprocesszor minden egyes vételi ciklus után előre kijelölheti a soron következő ciklusban a jelváltás várható helyét, és akkor a viszonyokat a fentiekben elmondott kritériumok alapján a jelváltás tényleges időpontja és várható időpontja között fennálló eltérés alapján lehet értékelni. Az eddig ismertetett megoldásnál a vett jel cíklusidejéhez képest a vételi regisztert ténylegesen magasabb frekvenciás vételi órajellel működtettük. A magasabb frekvenciájú vételi órajel alkalmazása helyett a rövídebb ciklusidejű ellenőrzést megvalósíthatjuk úgy is, hogy a vételi regisztert a vett jelek ciklusidejének megfelelően r, 1C 1C 20 25 3) 3:5 43 43 50 55 63 65 4
