185573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendendezés diszkrét frekvenciájú villamos jel előállítására
1 185573 2 a kisebb értékhez képesti növeléssel állítjuk elő, akkor az Ni = 30 érték valóban abszolút értelemben is a nem egészszámú arányhoz legközelebb álló érték, ha viszont a nagyobb értékhez képesti csökkentéssel, akkor az N = 31 érték csak majoráns értékként a nem egész számú arányhoz legközelebb álló érték, valójában annál van közelebb álló érték is, ui. a 30 értékű minoráns; mégis „legközelebb eső” értéknek tekintjük a 31 értéket, ha majoránst csökkentve hozzuk létre a nem egész számú osztásarányt. Ennek megfelelően a minoráns növelését, mint előnyös foganatosítási módot választva, kimondhatjuk, hogy P értéke 1 és K—1 között változhat, így a decimális bontás minden értékét megengedve, míg olyan megoldásnál, ahol akár minoráns növelésével, akár majoráns csökkentésével állíthatjuk elő a nem egész számú eredő osztás-, arányt, elég ha l<P<K/2, hiszen kétoldalú közelítés esetén csak az inkrementum felét kitevő növelés, illetve csökkentés szükséges. Az utóbbi esetben a korrekció során az Ni± i számra módosítjuk az N tényezőt, az előbbi esetben csak az Ni+] számra. A fentiekben összefoglalt ismert eljárásnál a zavarmoduláció kiejtésének menete viszonylag bonyolult és az alkalmazható fázis-frekvencia komparátor típusára nézve is korlátozó megkötéssel jár. A kompenzálás ugyanis csak akkor eredményezi a hatásos kiejtést, ha az nagyon pontos. Ahhoz, hogy a zavarófrekvenciás oldalsávok kielégítően, pl. legalább 56 dB-lel a vivőhullám szintje alatt maradjon, a kompenzáló jelnek, s így a fázisakkumulátor kisütő áramának kielégítően (a példa szerinti esetben 1%-on belül) állandónak kell lennie. Ugyanakkor — és ez a nagyobb hátrány — az alkalmazott fázis-frekvencia komparátor lineáritásának is ezen határon belül kell maradnia a teljes üzemi hangolófeszültség tartományában, hiszen ha a meredekség pl. megnő, akkor megnövekszik a zavarójel is és változatlan mértékű kompenzáló jel esetén ez a zavaró frekvenciamoduláció megnövekedéséhez vezethet. Mindezen túlmenően az is hátrány, hogy más típusú fáziskomparátor a rendszerhez nem illeszthető, tehát a fáziskomparátor típusának megválasztásánál egyéb szempontokat (fáziszaj, referenciaelnyomás stb.) nem is lehet figyelembe venni. A találmány alapja olyan felismerés, mely a jelátalakítási folyamat elemzésén alapul. Az áramköri felépítés és a jelátalakítási folyamat menete abból eredően olyan bonyolult és zavarérzékeny, hogy a törtrészes szuperpozícióból eredő zavarómoduláció kompenzálását a fáziskomparálás eredményeként kapott — valamennyi összetevő és előzmény kombinációját eredőként reprezentáló — hibajelnél végezzük el, pedig a folyamat ismeretében ez egyáltalán nem szükséges, hiszen a keletkező zavarómoduláció tartalma előre meghatározható, az ezt kiejtő inverz jelet úgy tudjuk előállítani, hogy azt a teljes hatáslánc bármely pontjához tudjuk illeszteni és így a mindenkori alkalmazási helyen az adott rendszer azon pontjánál csatolhatjuk be az ezen ponthoz helyesen illesztett kompenzáló jelet, ahol a folyamat a legkevésbé zavarérzékeny és a kapcsolási elrendezés optimális egyszerűséggel kialakítható. A találmány szerint ezért a kompenzáló jelet nem a fáziskomparátor kimenőjeléhez, a hangolófeszültséget reprezentáló hibajelhez adjuk, hanem a hibajelet eredményező egyik