185475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-)-N-metil-3-(2-metil-fenoxi)-3-aril-oxi-3-fenil-propil-amin és sói előállítására
1 185 475 2 s;ivas kémhatást nem mutat. A kivált hidrokioridsót ezután összegyűjtjük és átkristályosítjuk 500 ml diklór-metánban oldva, hozzáadva 1,5 liter etil-acetátot és a keveréket a kicsapódás megindulásáig enyhén forralva. Ekkor 1 liter dietilétert adunk hozzá, a keveréket lehűtjük és szűrjük, és a szilárd anyagot megszárítva 209 g (-)-N-metil-3-(-metil-fenoxi)-3-fenil - propil - amin - hidro - kloridot kapunk, amely 165—168 °C-on olvad meg. A terméket azonos oldószerrendszerből átkristályosítva 180 g nagy tisztaságú (—)-N-metil-3-(2-metil-fenoxi)-3-fenílpropil-amin-hidrokloridot kapunk; olvadáspont 165 — 167 °C. Az optikai forgatóképesség 10 mg/ml koncentrációjú metanolos oldatban mérve [<*]£=-37,6°; [»Isis — —181,3°. 3. példa (-)-N-metil-3-(2-metil-fenoxi)-3--fenil-propil-amin-hidroklorid 3,05 g racém N-metil-3-(2-metil-fenoxi)-3-fenil-propilamin-hídrokloridot 50 ml vízben oldunk és nátrium-hidrogén-karbonáttal meglúgosítjuk. Az oldatot 3X50 ml dietil-éterrel extraháljuk és az egyesített szerves fázisokat 2X20 ml vízzel mossuk. Az oldatot magnézium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott szilárd anyagot 100 ml xilolban oldjuk. Az oldatot csapadékkiválásig állni hagyjuk. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük és 20 ml xilolból átkristályosítjuk A terméket vízben szuszpendáljuk és aminónium-hidroxiddal meglúgosítjuk a szabad bázis előállítása céljából, melyet 20 ml dietil-éterrel vonunk ki. A szerves réteget 2X50 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfáí felett szárítjuk és hidrogén-klorid-gázzal kezeljük a hidrokloridsó előállítása céljából, amely magától kiválik és amelyet az oldatból leszűrünk. A terméket 10 ml diklór-mctánban és 30 ml etií-acetátban oldva átkristályosítjuk 50 ml dietiléter hozzáadásával. 90 mg kívánt terméket kapunk, melynek olvadáspontja 156— 157 °C. fenti körülmények között mért optikai forgatóképesség 1«Jd = -29,3°; [a]365 — —46,02°. In vivo és in vitro > próbákat alkalmazunk a találmány szerinti vegyület hidrokloridsója hatékonyságának és biztonságosságának megállapítása céljából. A szakember előtt ismeretes, hogy biokémiai próbák egy csoportját dolgozták ki az antidepresszáns hatás meghatározására. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet két cikkre (Adolphe és munkatársai, The Neuropharmacology of Depression. Diseases of the Nervous System 841-46 (1977) és Spencer, Review of the Pharmacology of Existing Antidepressants. Brit. J. Clin. Pharm. 4, 57S—68S (1977)). E közlemények világosan megmagyarázzák a depresszió mechanizmusát, amely akkor alakul ki, amikor az idegrendszer képtelenné válik a neuronok közötti ingerek megfelelő számban . és megfelelő sebességgel való továbbítására. A depresszió egyik fő oka szerintük egy olyan állapot, amelynél a központi idegrendszerben nem megfelelő monoaminok vannak jelen. Ezen aminok közül legfontosabb a noradrenalin, szerotonin és 3,4-dihidroxi-fenil-etil-i.min (dopamin). Egy, a monoaminfelvételt bénító vegyületcsoport hatásosan javítja ezt az állapotot, feltehetően annak gátlása által, hogy a szinapszisok (azaz az idegsejt végkészülékek közötti kapcsolási helyek), melyekből a biogén aminok fel 5 szabadulnak, újra felvegyék ezeket az aminokat. A találmány szerinti vegyület a monoaminfelvételt gátló vegyületek osztályába tartozik a 4 018 895 számú Amerikai Egyesület Államok-beli szabadalmi leírás szerinti racemáthoz hasonlóan, amelyből izoláljuk. 10 Az alábbiakban leírt próbák a találmány szerinti vegyület jelentős monoaminfelvételt gátló hatásosságát mutatják ki, összehasonlítva a racemát hatásosságával, amelyből Izoláljuk, valamint a megfelelő (-f)-enantiomer hatásosságával. 15 A monoaminfelvétel gátlását Wong és Bymaster idézett in vitro módszerével mutatjuk ki. 110—150 g-os hím Sprague-Dawley patkányokat fejlevágással megölünk, egész agyukat kivesszük és megvizsgáljuk. Differenciál-centrifugálással nyers szinaptoszema-prepa- 20 rátumot állítunk elő az agy maghatározott területeinek 0,32 molos szacharózoldattal és 10 millimolos glükózoldattal előállított 10 %-os homogenizátumaiból, Gray és Whittaker eljárásával (J. Anat. 96, 79 (1962)). Radioaktív tríciummal jelzett, 3H-monoaminok 25 szinaptoszomák általi felvételét a következőképpen határozzuk meg. A szinaptoszoma-készítmény egy részét (1 mg fehérjével egyenértékű mennyiség) 37 °C on 5 percig inkubáljuk 10 millimol glükózt , 0,1 moliproniazidot, 1 millimol aszkorbinsavat, 0,17 millimol etilén- 30 -diamin-tetraecetsavat és meghatározott koncentrációban 3 H-monoarnint tartalmazó Krebs-Ringer hidrogénkarbonát-pufferben. Az inkubációs keveréket azonnal felhígítjuk 1 millimol „hideg” (nem jelzett) monoamint tartalmazó Krebs-Ringer hidrogén-pufferrel. A szinapto- 35 szomákat centrifugálással összegyűjtjük és 5 ml hideg pufferrel 10 ml szcintillációs folyadékot tartalmazó számláló küvettákba öblítjük át. A radioaktivitást folyadékszcintillációs spektrométerben határozzuk meg, a szinaptoszomákhoz 4cC-on társuló 3H-monQamin 40 aktivitást, mint háttér-értéket kivonva az inkubált mintáknál mért aktivitásokból. Azt találtuk, hogy a hipotalamuszból izolált szinaptoszomák 3 H-noradrenalinbeépítése 3,9-10-12 mol/mg fehérje, a gyógyszeres kezelés nélküli kontroll kísérlctek- 45 ben. A találmány szerinti vegyület hozzáadása a szinaptoszoma-készítményhez csökkenti a monoaminfelvételt, az alábbi táblázat szerint. Koncentráció Felvétel 1* 10~9 mól 3,1* 10”12 mol/mg fehérje 2 2,2 3 3,1 10 1,4 30 1,0 50 0,9 100 0,8 A fenti adatokat logaritmikus léptékben ábrázoljuk az 60 izotópfelvételt felére csökkentő koncentráció meghatározása céljából. Ez az érték (ICS0) 4-10-9 mól [a gátló koncentráció („Inhibiting Concentration”) 50 %-aJ. Ugyanezt a próbát elvégezzük a találmány szerinti vegyület (+)enantiomerjével és racém keverékével. 65 A (+)-enantiomerre kapott ICS0 érték 40' 10“9 mól, 4
