185409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementtartalmú vizes diszperziós epoxigyanta habarcsok előállítására, ásványi burkoló lapok ragasztására, ágyazására, betonfelületek védelmére
1 185 409 2 A találmány tárgya eljárás kétkomponensű, cementtartalmú vizes-diszperziós epoxigyanta habarcsok előállítására, amelyek ásványi burkolólapok ragasztására, ágyazására, hézagolására és javítására, betonfelületek korrózióvédelmére és szigetelésére, régi és friss betonfelületek közötti tapadóhíd kialakítására alkalmasak. Az építőipari szakipari munkák közül az épületbur kóló munka az utóbbi évtizedben sokat fejlődött. A különböző minőségű és esztétikai megjelenésű burkolólapokból az adott célnak megfelelő minőségű burkolt felületek készítése megfelelő minőségű ágyazó és hézagoló habarcsok alkalmazását igényli. Szabványos igénybevétel esetén a burkolólapokat 15-25 mm közötti vastagságú ágyazó habarcsba fektetik a lapok méretétől és súlyától függően. A habarcsot ! m3 homokból, 200- 350 kg 350-es cementből készítik fóldnedves konzisztenciára. A lefektetett burkolat keskenyebb hézagait cementtejjel, szélesebb, illetve a törtlap burkolat hézagait folyami homok és 350-es cement 1:1 arányú folyós konzisztenciájú habarccsal végzik. Ilyen eljárást ismertet Bán Lajos - cs Zcles Gyula: Épületburkoló munka e. könyvében (Műszaki Könyvkiadó, 1978.). A hagyományos összetételű cementhabarcs tapadását az alaphoz és a bukrolólapokhoz növelni lehet folyékony polivinilacetát és kopolimerjének adagolásával. A korszerű műanyagadalékot tartalmazó cementalapú ragasztók olyan száraz porkeverékek, amelyek a cementet, valamely ásványi töltőanyagot, újradiszpergálható polivinilacetátot, illetve ezek kopolimerjeit és különböző egyéb adalékanyagot tartalmaznak. A porkeveréket a felhasználás helyén megfelelő arányban vízzel habarccsá alakítják át. Nagyobb mechanikai igénybevétel és vegyszerállósági követelmények fennállása eseten pl. ásványi és szerves savaknak kitett burkolatok előállításánál főként epoxi-, poliészter- vagy furán-gyanta alapú műgyanta habarcsok felhasználásával végzik. Ipari burkolatok előállítására pl. élelmiszeripari üzemek, konzervgyárak, gyógyfürdők és uszodák esetében az epoxigyanta alapú habarcsok váltak be, mivel kiváló tapadással rendelkeznek, zsugorodásmentesen kötnek, jó mechanikai szilárdságuk van vegyszerállósággal párosulva, és tetszés szerint színezhetők. Az epoxigyanta alapú habarcsok közül ágyazó és hézagoló habarcsként oldószermentes epoxigyanta alapú termékeket alkalmaznak, amelyek legfeljebb 3 -5 '7 nedvességtartalmú betonra vagy más felületre hordhatók fel. Az oldószermentes epoxigyanta alapú habarcsoknak kiváló tapadásuk van, ennek ellenére nem épülnek össze ténylegesen az alappal, ezért betonfelületek szigetelésénél az alapbeton negatív oldalról történő átnedvesedése esetén vékony rétegben az aljzattól elválnak. Ilyen átnedvesedést magas talajvízszint okozhat és ennek következménye a betonfelületek szigetelésének tönkremenetele. Ha az epoxigyanta alapú habarcsokat nedves alapra kell felhordani, akkor vizes-diszperziós epoxigyanta alapú habarcsokat alkalmaznak. Az ilyen habarcsokból készült és kikeményített bevonat mechanikai tulajdonságok szempontjából gyengébb az oldószermentes epoxigyanta bevonatokhoz képest. A vizes-emulziós rendszerből a víz ugyanis csak vékony bevonat felhordása esetén tud megfelelő mértékben eltávozni a térhdlósodási folyamat megindulásáig; a víz részben száradás útján párolog el, illetve az alapba szívódik be. A vizes emulziós epoxigyanta alapú bevonatokból azonban a víz nem képes teljes mértékben eltávozni, ezért vastagabb bevonatok készítésére nem alkalmasak. Ismeretesek cementet tartalmazó kétkomponensű vizes diszperziós epoxigyanta alapú habarcsok is. Ilyen habarcsok előállítását ismertetik az 555 399 szánni svájci, 169 895, 157 151, 170 041 számú magyar szabadalmi leírásokban és a 2 061 504 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban. Az ismert habarcsok kémiailag módosított, vízoldható epoxigyantát vagy kátrányadalékot is tartalmazó epoxigyanta kötőanyagot tartalmaznak, a vízzel való hígítás a két komponens összekeverése után történik, szerves oldószerek felhasználása is szükséges, vastagabb bevonatokhoz pedig a felhordás több rétegben történik és rendszerint vízgőzzel való utókezelést is igényelnek. A 3 798 191 számú amerikai szabadalmi leírás szerint betonkeverékek tulajdonságait epoxigyanta adagolásával javítják. Az eljárás szerint a vizes cement-diszperzióhoz keverik hozzá az epoxigyantát és a poliamin keményítő szert tartalmazó emulziót. Az eljárás hátránya, hogy az epoxigyantát is tartalmazó emulzió előállítása bonyolult, segédanyagokat is igénylő feladat. Továbbá, ha az emulzió már a keményítő szert is tartalmazza — nem tárolható, ezért azt rövid időn belül a cementet tartalmazó kompozícióba be kell dolgozni. A 2 414 837 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban hidraulikus kötőanyagot: gipszet vagy cemenetet, epoxigyantát és töltőanyagot tartalmazó ragasztó és simító masszák, illetve habarcsok előállítását ismertetik. Az eljárás lényege az, hogy A komponensként egy epoxigyanta emulziót készítenek és ehhez adják a térhálósítót és a hidraulikus kötőanyagot tartalmazó masszát, a B kompozíciót. Az eljárás hátránya az epoxigyanta emulzióba vitele külön berendezést igénylő bonyolult feladat. Az emulzió előállításához emulgeátor használata szükséges. Ez az emulgeátor azonban térhálósodáskor nem épül be a gyantába és ez lerontja a kikeményedett rendszer vegyszerállóságát. Az így előállított emulzió tárolhatósága viszonylag rövid időtartamú, s a kapott habarcs kikeményedési folyamata nehezen ellenőrizhető, továbbá a habarcs csak szívóképes felületre alkalmazható A találmány célkitűzése olyan cementtartalmú vizesdiszperziós epoxigyanta alapú habarcsok előállítása, amelyek tetszőleges vastagságban sokoldalúan használhatók az építőiparban fiiként ásványi burkolólapok ragasztására, ágyazására és hézagolására, betonfelületek között tapadóhídként, szigetelő vagy védőbevonatként. Azt találtuk, hogy a fenti célkitűzést úgy tudjuk megvalósítani, ha nem az epoxigyantát tartalmazó A kompozícióból készítünk emulziót, hanem a poliamino-amid térhálósítót alkalmazzuk emulzió formájában (B kompozíció). Ugyanis a poliamino-amid térhálósít óból igen könynyen, emulgeátor nélkül készíthető emulzió. Ez a kcmcnyítőszer ugyanis —NH2, —CO—NH2. -COOH hidrofil csoportokat tartalmaz, s vízzel minden segédeszköz alkalmazása nélkül oldalba vihető, illetve belőle emulzió állítható elő. 5 19 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 G5 2
