185363. lajstromszámú szabadalom • Csőpipetta kis folyadékmennyiségek lemérésére és automatikus analizátorban való elhelyezése

I 35 363 2 tatva. A 44 csőlabirint szélső karjából 39 lefolyócsc vezet ki, amely a 37 tartály fölé torkollik, A tartály­ban a lefolyó próba szintjét 38 túlfolyó segítségével tartjuk állandó magasságban. A 39 lefolyócső betorkol­­lási szintjénél magasabban fekvő szinten a 21 töltőcső 46 csatlakozócsonkja torkollik a 33 tápblokk elülső 43 kamrájába. A 21 töltőcsövön keresztül vezetjük be a próbát a 20 túlfolyón át oldalt a 15 keverőkamrába. A 15 keverőkamra 16 cső révén az alatta elhelyezkedő 17 érzékelőkamrával van összekötve. Ez ferdén van elhelyezve és felső végéhez a nyomás alatti levegőt szállító 22 csővezeték van csatlakoztatva. A 11 érzékelő­kamra alsó végéből S alakú 18 cső vezet ki. Ez a 19 hulladéktartályba torkollik, ahova a 20 túlfolyó is be van vezetve. A 15 keverőkamra oldalához szűk 10, 67, 68 csövek segítségével az első, második és harmadik túlnyomásos 25, 27 és 28 csőpipetták 8,48,49 kiömlő­csövei vannak csatlakoztatva. A túlnyomásos csőpipetták 4, 51 és 52 töltőcsövei a megfelelő 5, 54 és 55 tartalék­­tartályokhoz vannak csatlakoztatva. Ezekben a folyadék­szint állandó magasságban van tartva azon a szinten, ahol a 8, 48 ás 49 kiömlőcsövek a kibővített 9, 69, 70 részbe mennek át, amelyek az 1. ábrán ábrázolthoz hasonlóan vannak kialakítva. A 3. ábrán azt az esetet ábrázoltuk, amikor a reagens közeget az 5 tartalék­tartályban külön mint első reagenst és az 54 és 55 tar­taléktartályokban egyidejűleg az elsőhöz képest bizonyos idő után adagoljuk. Ezért az első túlnyomásos 25 cső­pipetta 14 vezetéke külön csatlakozik az 59 csővezeték­hez, míg a második túlnyomásos 27 csőpipetta és a harmadik túlnyomásos 28 csőpipetta 57 és 58 cső­csonkjai együtt a 60 csővezetékhez vannak csatlakoz­tatva. Az 59 csővezeték második 26 légtelenítő szeleppel van összekötve és harmadik 23 szűkítésen át a 22 cső­vezetékhez van csatlakoztatva, amely a nyomás alatti levegőt vezeti a 17 érzékelőkamrába. Hasonlóképpen a harmadik 29 légtelenítő szeleppel ellátott 60 csőveze­ték negyedik 24 szűkítés közbeiktatásával van a 22 cső­vezetékhez csatlakoztatva. A 22 csővezeték a 31 szivaty­­tyúból szabályozott nyomású levegőt szállító 61 cső­vezetékhez 30 szűkítés közbeiktatásával van csatlakoz­tatva. A 61 csővezetékben a túlnyomást a 37 tartályban iévő folyadékoszlop túlnyomása biztosítja a 36 csőben lévő levegő megszökése mellett. A 61 csővezetékhez második 32 szűkítés és 45 hozzávezetőcső közbeikta­tásával első 34 légtelenítő szelep és a 33 tápblokk 44 csőlabirintja van csatlakoztatva. A nyomás alatti levegőt bevezető 45 hozzávezető csőben a levegő nyomását még a leágaztatott 35 cső tovább korlátozza, amely a 37 tar­tályban lévő folyadékszint alatt torkollik be a tartályba. A 4. ábra az egyes elemek működésének programját mulatja egy ciklus folyamán. A 62 sor a 31 szivattyú be- és kikapcsolásának időintervallumát, a 63 sor a 34 légtelenítő szelep zárásának időtartamát, a 64 sor a második 26 légtelenítőszelep zárásának időtartamát és a 65 sor a harmadik 29 légtelenítő szelep zárásának időtartamát ábrázolja. A találmány szerinti berendezés a következőképpen működik: Amikor a 31 szivattyú nem működik, a próba a 42 csőből a 33 töltőblokk elülső 43 kamráján, valamint a 44 csőlabirinton keresztül a 39 lefolyócsövön át a 37 tartályba folyik és innen a 38 túlfolyón keresztül a 19 hulladéktaitályba