185517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szövött termékek mintázatának előállítására

1 185 517 2 A találmány tárgya eljárás szövött termékek mintázatá­nak előállítására, amely során kötésterv és/vagy meglévő mintázat alapján közvetlen vagy közvetett módon kelme­képző berendezést működtetünk, a kötéstervet és/vagy a mintázatot pedig bináris információvá alakítjuk. Tárgya még a találmánynak a szövött termékek mintázatának elő­állítására számítógépet is alkalmazó berendezés is. Ismeretes, hogy a textilipari termékek szövéssel és kö­téssel előállított kelmeszerkezetek, amelyekben fonalak, illetve fonalrendszerek keresztezésével jön létre a kelme­szerkezet. A fonalrendszerek keresztezését és mintázatát évszázados gyakorlati szabályok szerint írják elő és ún. kötésrajzon ábrázolják. A kötésrajz, illetve a szövetmin­tázat tervezésénél előírják vagy megtervezik a különböző színű lánc- és vetülékfonalak sorrendjét és sűrűségét. Mivel a szövet tervezete, a mintarajz vagy a mintázat áb­rázolása csak szimbolikus jelekkel történik, az elkészült tervekből általában nem lehet megítélni a tervezett szövet összes külső és szerkezeti jellemzőit. Ezért a textilipari termék mintázatát próbaszövéssel előállított mintadara­bokon ellenőrzik. A minta tervezését és a próbaszövést (mintaszövést), különösen a felsőruházatot gyártó cégeknél külön rész­leg, esetenként külön e célra alkalmazott nagyszámú ál­landó személyzettel és sok, csak a mintázás céljait szol­gáló technológiai előkészítő, illetve a minta leszövésére szolgáló szövőgépekkel végzik. Ennek ellenére évente és szezononként az értékesítési és a divat igényeknek megfe­lelő minták előállítása több hetet, illetve több hónapot is igénybe vesz. A mintagyártást, valamint a szövet gyártásának rugal­masságát további számos tényező korlátozza. Ezek közül megemlítendő, hogy még a lekorszerűbb szövőgépeken is a láncfonalak kereszteződését lyukkártyával vezérlik. A különböző vetülékfonalak sorrendjét pedig vagy ugyan­arra, a láncfonalak mozgását vezérlő lyukkártyára viszik fel, vagy — mint például a Sulzer típusú szövőgépeken — külön nehézkes mintalánccal vezérlik. Mindkét esetben a vetülékfonalak minta ismétlődésének (mintaelemének) terjedelme korlátozott, mégpedig a lyukkártya hossza, il­letve a mintalánc hossza miatt. Az igen korszerűnek te­kinthető mikrovetélős Sulzer szövőgépeken is ez a minta­elem száz körül van. Ha a vetülékfonalak mintaismétlő­dése több száz vagy ezer fonal után szükséges, azt már csak igen hosszú lyukkártyával vagy bonyolult mechani­kus mintaismétlő szerkezetekkel lehet megvalósítani. A szövetmintázás és a szövetgyártás legkorszerűbb el­járásait is tehát az jellemzi, hogy a szövet mintatervezését hosszú fáradságos kézieljárással végzik és a tervezett mintát olyan szimbolikus jelekkel ábrázolják, amelyek önmagukban nem teszik lehetővé a végleges szövetkép és a szövetminta minden részletre kiterjedő megítélését. A szövet mintarajza alapján a láncfonalak mozgatását végző nyüstgép vezérléséhez olyan lyukkártyát készítenek, amely a tervezett kötésminta előállítására alkalmas. A szövet szinmintázatát a különböző színű láncfonalak előírt sor­rendi felvetésével, illetve külön kártya vagy mintalánc ál­tal vezérelt vetüléksorrenddel állítják elő. A technika állását összefoglalóan értékelve megállapít­ható tehát, hogy a rendelkezésre álló berendezések, illet­ve az alkalmazott eljárások a mintatervezést hosszadal­massá, fáradságos, kézzel végzendő munkává teszik. A legfőbb hátrány