komponenshez, vagyis a vezetőjelhez vagy az alapjelhez. A találmány szerint tehát az önmagában ismert módon előállított kompenzáló jelet a mindenkori becsatolási helyhez illesztett alakjában — vagy a szabályozó huroknak a VCO kimenete és a fáziskomparátor egyik bemenete közötti szakaszában, annak valamely pontjában szuperponáljuk a kimenőjelre (vagy abból leszármaztatot jelre), — vagy a szabályozóhuroknak a referenciaforrás kimenete és a fáziskomparátor másik bemenete közötti szakaszában szuperponáljuk a referenciajelre (vagy abból leszármaztatott jelre). Egy előnyös foganatosítási mód szerint a referenciajelről leszármaztatott jelre szuperponáljuk a kompenzáló jelet oly módon, hogy az F osztásarányú osztás végrehajtásához szükséges jelalakra hozott referenciajelet egyfelől, s a kompenzáló jelet másfelől valamely szuperponáló (pl. összegező vagy fázismoduláló) áramkör egy-egy bemenetére kapcsoljuk, a szuperponáló áramkör kimenőjelét kapcsoljuk az F osztásarányú osztó áramkör bemenetére és az osztó áramkör kimenőjelét kapcsoljuk a fáziskomparátor másik bemenetére. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés olyan példakénti kiviteli alakját ismertetjük a továbbiakban e leírásban, melynél a találmányt ilyen módon foganatosítjuk, de szakember számára nyilvánvaló, hogy bármely egyéb foganatosítási módhoz hasonló módon kialakítható kapcsolási elrendezés és az ezek közötti kapcsolási eltéréseket a fentiek alapján a szakember meg tudja tervezni. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek az egyszerűbb felépítésen és zavarmentesebb jelúton kívül az is előnye, hogy nincsenek megszorító feltételek a fáziskomparátor megválasztására nézve, akár a típusát, akár lineáritását nézzük. Az alább ismertetett előnyös kiviteli alaknál lineáris fázismodulátort alkalmazunk a referenciajel és a kompenzálójel szuperponáláséhoz. A lineáris fázismodulátor lényegesen egyszerűbb felépítésű áramkör, mint a technika állása szerinti megoldásnál alkalmazott analóg interpolátor, s nincs szükség sem a mintavevő-tartó áramkörre, sem a jelformáló impulzusgenerátorra; így a kapcsolási elrendezés sokkal egyszerűbb felépítésű és a jelút kevesebb hurokból áll. A 4. ábrán látható, hogy — a technika állásával egyezően — a találmány szerinti kapcsolási elrendezés fáziszart hurka is tartalmaz 401 VCO-t, jelformáló 403 erősítőt, programozott osztó 404 áramkört és 405 fáziskomparátort; a 405 fáziskomparátor másik bemenetire a találmány szerint is 414 referenciaforrást, jelformáié 413 fokozatot és 412 frekvenciaosztót tartalma ó lánc kimenete csatlakozik. Az Uki kimenőjelet a második 402 erősítő kimenetéről vesszük le; a kompunzálójel-forrást a találmány szerinti kapcsolási elrendezés előnyös kiviteli alakjánál szintén hurokba kapcsolt 407 összeadó és 408 fázisakkumulátor és annak k menetére csatlakozó 409 D/A átalakító képezi. A lmyeges különbség a technika állása szerinti és a találmány szerinti kapcsolási elrendezés között abban van, hogy a technika állása szerint a kompenzálójelforrás (mely a mutatott kiviteli alakoknál hasonló felépítésű, de ettől eltérően is kialakítható) 789 kimenetével a 205 fáziskomparátor és a 206 kapacitásdióda közötii jelút valamely pontjára csatlakozik és a 205 fáziskomparátort követő áramkörökre a 205 fáziskompurátort áthidaló, a szabályozó hurok különböző 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
