185585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lucerna mesterséges megporzására
i 185 585 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés lucerna mesterséges megporzására. Egyik legfontosabb pillangós virágú takarmánynövényünk a lucerna. A lucerna magjának természtése azonban bizonytalan, a magtermések évről évre csökkenő tendenciát mutatnak és ezen túlmenően rendkívül ingadozók. A lucernamag termelésének csökkenését és nagymértékű ingadozását elsősorban a megporzó rovarok mennyiségének csökkenésével, illetve változásaival magyarázzák. Amint az ismeretes általában háromféle méh alkalmas a lucerna megporzására; a szabóméh, a poszméh és a házi mézelő, illetve pollengyűjtő méh. A lucernát tekintve a szabóméh és a poszméh kitűnő megporzók, azonban a talajművelés és a vegyszerezés következtében ezen fajtákhoz tartozó méhek száma lényegesen csökkent. A házi mézelő, illetve pollengyűjtő méheknek a lucerna megporzásában betöltött szerepe ma már erősen vitatott. A lucerna virágja, hasonlóan az összes pillangós virágú növényekhez, vitorlából, evezőkből és porzókat és bibét tartalmazó csónakból áll. A megporzó rovarok a megporzás során lábaikkal a csónakban megkapaszkodnak és fejüket, illetve szájrészeiket a virág torkába nyomják. Az így keletkező feszítőerő hatására az evezők kicsiny nyúlványai eltávolodnak egymástól és a virág bibeszárának, az ivaroszlopnak feszítőereje következtében felnyílik. A virág felnyílásának pillanatában a rovar feje a vitorla és az ivaroszlop közé kerül. A rovar testétől a bibe felszíni hártyája megsérül és az előző virágokon a rovar fejének szőrzetére tapadt virágporszemek közül néhány a bibére kerül. Ezzel egyidejűleg a felnyitott virág pollenja a rovar testére szóródik. A megporzó rovar tehát minden esetben idegen megporzást végez. A lucerna virágjának felnyíló mechanizmusa a házi méhek részére nehezen elviselhető, mert az ivaroszlop a virág felnyílásakor nagy erővel csapódik a méh fejének alsó érzékeny vékony kitinréteggel borított részéhez. A házi mézelő méhek feje azonban a lucernát megporzó vadméhekhez képest meglehetősen megnyúlt, ezért az, — az ivaroszlop felcsapódása után, — beszorul az ivaroszlop és a vitorla közé. A házi mézelő méhek az ivaroszlop erős szorítása miatt fejüket sokszor csak üggyel-bajjal, igen nagy erőfeszítések árán tudják kiszabadítani a felnyílt virágokból. Bizonyított, hogy az ivaroszlop ütésétől, de még inkább a csapdába eséstől eredő félelem arra készteti a házi mézelő méheket, hogy a lucernavirágokat kerüljék, ezért lucernásokban nem számíthatunk a házi mézelő méh, mint aktív pollengyűjtők, — megporzó munkájára. A lucerna magtermelésének növelésére és az egyenletes termés biztosítására számos kutatás indult. A biológiai kutatások egyik iránya a lucerna szelektálása —- automatikus felnyitás irányában, — öntermékenyülésre hajlamos egyedekre, — könnyen felnyíló egyedekre, — megváltozott virágszerkezetűekre, amelynél az ivaroszlop szabadon áll. Ezekből eddig csak az automatikus felnyílású egyedek szelekciója járt gyakorlati eredménnyel. Viszont az automatikus felnyílás következtében önmegporzás történik, aminek következménye, hogy a magkötés fele, sőt negyedannyi mint idegen megporzásból. önmegporzásból kisebb a termés és kisebb a magvak életképessége. így az automatikus felnyílás nem biztosít számottevő magtermést. 2 Számos kísérlet történt, hogy a házi méheket szelektálják pollengyűjtésre. Ez azonban ugyancsak nem hozott gyakorlatban értékelhető eredményt. végezetül kísérleteket végeztek a vadméhek számának növelésével. A vadméhek számának növelésében sem a behozatal, sem pedig a mesterséges tenyésztés nem hozott ez ideig megbízható eredményt. A biológiai jellegű beavatkozás mellett az utóbbi időben számos kísérletezés történt a lucerna megporzásának mechanikus megoldására. Egyes kutatók véleménye szerint akkor is felnyílik a virág, ha valamilyen fizikai tényező hatására lecsökken a sziromlevelek turgorja, aminek következtében a rugószerüen feszülő ivaroszlop képes legyőzni az evezők két kis nyúlványának erejét. A turgor csökkenését számos tényező, például a magas hőmérséklet, az alacsony páratartalom, az eső, erős lehűlés, szárító szél, vagy a felsorol! tényezők változatos együttese okozhatja. Ennek ismeretében számos kísérlet történt hő és egyéb media nikai tényezők felhasználásával. így például ismeretes olyan eljárás, amelynek során a lucernatáblán kötelet, huzalt, láncot vagy hengert húznak keresztül azért, hogy növeljék a megporzott növények számát. Ismeretes olyan mechanikus eljárás is, amelynél a lucernatábla fölött néhány lábbal helikopter száll és maga után húzva egy nagy durva vásznat. Ez a kísérlet arra az elvre épül fel, hogy miközben a helikopter kavarja a levegőt a lucernatábla felett és maga mögött húzza a vásznat, a légnyomás és a vászon a virágport felkavarja a levegőben és így meg van a lehetőség, hogy stigma a kioldáskor érintkezni tud a lebegő pollenekkel. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ezek a kísérletek sem hoznak kellő eredményt, mert a lucerna portokjai, bár esetenként már a zárt virágban is felszakadnak, de a virágpor csak akkor csírázik, ha az a bibe váladékával érintkezik. Ez viszont csak akkoi történhet meg, ha a bibe felszínét borító finom hártya a rovar dörzsölő hatása vagy más mechanikai hatás révén megsérül. A találmány célja a lucerna virágjának megporzására olyan eljárás, illetve berendezés kialakítása, amely az eddig ismert mechanikus megporzások hátrányait kiküszöbölve jelentősen növeli a megporzás hatékonyságát. A találmány tehát eljárás lucerna mesterséges megporzására. A találmány lényege abban van, hogy a lucerna virágjának szárait összetereljük, majd a virágokat öss'esűrítve azokat a szárak felé nyitott, egyébként zárt térként kiképzett megporzócsatornába vezetjük, miközben a virágok oldalára 6—30 N erővel nyomást gyakorolva a virágokat mechanikusan felnyitjuk, ezt követően pedig a virágoknak a zárt térként kiképzett megporzócsatornában kialakult pollenfelhőn való átvezetésével és/vagy egymáshoz való érintkeztetésével, valamint a virágoknak a zárt térből való kivezetése során az esetleg még sértetlen bibehártyák mechanikus ütközés útján való felszakításával fejezzük be a megpoizást. Minden eddigi hasonló eljárástól eltérően a virág felnyitását a virág oldalára gyakorolt meghatározott erővel végezzük egy alulról a virágok szárával lezárt térben, ahol a kilökődő pollenok felhőben úsznak és a bibékre hullanak, illetve a virágok egymással érintkeznek. A zárt térből való kijutás során pedig a még sértetlen bibehártyákat felsértve mechanikus ütközés-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