azonban mégis az, hogy a minták sokfé­lesége, ezzel az előállított mintázatok változatossága igen korlátozott. A kötőiparban már próbálkoznak azzal, hogy a kész mintát számítógépbe vigyék és eme számítógép segítsé­gével vezéreljék a kötőgépet. A 4 114 405 sz. amerikai szabadalmi leírás például olyan kézi kötőgép számára való vezérlőegységet ismertet, ahol a kész mintát kötés­pontonként viszik be a számítógép memóriájába. Ez nem­csak hogy jelentősen fáradságos, nehéz és könnyen elté­veszthető munka, de arra sem ad lehetőséget, hogy a szá­mítógép maga a betáplált mintázatot valahogy változtas­sa. Látható tehát, hogy a számítógép a minta megterve­zésében itt sem ad segítséget, csupán kötőgép vezérlés­ben. A találmánnyal megoldandó feladat most már olyan el­­jás és berendezés kidolgozása, amellyel változatosabb mintázat, újféle szövött termékek sokfélesége állítható elő, és mindehhez kisebb élőmunka-ráfordítás, kevesebb költség és rövidebb idő szükséges. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a mintázat előállításával, tervezésével kapcsolatos sok mechanikus munkát számítógéppel kell végeztetni és a kapott, kivá­lasztott eredmény alapján magát a textilgépet is ezzel a számítógéppel kell vezérelni. Az eljárás esetében a találmány szerinti továbbfejlesz­tés most már az, hogy a kötésterv bináris átalakítása so­rán kötéstani alapelemeket hozunk létre, a kötéstervet pe­dig ezen alapelemek egymáshoz sorolásával alakítjuk ki, ezt az információt számítógépbe visszük és ott manipu­láljuk, a kelmeképző berendezést pedig a számítógépből kijövő információval vezéreljük. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a mintázat tervezése és előállítása, valamint megjelenítése, sőt akár leszövése is a számítógép segítségével automatikussá tehető, továb­bá kihasználható az az összes előny, amely számítógép­nek a rendszerbe történő alkalmazásából ered. Célszerű, ha a kötéstervet és a mintázatot kézzel és/vagy adathordozóról és/vagy mintaleolvasáról és/vagy memóriából vihetjük a számítógépbe. Célszerű a foganatosítási mód is, amely során a kötés­terv vagy mintázat részeként színtervet készítünk, amit szintén a számítógépbe viszünk és ott manipulálunk. A kötéstervet és a mintázatot addícióval, tükrözéssel, nyúj­tással, átlapolással és/vagy sokszorozással manipulálhat­juk. A számítógéppel manipulált kötéstervet vagy mintá­zatot vizuális megjelenítőre vihetjük és ott folyamatosan megfigyelhetjük. A számítógéppel közvetlenül textilgép lánc- és/vagy vetülékmintázó szerkezetét, nyüst- és/vagy Jacquard-kár­­tyavetőgépet vezérelhetünk. Eljárhatunk úgy is, hogy a számítógéppel előállított kötésmintát memóriában tárol­juk. A berendezés esetében a találmány szerinti továbbfej­lesztés az, hogy a számítógép kötésterv és/vagy mintázat bevitelére alkalmas perifériával van ellátva és a mintázat tárolására alkalmas berendezései és/vagy kelmeképző be­rendezés mintázó szerkezetével van összekötve. Mint ahogy később látni fogjuk, a mintázó szerkezettel való összeköt­tetés lehet közvetlen vagy közvetett. Ennek a megoldás­nak a legfőbb jelentősége az, hogy a számítógépes minta­tervezési eljárás egyszerű foganatosítását teszi lehetővé, aminek révén az ember szerepét szellemi irányító feladat­ra emeli. A minta elgondolásától kelmében való megjele­néséig a mintázat előállítását akár zárt technológiai folya­matban is lehetővé teszi. Kihasználható továbbá az az összes előny is, ami számítógép alkalmazásával jár együtt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents