185375. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tűtörés(ek) érzékelésére, kijelzésére és/vagy regisztrálására kötőgépeknél
t 185 375 2 ha a berendezési a továbbiakban ismertetendő módon tovább kiépítjük és az tartalmazza a 4. ábrán mutatott, az A és B pontok közé kapcsolt 403 tranzisztort is. A találmány szerinti működés tehát már akkor megvalósul, ha csak a figyelendő tüsor útjába helyezzük a mechanikai érzékelőt és azt beiktatjuk egy optikai kijelző 15 eszköz áramköri hurkába 11 megszakítóként. Kiterjedtebb géprendszerek figyelése esetén ezt minden figyelt tűkészletnél meg kell valósítani, s az ilyen - szétszórtan elrendezett — hibajel egységek közös további jelfeldolgozó, regisztráló, beavatkozást végrehajtó stb. egységekkel csatolhatok. Ezért a gyakorlatban a mechanikai érzékelőt és az azzal csatolt hibajelegységet önállóan kiszerelhető és külön felszerelhető építőegységként alkalmazhatjuk (2. ábra). A tartótesteí fémből készült 21 alap és arra erősített, célszerűen abba beeresztett - pl. üvegszálerősítésű epoxigyantából készüli — nyomtatott áramköri 22 lap alkotja. A részleteiben a 3.d és 3.e ábrákon mutatott 24 billenőkar példánknál alkalmasan hajlított rugóhuza). Ennek középső része a nyomtatott áramköri 22 lapban kialakított csuklós 27 ágyazásba illeszkedő tengely, a tengelyre merőleges egyik 25 vége a 22 lap mellett - azzal gyakorlatilag párhuzamosan, s így a tartótesttel takarásban — van elrendezve, míg a csuklós 27 ágyazásból a 22 lap másik oldalán kinyúló tengslyvégnéí a rugóhuzal ellenkező irányítással van merőlegesen hajlítva, úgy, hogy az egyik: 25 véghez hasonlóan, mintegy annak túloldali folytatásaként helyezkedik el a 22 lap másik oldala mellett, de a huzalnak a 22 lap végén túlnyúló részénél a huzal egy további hajlítás révén most már a 21 alap talpsíkja felé halad és a talpsíkkal körülbelül egyező magassában a huzal úgy van meghajlítva, hogy annak vége - a 24 billenőkar elmozdulási síkjára merőleges, a csuklós 27 ágyazás tengelyével párhuzamos - 26 csonkot alkot. A 24 billenőkar egyik 25 végéhez olyan 29 rugó szabad vége van erősítve, mely 29 rugó a tartótesthez (az ábrán mutatott kivitelnél a tartótest 21 alapjához) van erősítve és melynek erőhatása a 25 vég elmozdulási pályájában a tartótestből, kiálló fémes 28 ütköző felé irányul, ami azt jelenti, hogy más (pl. támasztó) erő hiányában a billenőkar egyik 25 vége a fémes 28 ütközőn rugóerővel felfekszik, s minthogy ez az egyik 25 vég szintén fémes, a rugóerő biztosítja, hogy a felfekvés galvanikus csatolást is jelent. Természetesen a fémes csatolást más módon is meg lehet valósítani, a csuklós 27 ágyazás is kialakítható ennek megfelelően. Hasonlóképpen a rugóerőt az ábrán mutatott húzórugó helyett nyomórugó, esetleg torziós rugó stb. szolgáltathatja. A tartótest 21 alapjából a 22 lappal párhuzamosan felfelé kiálló felerősítő 23 szerelvény (példánknál fémből készült csavar) lehetővé teszi, hogy a kötőgépnek a tűkészlet haladási pályája feletti, illetve melletti géprészén úgy lehessen a tartótestet felerősíteni, hogy a 24 billenőkar másik végét alkotó 26 csonk a tű haladási pályája felett (mellett) helyezkedjék ei és a 23 szerelvény úgy van kialakítva, hogy a 26 csonk tengelyét a tűk haladási irányával egyezően lehessen rögzíteni; pl. ha a 23 szerelvény az ábrán mutatott csavar, akkor a csavar tengelye körül addig forgatjuk el a tartótestet, amíg a 26 csonk helyzete megfelelő nem lesz. A nagyfokú variabilitás és a bemerülés értelmének változtathatósága (nyomó-, illetve hűzórugó stb.) több okból szükséges. A