185396. lajstromszámú szabadalom • Eljráás és berendezés lemezek nyomóigénybevétel melletti élhajlítására
1 185 396 2 A találmány eljárás és berendezés lemezek különböző szögben történő élhajlííására úgy, hogy a hajlítás egyidejűleg hajlító és nyomó igénybevétel mellett történik. A hajlító penge munkavégzésének — a rögzített támasztó vállak közé történő elmozdulása — folyamán a munkadarabban a hajlító pengével ellentétes oldalon, azzal szemben lévő mozgó, és a munkadarabnak a folyáshatárt megközelítő erővel ellentartó támasztóbetét hatására a teljes munkafolyamat alatt van egyidejűleg a hajlító- és nyomó igénybevétel, és így a hajlítás fokozott pontosságú. Az ismert, hagyományos élhajlító gépeken a hajlítási „összeillő” szerszámpárral végzik, a felső „penge” és az alsó „prizma” a hajlítandó szögnek megfelelően van kialakítva, és a hajlítási művelet befejezéseként a hajlított lemezt megnyomja az ék alakú penge és prizma két oldalán, hogy a megnyomás megfelelő legyen, azaz „vasalja” a munkadarabot, ez a hajlító erőnek 2~3-szorosa. A „vasalás” a hajlítás utáni visszarugózást csökkenti. A hagyományos kialakítás hátránya, hogy az alakítandó lemezen lévő különféle hajlítási szögekhez más-más szerszámpár — penge és prizma — kell, továbbá a szerszámcsere jelentős időráfordítást igényel, ezért ezen eljárásnál sorozatgyártás esetén a munkadarabot annyiszor kell kézbevenni, ahány féle szöget kell azon hajlítani. Ismert továbbá, az 1 391 603-as lajstromszámú angol szabadalom, ahol a hagyományos hajlítási eljárást biztosítja azzal az előnnyel, hogy az alsó szerszámot a különböző hajlítási szögekhez nem kell cserélni — csak a felső pengét — mert a vályú alakúvá kiképzett alsó szerszámba rugalmas anyagot helyeznek és az a hajlítandó lemezt nekiszorítja a felső szerszámnak, a hajlító pengének. A rugalmas betétanyag a hajlítható lemezvastagságot korlátozza, csak vékony 1-2 mm-es lemeznél alkalmazható célszerűen. Az ellentartó nyomóerő a hajlítási keresztmetszetben nem biztosítja a folyáshatárt mert a rugalmas anyagban nem keletkezhet az ehhez szükséges nyomóerő a hajlítási keresztmetszethez tartozó keskeny felületen. Így itt is fennáll a „vasalás” erőszükséglete, ami a hajlítóerő 2-3- szorosa. Az egy munkadarab egy megfogásban történő készrehajlítását szolgálta az élhajlító gépek program, ill. NC vezérléssel történő ellátása. E gépeknél mind a penge függőleges útjának hossza, mind a hajlítás térbeli helyét meghatározó ütközők pozíciója programozható. A szerszámcsere kiküszöbölésének feltétele, hogy a penge és a prizma univerzális legyen. Ezt úgy érik el, hogy a penge „hegyes” kúpszöge kisebb, mint a munkadarabon hajlítandó legkisebb szög. A prizma szögének kialakítása hasonló a pengééhez, általában U alakú. Ezen eljárásnál elmarad a „vasalás”, a meghajlított lemez alsó éle szabadon a levegőben van. A hajlítás úgynevezett „szabad alakítású”. Ezen eljárás hátránya az, hogy jelentős a hajlítás utáni visszarugózás és az a hajlított lemez szakítószilárdságának szórásától függően különböző mértékű, és a hajlított él mellett hasasodás áll elő, mivel csak hajlító igénybevétel van. A hajlítás utáni rugózás csökkentését, a pontosabb hajlítási szög elérését célozza az alsó szerszámnak a 311.152 sz. osztrák szabadalom szerinti kialakítása. Az alsó szerszám alján egy támasztóléc van és ennek segítségével a hajlítás befejezéseként a lemezt