185571. lajstromszámú szabadalom • Eszköz és eljárás burkolt gyökérzetű csemeték neveléséhez, valamint berendezés az eljárás szerint nevelt csemeték kiültetéséhez
185571 2 A találmány tárgya eszköz burkolt győkérzetű csemeték neveléséhez, amely tekercsképzésre alkalmasan flexibilis, előnyösen hőre lágyuló műanyag szalagpályát tartalmaz, valamint eljárás burkolt győkérzetű csemeték nevelésére feltekercselt szalagpálya tekercsrétegei között elhelyezett termesztőközegben, főként termőtalajban. A találmány tárgyát képezi továbbá egy az eljárással nevelt csemeték kiültetésére szolgáló berendezés is, amely erőgépre, különösen traktorra csatlakoztatott vagy önjáró módon kiképzett, legalább egy talajhasíték nyitó eszközzel és célszerűen hasiték visszazáró tömörítőszervvel is ellátott ültetőgépre szerelhető adapterként van kialakítva. A növénytermesztési gyakorlatban, különösen az erdészetben az elvégzendő feladatokhoz mérten viszonylag rövid idő (tavasszal és ősszel néhány hét) áll rendelkezésre az elültetendő növényi szaporítóanyag (facsemete) szakszerű és eredményes talajba való helyezésére, azaz elültetésére. Világszerte előirányzott célkitűzés és többféle módszerrel megvalósított eljárás a burkolt gyökerű, valamint a gomolyos (földlabdával ellátott) csemete nevelés és ültetés. Célja részint a csemete elültetésével járó növekedésbeni visszaesés csökkentése, részint az ültetés idejének a szabadgyökérzetű csemete felhasználhatóságához viszonyított meghosszabbítása. A burkolt győkérzetű csemete nevelésének számos módszere ismeretes, ezek közül megemlíthető a Paperpot eljárás, amelynek lényege a papírcellákban való csemetenevelés. A csemete papírcellával együtt kerül a talajba, ahol a papírcella folyamatosan elbomlik. Az eljárás alkalmazása — elsősorban az így nevelhető csemeték kis mérete miatt — erősen korlátozott, amellett költségigényes. Kísérletek folynak hosszabb győkérzetű csemeték nevelésére. A burkolt győkérzetű csemeték nevelésének másik kialakult és helyenként alkalmazott módszere az ún. műanyagtasakos csemete nevelés. Ennek tekercselhető cellás foganatosításához alkalmas segédeszközt ismertet példaképpen az 1404101 sz. brit szabadalmi leírás. Jóllehet az eszköz elkészítése önmagában egyszerű műveletnek tűnik, a gyakorlati alkalmazás során bebizonyosodott, hogy a fóliapályák kettőzése és varratok képzése útján előállított tasakok felnyitása, termőközeggel megtöltése, hengeressé alakítása, majd az előnevelt csemeték gyökérzetéről való eltávolítása a kiültetés során számos gondot és nehézséget okoz, és rendkívül élőmunkaigényes. Ezen túlmenően kerek szelvényű műanyagtasakban nevelt csemete gyökérzete az erre vonatkozó széles körű vizsgálatok szerint gyakran körbefutó növekedést tanúsít. Ezt a körkörös növekedést a csemete a szabadba való kiültetés után sem képes abbahagyni. A csemeték gyökereinek körkörös növekedését több módszerrel próbálták kiküszöbölni. Ennek egy változata az alul összeszűkülő kúp alakú nevelőedény, vagy a nevelőedény alkotó irányú belső bordázata. Mindkét eljárás költséges göngyöleget igényel. Ezen túlmenően a csemeték gépesített ültetése sem kellően megoldott. Amennyiben a burkolt győkérzetű csemete a burkolóanyag eltávolítása után (anélkül) kerül a főidbe a termesztő közeggel együtt, gyakorlatilag gomolyos (földlabdás, nem szabadgyökérzetű) csemetének tekinthető. Ilyen