185563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemtermést hozó növények, főleg kukorica és gabona betakarítására
] 185 563 2 A találmány tárgya olyan eljárás, amelynek segítségével szemtermést hozó növények, elsősorban kukorica és gabona betakarítása biztosítható, Ismeretes, hogy a gabona és a kukorica — de szemtermést hozó más növények — betakarítására szolgáló eljárások legelterjedtebben alkalmazott módszere, hogy a termés helyén megfelelő géppel — kombájnnal — levágják a növényt és ott a levágás helyén elválasztják a termés szemeit a növény egyéb részeitől. Az ilyen megoldásoknak igen sok hátránya, hiányossága van. Az egyik jelentős hátrány, hogy az elválasztás után általában csak a szem összegyűjtése és esetleg kezelése van előtérben, de a növény egyéb részeivel nem törődnek. így csak a következő vetéshez szükséges talajelőkészítés idején merül fel a tarlón maradt növényi részek begyűjtése vagy elmunkálása, vagy a talajba juttatáshoz azok előkészítése, például aprítása. A magtól eltérő növényi részek ilyen utólagos kezelése során pedig számolni kell azzal, hogy ezek a növényi részek egyrészt elveszítették értéküket, másrészt, hogy elmunkálásuk, talajba juttatásuk jelentős többletköltséget okoz. Gabonafélék esetében például sokszor nem veszik figyelembe, hogy a szalma frissen betakarított állapotban igen jól hasznosítható, mind a gazdaságok területén, mind az ipari területen. Ezzel szemben a szalma betakarítása helyett a tarlón elégetik azt, vagy összezúzzák, majd elterítik és leszántják a zúzott szalmát. Nyilvánvaló az ilyen megoldások gazdasági és egyéb hátrányai. Jelentős gazdasági hátrányt jelent ugyanis, hogy a szalmarészek leszántása esetén a talaj kívánt mértékű elmunkálása több időt és költséget igényel, mintha nem volna a talajon ilyen növényi maradék. A gazdasági hátrányon túl hátrányként kell tekinteni azt a körülményt is, hogy az említett növényi maradékok rontják a talaj szerkezetét, a talaj állapotát. (Persze ennek is végül kedvezőtlen gazdasági kihatása van). További hátrányként kell említeni, hogy a tarlón maradt és a talajba leszántott növényi részek szinte állandósítják a talaj fertőzöttségét, és a következő vetés magvai hiába mentesek a fertőzéstől, a talaj amibe kerülnek eleve fertőzött. Az égetés egyébként környezetszennyező hatást is jelent, ami egyáltalán nem elhanyagolható hátrány. Kukorica esetében még hátrányosabb a mezőn maradt növényi részek ottani elégetése vagy leszántása, mint a gabonafélék esetében. A kukoricaszár és egyéb, a kukorica maradványaként a mezőn maradt növényrészek nedvességtartalma magasabb, mint a gabonafélék száráé, ennek következtében az égetés tökéletlenebb, illetve hatásos égetéshez nagyobb fajlagos mennyiségű tüzelőanyagra — rendszerint olajra — van szükség. A kukoricatarlón maradt növényi részek elégetésekor így fokozottabb a környezetszennyező hatás. Általában fellép a kukoricamaradványok égetésekor a balesetveszély is, ugyanis a nagykiterjedésű kukoricatarlók mentén rendszerint utak vannak, ahol a füst korlátozza a látást, s ezáltal veszélyes helyzetet teremt a járművezetők számára. Gyakran alkalmazzák a szárzúzást, hogy a kukorica szármaradványait könnyebben lehessen leforgatni, leszántani. Az égetés után általában hosszabb maradványok képződnek, míg a szárzúzás eredményeként rövidebbek. Ezek a szármaradványok hosszú időn át — rendszerint egy-két évig — penészednek, rothadnak a talajban és ezáltal rontják a talaj szerkezetét és természetesen állandósítják a fertőződés! láncot. Figyelemre méltó az a körülmény is, ami a magágyak előkészítése terén jelentkezik hátrányként. A következő vetéshez ugyanis csak jelentős munkatöbblettel és többletköltséggel lehet megfelelő magágyat készíteni. A leggondosabb munkának is azonban csak látszatra megfelelő magágy az eredménye. Az elvetett magnak ugyanis mintegy 10—20%-a a talajban rothadó szármaradványokba kerül és így eleve 10—20%-os terméscsökkenéssel kell számolni. A fertőzés okozta terméskiesés még fokozza a veszteséget. A fertőzés elleni védekezés miatti többletköltségek okozta hátrányt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A találmány szerinti eljárás alkalmazása mellett az ismert megoldások hiányosságai, hátrányai nagyrészt kiküszöbölhetők, elkerülhetők. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy olyan betakarítási módszert biztosítson, amely lehetővé teszi a szemtermésen kívül az egyéb növényi részek betakarításkori eltávolítását a termés helyéről, gazdaságos módon, s ily módon kizárja, vagy legalább nagymértékben csökkenti a talaj ferfőzési láncának állandósulását. A találmány szerinti eljárás első lépése értelmében a betakarításra érett növényt a termesztés helyén, vagyis a mezőn, 30—80 cm hosszúságú darabokra aprítjuk. A betakarításra érettség fogalomkörébe értjük azt az érettségi fokot, amikor a növény aprítása elvileg a legkevesebb fajlagos szemveszteséggel jár. Általában a növények viaszérés vagy tejesérés állapota utáni érettségi foka felel meg a betakarításra érettségnek. A betakarításra kerülő növény aprítása természetesen géppel, az önmagukban ismert nagyteljesítményű aprító — szecskázó — gépekkel történhet. A betakarításra érett és már összeaprított növényt — előnyösen rögtön az aprítógéptől — elszállítjuk olyan manipuláló helyre, ahol a szétválasztáshoz, esetleg a továbbkezeléshez szükséges gépek vannak. A szállításra igen alkalmasak az önmagukban ismert, megnövelt rakterületű szállítójárművek. A manipuláló helyre szállítás után nyomban megnyílik a lehetőség a s zabaddá vált táblán a talaj előkészítéséhez, a következő vetés számára. Az ilyen tábla — amelyen nincsenek az előbbi termés betakarítása után növényi maradványok — talajának megmunkálása kevesebb energiával, kisebb eszköz- és munkaigénnyel történhet, és emellett a fertőzési veszély is jelentősen csökken. A manipuláló helyet célszerű a gazdaság központi he!yén kialakítani. Itt összevontan vannak azok a gépek, amelyek a szemtermést az egyéb növényi részektől elválasztják. Ezek a gépek stabil gépek lehetnek, de a mobilis gépek is használhatók itt csoportosan, esetleg mind a stabil, mind a mobilis gépek együtt alkalmazhatók a manipuláló helyen. A manipuláló helyen a szétválasztás után szükséges továbbkezelés is mindjárt elvégezhető, megfelelő gépesítés estén, vagy elszállítható mind a szemtermés, mind az egyéb növényi rész továbbkezelés végett. Továbbkezelés alatt a találmány szempontjából pl. a szemtermés tárolását, válogatását, osztályozását, feldolgozását kell érteni. Feldolgozás körébe tartozik viszont az őrlés, zúzás, hántolás és hasonlók. Az 5 10 15 20 25 30 35 '10 45 50 55 60 65 2