megnyomja — a hajlítás élét — vasalja. Ezen eljárás hátránya, hogy a hajlítási folyamat „szabad alakítású”, eközben a lemez nemcsak élben, hanem az él mentén is hajlik, „hasasodik”, és a hajlítandó lemez — ha a felső penge érintkezéskor egyidejűleg nem teljes hosszában fekszik fel a lemezre — a lemez elmozdulhat a h ijlítás megkezdésekor. A fenti eljárások hátrányainak kiküszöbölését szolgálja találmányunk. A találmány szerinti eljárásnál a lemez élhajlításának megkezdésekor, amikor a hajlító penge rányom a hajlítandó lemezre,melyet a pengével átellenes oldalról azzal szemben mozgó támasztóbetét támaszt olyan erővel, hogy a hajlítás pillanatában a lemezben a hajlítás vonalában a folyáshatárt megközelítő feszültség keletkezik és en lek eredményeképpen az ellentartó erő fenntartása me llett az élhajlítás folyamán egyidejűleg van hajlító és nyomó-igénybevétel a lemezben, és így a hajlítás fokozott pontosságú a hajlítás utáni visszarugózás mértéke tö t része a szabad hajlítisnak. A találmány szerint kialakított élhajlító szerszám a következő részekből áll. Rögzített támasztóvállakból, to/ábbá a támasztó betétből, amely a támasztó vállak kc'zött hidraulikus működtetés ellenében mozdul el és a mozgó hajlító pengéből. A hidraulikusan működtetett tá nasztó betét a hajlítás folyamán a munkadarabon ke resztül állandó, az anyagminőségtől függően a folyáshrtárt megközelítő ellentartást fejt ki a mozgó hajlító penge ellenében, miközben a penge a szükséges mélységig haladva a kívánt szögben a lemezt meghajlítja, így a lemez élben történő hajlítását határozottá teszi, a lemezt a hajlítás megkezdésének pillanatától kezdve elmozdulás ellen „megfogja” és a hajlítás folyamán a folyáshatárt megközelítő elientartó erővel biztosítja a kétirányú, nyomó és hajlítási igénybevételt a hajlítás élében. Az ellentartás miatti nyomóerő többletigény a hajlító erő 20—40 %-a. A találmány szerinti eljárást és berendezést példakénti megoldás kapcsán a mellékelt rajzok alapján kívánjuk megmagyarázni. Az 1. ábra metszeti rajzban mutatja a berendezést, amint a munkadarabot nyomóigénybevétel mellett élhajlítja. A 2. ábra mutatja a 4 támasztóbetét és az 5 hasáb ellentartását biztosító 6 himbákat és a hidraulikus munfahengert és annak kapcsolási rajzát. Az 1 hajlító „penge” hajlítja a 2 lemezt a rögzített 5 támasztóvállak között. A lemezt alulról a 4 támasztóbetét nyomja olyan erővel, hogy a hajlítás és a nyomás együttes hatására történjen folyamatosan a lemez élben történő hajlítása, az 1 penge függőleges mozgásának mértékével meghatározott szögben. Az ellentartó 4 támasztó betét az 5 hasábba van erősítve, melyet a 6 himbák tartanak. A 7 gerenda köti össze a 6 himbákat a 8 hidraulikus munkahengerrel, ami az ellentartó erőt határozza meg az állítható nyomást biztosító 9 szelep segítségével. A fentiekből kitűnik, hogy a találmány szerinti eljáássai, illetve berendezéssel az élhajlítás egyidejűleg hajító és nyomóigénybevétel mellett a lemez folyáshatárán történik. A berendezés további előnye, hogy az ellentartó erő egyszerűen és igen érzékenyen állítható. A hajlító és nyomóigénybevétel melletti élhajlítás előnye az ismert eljárásokkal szemben az alábbi. Elmarad a hagyományos eljárásnál szükséges szerszámcsere és a „vasalásihoz szükséges 2—3-szoros nyomóerő többlet, a találmány szerinti megoldásnál 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 85 2
