185420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás természetes fehérjék ammónium-fém-komplexeinek előállítására ésilyen vegyületeket tartalmazó, bioaktív növényvédelmi bevonó és rögzítőanyag készítmények
1 ,35 420 2 A találmány tárgya eljárás termeire tes fehérjék anunónium-féjn-komplexeinek előállítására. A találmány továbbá ilyen vegyöleteket tartalmazni bioaktív növényvédelmi bevonó- és rögzítőanyag-készítményekre vonatkozik. Régóta ismeretes, hogy a vetéshez használt vetőmagvak csávázással védhetők kártevő gombák és rovarok ellen. Az ilyen csávázó anyagok rendszerint szilárd halmazállapotúak és gomba-, illetve rovarirtásra alkalmas anyagot tartalmaznak. így például a 101 945 számú magyar szabadalmi leírásból olyan száraz vetőmagcsávázó szer ismeretes, amely például réz(II)-klotidot, ammónium-blfluoridot és fehéijeanyagokat, például zselatint tartalmaz poralakban összekeverve. Tekintettel arra, hogy ezeket a komponenseket száraz állapotban kombinálva hasznosítják, közöltük kémiai kölcsönhatás nem jöhet létre, így az ilyen kombinációnak nincs a későbbiekben ismertetésre kerülő, a vetőmagból kikelő növény növekedését befolyásoló hatása. A száraz csávázószer további hátránya, hogy nem tapad kellőképpen a maghoz és így védőhatása kétséges. A 98 142 számú magyar szabadalmi leírásból ugyanakkor ismeretes, hogy vízben oldhatatlan fehérjék, például a kazein alkalmazhatók poralaku növényvédőszerek egyik komponenseként ragasztó hatásukra tekintettel. Ebben a leírásban azonban még csak említés sem található olyan vonatkozásban, hogy a fehérjék valamilyen származékai biológiailag aktív hatásúak lennének. A 228 264 számú ausztrál szabadalmi leírásból hasonló megoldás ismeretes. Itt előzetesen gumiarábikum vizes oldatával bevont magokra visznek fel szárított ökörvérprot baktérium-tápanyagként, itt sincs azonban említés arról, hogy ez az anyag magukra a magokra Itatna. A 4 149 869 sz. amerikai egyesült államokbeli szabdalni leírás szerint a kálium-kazeinát oldatát mint ragasztóanyagot használják Rhizóbium-baktérium tenyészetének a vetőmagvakhoz való hozzátapasztására. Ismeretes továbbá, hogy a legutóbbi években előtérbe került az úgynevezett nedves csávázás, amelynek lényege az, hogy a védőanyagokat folyékony szuszpenzió alakjában viszik fel a vetőmagvakra. A bevonat tapadását különböző filmképző anyagokkal biztosítják. Jellegzetes példaként a 3 1 13 399 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti megoldást említhetjük, amelynél műgyanta-lakkokat alkalmaznak bevonóanyagként. A megoldás hátránya, hogy a műgyanta-lakkok és diszperziók csak igen korlátozott paraméterek között nem fitotoxikusak, ugyanakkor minden esetben tűz- ess robbanásveszélyesek és oldószereik többé-kevésbé mérgezőek. További hátrányuk, hogy biológiailag nem bonthatók le és összeférhetőségük a növényvédőszerek hatóanyagaival korlátozott. Még további hátrányukként említhető, hogy tárolási stabilitásuk korlátozott, fagypont alá hűtve és száraz, növényvédőszer hatására irreverzibilisen koagulálnak és ezáltal használhatatlanná válnak. A műanyag-diszperziók filmképző anyagai biológiailag szintén nem bonthatók le. Végül döntő hátrányként említhetjük, hogy a műgyanta-film közismert módon nem vízáteresztő és így különösen száraz talajban gátolja a magvak vízfelvételét és ezáltal csírázásukat. Kísérleteket végeztünk a fenti