csemete az ismert ún. Nyssula tekercses csemete. Ezzel lényegében a fenti brit szabadalom szerinti megoldás alkalmazása egyszerűsödik, minthogy ennek lényege, hogy műanyag fóliára szórt földrétegbe egymás mellé helyezik el az általában egyéves facsemetéket és a fóliaszalagot feltekerve tekercs képződik. A csemeték gyökérzete a tekercsben a fóliaszalag szabta határok között talál életteret. Az így nevelt csemete nagymértékben elősegíti az ültetések (erdősítések) sikerét. Hátránya az eljárásnak, hogy a csemeték gyökérzete oldalirányban egymással erősen összenő, és a tekercs szétbontásakor a csemeték egymástól nehezen választhatók el, a gyökerek jelentősen sérülnek, és a termesztőközeg nagyrésze a gyökerektől elválva lehullik. A kialakult gyakorlat szerint a fóliatekercsben az ültetés helyére szállított csemetéket a fóliából kibontják és a továbbiakban a szabadgyökérzetű csemetékhez hasonlóan kezelik. Szokás a fóliából kibontott csemetéket éles szerszámmal egymástól az összenőtt gyökerek átvágásával elválasztani, azaz a tekercset feldarabolni. Részben az említett oldalirányú gyökérösszenövések kiküszöbölése, részben pedig a táptalajkészítés — ültetés — nevelés — kiültetés teljes műveletsorára kiterjedő komplett és jelentős hányadában gépesített technológiai rendszer kialakítása érdekében javasolták a 165 908 sz. magyar szabadalmi leírásból megismerhető eljárást és berendezést, amelynél megfelelő, csemetenevelésre alkalmas, a helyi körülményeknek mindenkor legmegfelelőbb közeget készítve és használva a szükséges mértékig tömörített táprudakat készítenek. Ezeket előnyösen műanyagfóliával veszik körül, a burkolt táprudakat kívánt hosszúságúra darabolják, a levágott darabokat szalagszerűen összekapcsolják, majd az összekapcsolt táprúd-darabokba magot vetnek. A maggal bevetett táprudakat csévélés;el bálázzák, a bálákat kötegelik és a kiültetésre alkalmas csemete-fejlettségi fok elérésig önmagában ismert módokon gondoskodnak a növény fejlődéséhez optimális környezeti feltételekről. Az ültetés helyén a táprúd burkolatát felvágják és az előnevelt csemetéket adott esetben megfelelő gép berendezés alkalmazásával kiültetik. A fenti ismert eljárás egyik hátránya, hogy a fentiekben már említett, a kerek szelvényű műanyagtasakos csemeteneveléssel együttjáró körkörös, körbenfutó gyökérnövekedés itt sem elkerülhető. Másik igen jelentős hátrány az eljárás foganatosításához szükséges járulékos feltételeket biztosító műveletek nagy száma, munkaigényessége, valamint a hozzátartozó gépi berendezések bonyolultsága. Akár műa íyagfóliás burkolást, szalagszerű összekapcsolást, fcltekercselést, bálázást és kötegelést alkalmaznak, akár a hivatkozott leírásból ugyancsak megismerhető formázóládás nevelést és kiültetést használják, mindenképpen bonyolult, művelet- és anyagigényes az eljárás foganatosítása. A gomolyos csemete nevelésére szolgáló további ismert eljárás az ún. „alucellás” csemete. Az alucellás nevelés lényege az, hogy megfelelő formára kialakítod alumínium lapok egymás mellé helyezésével közöttük a méhészetben használatos léphez hasonlatos hatszögletű szelvényű üregek képződnek. Ezeket a lapokat 20—-30-assával összefűzve termesztőközeggel ■(földdel) töltik meg. Felső részükre szemenkénti magvetést alkalmazva nevelik az egyes cellákban a cseme5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 2