gépeknél alkalmazott - egymásra merőlegesen elrendezett - tányér-, illetve hengertűk figyelése a 24 billenőkar elmozdulásának eltérő irányai és értelme meliert végezhető. A bemerülés történhet oldalról vagy felülről, az előfeszített érintkezési helyzet -- mint már említettük - eltérő típusú 29 rugókkal biztosítható. Ilyen módon, 5 ha a 24 biiienőkart hordozó tartótesteí mindenkor a figyelendő tűkészlethez tartozó lakafanyához rögzítjük, az üzemi helyzet üzemszerű módosítását a 24 billenőkar, külön beavatkozás nélkül követi. A 23 szerelvény további funkciója, hogy biztosítsa a 10 tartótest közös potenciálú pontjának a kötőgéphez való testelését. Példánknál vagy a fémből készült 21 alapot rendezzük el a kötőgép csupasz fémes részén, vagy a' kötőgép fémes részével csatolt vezetői szorítunk anya révén a fémcsavarhoz. 15 Az ábrán mutatott 210 tirisztor és 211 ellenállás a 22 lap nem mutatott oldalán levő huzalozás révén olyan áramkört alkot, mely a 24 billenőkar fémes egyik 25 végének a fémes 28 ütközőn való feifekvésekor, amikor tehát az áramkört zárjuk, olyan kimenőszintet ad, mely 20 a fénykibocsátó félvezető 212 eszközt működteti. Természetesen eltérő építőelemekből és eltérő alakkal is készíthető a készülék; lényeges, hogy legyen 24 biíienőkarja, melynek egyik 25 vége zárni tudja a 11 megszakítót és így a jeladó áramkört, míg a másik vége, a 26 25 csonk kinyúlik a tartótestből, így a tűk haladási pályája környezetébe a gép üzemi feltételeinek megzavarása néikü! bevihető, s a 26 csonk a felerősítő 23 szerelvényalkalmas kiképzése révén a tűk haladási irányával egyező tengelyhelyzetbe állítható és ez a 26 csonk rövidebfe, 30 mint a távköz kétszerese, de hosszabb, mint a névleges távköz. Az eddigiekben leírt híbajel egység a mechanikus érzékelővel alkalmas egy adott tükészlet felügyeletére, ha az A pontra megfelelő potenciái(oka)t kapcsolunk. A gya- 35 korlatban ez az egység a teljes rendszernek egy multiplikálható építőeleme, melyből annyit alkalmazunk, ahány tűkészletet akarunk felügyelni, s ezek A (és adott esetben B) pontjá(i)t - közvetlenül vagy illesztő elemeken át közösítve - vezérlő egység hibajel bemenetére kap- 40 jsoljuk. A 4. ábra mutatja a közös vezérlő egység példaként! kiviteli alakját. Ezen a vezérlő egységen át kapják a hibajel egységek a tápfeszültséget, ez az egység vezérli a hibajel egységek optikai kijelzőinek villogó üzemét és 45 ' égül ez a vezérlő egység szolgáltatja kimeneti E pontján a meghibásodott kötőgép leállítását kiváltó beavatkozó jelet. Az E pont tehát a kötőgépnek valamely - a találmány szerinti berendezés kialakításával közvetlenül össze nem függő - beavatkozó pontjára kapcsolandó. A beren- 50 dezés üzemi feltételei szerint sajátosan kialakított tápegység (lásd az 5. ábrát) a vezérlő egység D, illetve F pontjaira ad tápfeszültséget. A 4. ábrán látható, hogy a vezérlő egység e példánk szerint tartalmaz reteszelhető astabil 407 muitivibrátort, 55 közös bázis kapcsolású első 406 tranzisztort, második 409 tranzisztort és főáramkörével az A és B pontok közé iktatott harmadik 403 tranzisztort, továbbá főáramkörérei a kimeneti E pontra csatlakozó 410 triac-ot. A harmadik 403 tranzisztor bázisköre sorbakapcsolt első 401 60 diódán és első 414 ellenálláson át csatlakozik a D pontra, az első 406 tranzisztor emiítere második 405 ellenálláson és első 404 Zener-diódán át csatlakozik az A pontra, a második 409 tranzisztor bázísköre egyfelől az első 406 tranzisztor kcllektorkörére, másfelől a 407 multivibrátor 65 egyik 408 tranzisztorának kollektorkörére, továbbá 4
