185543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szervestrágya kazal készítésére
1 185 543 2 A találmány tárgya olyan önjáró berendezés szervestrágyakazal készítésére, amelynek alváza és az alvázon megtámasztott tolólapja van. A mezőgazdaságban, mint erről például Ábrahám Lajos ,,A szervestrágyák kezelése és felhasználása” című könyve (Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1980) ad kitanítást, a szervestrágyát célszerű lenne frissen felhasználni. Ez azonban általában nem lehetséges, ezért a szervestrágyát tárolni, érlelni kell. Ennek során vigyázni kell arra, hogy beltartalmi értéke a lehető legkevésbé csökkenjen, másrészt a környezetet ne szennyezze. Az érlelés célja egyébként olyan feltételek létrehozása is, amelyek között a patogén szervezetek elpusztulnak. A nem megfelelően kezelt szervestrágya értéke csökken. Az állattartó telepekben keletkezett nagymennyiségű szervestrágya kezelése különösen nagy probléma. A környezetszennyezés elkerülésére általában betonteknőt építenek, és amíg lehetséges, oda hordják a szervestrágyát. Az istállókból ebben az esetben a szervestrágyát kitolják, majd pótkocsira rakják és a betonteknővel kialakított trágyatelepre viszik, majd ott villás rakodóeszközzel 3 ... 4 m magas kazlakba rakják. A villás rakodóeszközt gumiköpennyel ellátott keréken mozgó, fordulékony erőgépen helyezik el. A kazal tetejét a trágya beltartalmi értékének megőrzése céljából célszerű lenne letaposni, tömöríteni, ezt azonban mindeddig csak emberi munkaerővel lehetett megoldani. A munka feltételei miatt ezt a munkaerőt alig és egyre kevésbé lehet biztosítani. Az állattartó telepek mellett szokásosan létrehoznak mezei trágyakazlakat is. Ekkor a trágyát megfelelően vastag nedvszívó tulajdonsságú alapon helyezik rétegenként, és a felvitt rétegeket ugyancsak tapossák, tömörítik. Erre a célra szintén csak az emberi munkaerő alkalmazása ismert, aminek korlátái ismertek. Ez a megoldás a gyakorlatban a szükségleteknek és a lehetőségeknek megfelelően igen sok helyet igényel, ugyanis a szervestrágya viszonylag nagy létartalma miatt a kazal környezetében a talaj elkerülhetetlenül fellazul, gépekkel való megközelítése szinte lehetetlen, ezért a magas kazlak kialakításában az ismert felépítésű gépek nem képesek résztvenni. A kazalbarakás és a taposás ugyan kívánatos lenne, de az kézierővel lassú, és az ismert okoknál fogva erre a munkára egyre kevesebben vállalkoznak. Gépesítése mindeddig nem volt megoldott, mivel a laza talaj nem alkalmas az erre a célra alkalmazott gumikerekes erőgép hordására. Találmányunk feladata az ismert üzemeljárások hiányosságainak megszüntetésével olyan berendezés kidolgozása, amellyel lehetővé válik a szervestrágya kezelésével kapcsolatos problémák gépesítése. Feladatunk megoldásához az a felismerés vezetett, hogy a lánctalpas berendezések, nagy önsúlyúk ellenére is alkalmasak a laza szerkezetű szervestrágyakazlakból kazal készítésére, a halom környékén a szükséges munkák elvégzésére, ha azokat megfelelően széles lánctalpakkal alakítjuk ki és a szükséges segédeszközökkel látjuk el. A fenti felismerés alapján berendezést dolgoztunk ki szervestrágyakazal készítésére, amelynek önjáró alváza és az alvázon megtámasztott tolólapja van, ahol a talámány szerint az alváz széles lánctalppal van ellátva és hozzá markoló csatlakozik. A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakjában a tolólap olyan támruddal van az alvázhoz csatlakoztatva, amely alkalmas az egész berendezés megtámasztására. A találmány szerinti berendezés révén a szervestrágya kezelése gépesíthetővé válik, magasabb kazlak hordhatók össze, így helytakarékosság érhető el és egyúttal a szervestrágya beltartalmi minőségromlása megelőzhető, vagy ez a folyamat jelentősen lassítható. A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen. A rajzon az ábra a találmány szerinti berendezés oldalnézete. A találmány szerinti berendezés (ábra) jól ismert lánctalpas berendezések mintájára épül fel. A berendezés önjáró lánctalpas 1 alvázzal, erre felépített 2 motorral, 3 alapegységgel, 7 vezetőfülkével, 8 üzemanyagtartállyal valamint 9 támruddal megtámasztott 6 tolólappal van ellátva. A 3 alapegységhez 4 gém közvetítésével 5 markolókanál csatlakozik. Az 1 alváz lánctalpa nagy szélességű, ami annyit jelent, hogy szélessége általában legalább mintegy egyharmada az 1 alváz szélességének, mivel ily módon a nagy felületen való megtámasztás biztosított legyen. Egyúttal a 6 tolólap szélesebb, mint az 1 alváz és előnyösen olyan 8 támruddal van ellátva, amely hidraulikus felépítésű és így képes a berendezést markolás, tehát az 5 markolókanál alkalmazása közben hatékonyan megtámasztani. Egyúttal célszerű az 1 alváz minden egységét oly módon kialakítani, hogy a berendezés súlypontja minél alacsonyabb legyen. A berendezés alkalmazása a következő: a lánctalpas egységgel a szervestrágya halmának megközelítése után először a 6 tolólap alkalmazásával a szervestrágyát összetoljuk. Eközben a széles lánctalp alkalmazásának köszönhetően a berendezés továbbra is járóképes marad. Az 5 markolókanál felhasználásával ezt követően az összetolt szervestrágyahalom széléről fokozatosan felviszszűk az anyagot a halom tetejére, ott egyenletesen szétterítjük, a kanállal akár szükség szerint kis mértékben össze is nyomjuk. Ezután a lánctalpas berendezéssel felhajtunk a halom tetejére és ezt végigjárjuk, a kazalnak ezt a szintjét letapossuk. Ezt követően visszük fel az újabb réteget. A találmány szerinti berendezés segítségével a szervestrágya kezelésének kézimunkaigénye minimálisra csökknethető. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Berendezés szervestrágyakazal készítésére, amelynek önjáró alváza és az alvázon megtámasztott tolólapja van, azzal jellemezve, hogy az alváz (1) széles lánctalppal van ellátva és hozzá markoló (5) van csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tolólap (6) az alvázhoz (1) a tolólap (6) a berendezés megtámasztására alkalmas támruddal (9) van csatlakoztatva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 (1 db ábra) 2