hátrányoktól mentes mlgbevonó- és rögzítőanyagok kidolgozására. Felismertük, hogy a következőkben ismertetett módon előállított fi.iérje-komplexek kiváló filmképző tulajdonságűak és szakember számára egyáltalán nem várható módon maguk is biológiailag aktívak, így a mag csírázóképességét kedvezően befolyásolják. Az említett fehérje-komplexeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy egy természetes fehérjét vizes közegben ammóniával és vízoldható réz(II)-, cink-, kobalt(II)-, titán(lV)- és molibdén(IV)-sók közül legalább eggyel re agái ta tünk, amikor a fehérje olyan komplexet képez, amely irreverzibilisen vízoldható, vagyis vizes oldata beszáradás után vízben oldhatatlan filmet képez. Ilyen típusú fehérje-komplex a szakirodalomból eddig nem voit ismert. A találmány tárgya tehát eljárás természetes fehérjék ammónium-tem komplexeinek előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy egy természetes fehérjét vizes közegben a fehérje súlyára vonatkoztatva 1-3 súly% ammóniuával és vízoldható réz(ll)-, cink-, kobaltul)-, titán(ÍV)- és mo!ibdén(IV)-sók közül legalább egy 0,01-1,0 súiy%-nyi mennyiségével reagáltatunk. A reagáltatást szobahőmérséklet és 100 °C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Előnyösen 60-80 C-on dolgozunk. Vizes közegként előnyösnek bizonyul ionmentes víz használata. A kiindulási anyagok közül az ammónia bevezethető gáz alakban is, de előnyösen 25 %-os vizes ammónium-hidroxid-oldat formájában hasznosítjuk. Természetes fehérjeként előnyösnek bizonyul egyszerű hozzáférhetőségükre tekintettel a kazein, a szójaprotein és a búzaglutin használata, de tetszőleges más eredetű természetes fehérjét is hazsnálhatunk. Réz(II)-sóként előnyös a szulfát, titán(ÍV)-sóként a szulfát és molibdén(!V)-sóként az ammónium-molibdenát használata. A találmány szerinti eljárással előállított fehérjekomplexek filmképző és bioaktív hatásukra tekintettel növényvédelmi bevonó- és rögzítőanyag-készítményekben hasznosíthatók a reakcióelegyből történő elkülönítés nélkül. A találmány tárgya tehát továbbá bioaktív növényvédelmi bevonó- és rögzítőanyag-készítmény, amely hordozóanyagként vizet, továbbá filmképzőt, emulgeálószort, konzerválószert, bevonat-lágyítót és adott esetben finoman diszpergált növényvédőszert vágj' növényvédőszer-hatóanyagot és színezéket tartalmaz. A találmány értelmében ez a bevonó- és rögzítőanyag-készítmény filmképzőként 5-25 sú!y% mennyiségben a találmány szerinti eljárással előállított valamelyik fehérje-komplexet tartalmazza. Látható tehát, hogy a találmány szerinti készítmény összes komponense — természetesen a találmány szerinti fehérje-komplexektől eltekintve— ismert. Emulgeálószerként például aniuonos és nem-ionos tenzideket - előnyösen nem-ionos polialkií-glikol-étereket - hasznosítunk, a készítmény összsúlyára vonatkoztatva 0,1-1 súly% mennyiségben. Konzerválószerként szokásos anyagok, például nátrium-pentaklórferolát hasznosítható, a készítmény összsúlyára vonatkoztatva 0,01 — 1 suly% mennyiségen. Bevonat-lágyítóként políolok (például poliglikolok) és ezek parciális észterei (például poliglikol-zsírsavészterek), továbbá di- és polikarbonsavak parciális észeterei (például glikol-monomaleinát vagy ciíromsav-monoglikolát) hasznosíthatók, a készítmény összsúlyára vonatkoztatva 0,1 — 10 súly% mennyiségben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
