185500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetonból készült vasúti talpfák előállítására és szerkezet az eljárás foganatosítására
1 185 500 2 A találmány tárgya eljárás vasbeton talpfák előállítására, valamint szerkezet az eljárás foganatosítására, különösen olyan eljárás vasbeton talpfák előállítására, amelynél a sínek rögzítésére szolgáló kombinált rögzítőeszköz egy része a betonozás során be van építve, mint amilyent például bejelentő 882 165 sz. belga szabadalma ismertet. Ismeretes, hogy a vasbetonból készült talpfák előállítása forma segítségével történik, amelybe az említett rögzítőeszköz részei be vannak helyezve és megfelelően rögzítve vannak. Ezután a forma alsó részébe behelyezik az elkészítendő vasbeton talpfa felső vasalását, amelynek rögzítése ideiglenes tartóelemek segítségével történik. Ezeket a forma falain keresztül vezetik be és csak a beton vibrációjának stádiumában veszik ki, vagy éppen ennek a folyamatnak a végén, kettős céllal, egyrészt azért, hogy ezt a vasalást a kívánt szinten tartsák, másrészt, hogy az ezek által az elemek által kialakított üregeket a vibrálás végén feltöltsék. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez az ismert eljárás sem nem túl előnyös, sem nem túl gazdaságos, nemcsak azért, mert az eljárás folyamán rendkívül sok lépésre van szükség, hanem azért is, mert a betonban lévő mozgó tartóelemek nagyon elhasználódnak. Történtek már kísérletek arra, hogy ezt az ismert eljárást megkerüljék és a fenti hiányosságokat kiküszöböljék olymódon, hogy a forma alját valamilyen megfelelő anyagból készített nagyon egyszerű kivitelű távolságtartó elemekkel látták cl, amelyek arra valók, hogy a vasalás elemeit egymástól az út szerkezetének megfelelő távolságban rögzítsék. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy ezek a távolságtartó elemek a talpfa elkészülése után is láthatók és bizonyos esetekben megengedik, hogy a nedvesség egészen a vasalásig behatoljon, ennek minden káros következményével együtt, ami maga után vonja a vasalás korrodálódását és az ily módon gyártott talpfa meg nem engedhető módon való meggyengülését. A 2 433 016 sz. NSZK közzétételi irat olyan sínrögzítő leerősítést ismertet vasbeton talpfára, amelynél a sínrögzítő gyantával van körülvéve és ily módon van a betonhoz erősítve, hogy ezáltal minden érintkezés lehetetlenné váljék a rögzítőelem és a beton között. A találmány feladata, hogy olyan eljárást és szerkezetet hozzon létre vasbetonból készült vasúti talpfák előállítására, amelynél a vasalás mindenkor megfelelő módon és a kívánt magasságban van rögzítve és alátámasztva, úgy hogy az semmilyen körülmények között sem tud a helyéből elmozdulni. Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal valósítjuk meg, hogy a sínrögzítőt a formán kívül rögzítjük, a talpfa felső vasalását a sínrögzítőre helyezzük rá, adott esetben a felső vasalásra közbenső vasalást helyezünk el, a forma falában lévő nyíláson keresztül összekötőrudat vezetünk be, és a formát betonnal töltjük meg, hogy ily módon az alsó vasalást a szokásos módon, a megfelelő időben beágyazzuk, majd végül az egész együttest vibrálással kezeljük. A találmány szerinti eljárás folyamán alkalmazott sínrögzítő azon része, amely a betonba lesz beágyazva acélból vagy öntöttvasból készül oly módon, hogy az első változatban legalább a felső vasalás megfelelő módon, pl. hegesztéssel, rögzítve van a sínrögzítőhöz, míg a második változatban a sínrögzítő legalább két támasszal van ellátva a felső vasalás számára. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti eljárás foganatosítására 2 alkalmas berendezés példakénti kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a találmány foganatosításához alkalmazott forma hosszmetszete. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett keresztmetszete. A 3. ábra a formának az 1. ábrához hasonló hosszmetszete, miután a talpfa felső vasalását és a közbenső vasalást elhelyeztük a formában. A 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonala mentén vett keresztmetszet. Az 5. ábra a találmány szerinti sínrögzítő elölnézete. A 6. ábra a találmány szerinti sínrögzítő oldalnézete. A 7. ábra a találmány szerinti eljárással gyártott vasbeton talpfa egyik végének oldalnézete. A 8. ábra a 7. ábra VIII—VIII vonala mentén vett keresztmetszet. Az 1. ábrán 1 forma látható, amely alul 2 és 3 nyílásokkal van ellátva. Ezekbe a nyílásokba helyezhető be az 5 sínrögzítő azon 4 része, amely a sínt hordja, míg az 5 sínrögzítő másik 20 része a vasalást hordja. A 4 részek általában a talpfából kiállnak és 6 peremmel vannak ellátva. ami egyszerű és hatásos módon biztosítja ezek rögzítését a 2 és 3 nyílásokban. Ezek az elemek az 1 formán kívül is rögzítve vannak, a rajzon nem ábrázolt módon. Ezután bevezetjük az 1 formába az előállítandó talpfa felső 7 vasalását és a 20 részen kialakított 8, illetve 9 támaszra helyezzük, hogy ily módon biztosítsuk és fenntartsuk a 7 vasalásnak az 1 forma aljától számított megkívánt távolságát. Az 5 sínrögzítő a találmány értelmében nemcsak a 8 és 9 támaszokkal, hanem közbenső kiegészítő 10 és 11 támaszokkal is el van látva. A 8 és 9 támaszok, vagy a kiegészítő 10 és 11 támaszok a vasalások alátámasztására szolgálnak a talpfa vagy az alkalmazott vasalás tulajdonságai szerint. A felső 7 vasalásra ezután csavarvonal vagy hasonló alakú 12 vasalást helyezünk rá, amelyen 13 összekötőrudat vezetünk keresztül, amelyet az 1 forma falában kialakított 14 nyíláson át vezetünk be a formába. Ez a 13 összekötőrűd köti össze az 1 formában egymástól a kívánt távolságban elhelyezett két 4 részt. Az 1 forma ezek után készen áll a betonozásra. A belefolyatott betont a megfelelő módon vibrációnak vetjük alá és ezután bele lehet ágyazni az alsó 15 vasalást. Az előzőekből kitűnik, hogy ily módon nemcsak egy rendkívül egyszerű és hatásos eljárást kapunk a vasbeton talpfák előállítására, hanem egyúttal egy rendkívül egyszerű és gyakorlati szempontból megfelelő 1 formát is, amelyben a felső 7 vasalás az elmozdulás legkisebb veszélye nélkül, optimális körülmények között, az 1 forma aljától a kívánt távolságban megfelelő módon rögzítve van a sínrögzítővel mereven kapcsolódó elemek és a támaszok segítségével, amelyek a vasalást alátámasztják. Az 5. és 6. ábrákon az 5 sínrögzítő előnyös kiviteli alakját ábrázoltuk. Látható, hogy a 8, 9, 10 és 11 támaszok 16, 17, 18 és 19 hornyok alakjában jelentkeznek, amibe a vasalás megfelelő részei benyúlnak. A vasalás ily módon nemcsak megfelelően alá van támasztva, hanem egyidejűleg rögzítve is van és bármilyen körülmények között sem tud elmozdulni. A 8. és 9. ábrákon a találmány szerinti eljárással és a találmány szerinti szerkezettel előállított vasúti talpfát ábrázoltunk. Az 5 sínrögzítők általában öntöttvas darabok, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