jut. Abban a pillanatban, amikor a 31 szivattyút először bekapcsoljuk és egyidejűleg az 4 első 34 légtelenítő szelepet zárjuk, a 44 csőiabirintban légpárna keletkezik és a benne lévő levegőmennyiséget az határozza meg, hogy milyen mélyen merül be a 35 cső a 37 tartályba. A bemerülési mélységet úgy választ­juk meg, hogy a levegő a csőlabirintban még éppen ne tudjon az atmoszférába megszökni. A légpárna követ­keztében a 33 töltőblokk elülső 43 kamrájában a szint a 21 töltőcső 46 csatlakozócsonkjának magasságáig emelkedik úgy, hogy a próba ezen a 21 csövön keresztül kezd el folyni és a 15 keverőkamrába folyik le. Ezzeí egyidejűleg a levegő az első 30 szűkítésen, a 22 cső­vezetéken, a 17 érzékelőkamrán és a 16 csatornán ke­resztül áramlik. Ily módon a 17 éTzékelőkamra részben megszabadul a korábbi próbától, amelyen a 18 csövön keresztül elfolyik. Amilyen mértékben a próba a 15 keverő kamrába jut, emelkedik a 22 csővezetékben a nyomás és a 17 érzékelőkamra teljesen kiürül. Egyidejű­leg a 15 keverőkamra a 20 túlfolyó magasságáig féltöl­tődik. Ily módon a 15 keverőkamra tehát meg van töltve, és a felesleges próba a 20 túlfolyón át elfolyik. Annak következtében, hogy a 61 csővezetékben a túl­nyomást a felesleges levegőnek az elvezetésével a 36 cső szabályozza, a 36 csövet pedig a 37 tartályban a folya­dékszint alá vezetjük, a követelményeket oly mértékben szabványosítottuk, hogy a 15 keverőkamrában apróba reprodukálhatóan lemérhető, mivel a 16 csőből jövő és a folyadékon átmenő légbuborékok befolyásolása állan­dóan egyenletes marad. Ebben a fázisban a második 26 légtelenítő szelep és a harmadik 27 légtelenítő szelep nyitva marad és a csőpipetták nem üzemelnek. Hogyha a 31 szivattyút kikapcsoljuk és az első 34 légtelenítő szelepet nyitjuk, akkor a 22 csővezetéken lévő túlnyo­más eltűnik, mivel a nyomás alatti levegő valamennyi légtelenítő szelepen át eltávozik. A próba nem folyik többé a 21 töltőcsövön keresztül, az eredeti állapot helyreáll és a próba a 15 keverőkamrából a 16 csövön keresztül a 17 érzékelőkamrába folyik. A 15 keverő­kamra térfogatát olyan nagyra választottuk, hogy telje­sen kitöltődjék. A leírt első fázis célja - amikor is a 15 keverőkamrán és a 17 érzékelőkamrán keresztül egy dózis tiszta próba áramlik át -, hogy a régi próba marad­ványait kiküszöböljük úgy, hogy ezek az új eredményt csak kissé befolyásolják. Az eljárást meg is ismételhetjük nyitott második 26 és harmadik 29 légtelenítő szeleppel, hogy a 17 érzékelőkamrát tiszta, nem színezett próbával töltjük fel. Ezt a megoldást előnyösen akkor alkalmaz­zuk, hogyha a 17 érzékelőkamrát mint fotometrikus tartályt automatikus fotométer-(koIoriméter)-analizáto­­roknál alkalmazzuk, ahol a küvetta vaktöltése a beren­dezést automatikusan null-állásba hozza. Az ezt követő hatékony töltésnél a 31 szivattyút ismét bekapcsoljuk és az első 34 légtelenítő szelepet zárjuk, amíg a 15 keve­rőkamra feltöltődik és a 17 érzékelőkamra kiürül. Az első 34 légtelenítő szelep nyitása után a 31 szivattyú működésben marad. Ekkor a második 26 légtelenítő szelepet zárjuk és a 22 csővezetékből a túlnyomás az 59 csővezetékbe áramlik. A 14 csővezetéken keresztül a 15 keverőkamrában az első túlnyomásos 25 cső­pipettából megfelelő adag első reagensoldat jut. A máso­dik 26 légtelenítő szelep zárva marad és határozott idő után a harmadik 29 légtelenítő szelepet zárjuk. A 22 fővezetékből a túlnyomás a 60 csővezetékbe jut és a 15 keveró'kamrába a második túlnyomásos 27 cso­­pipetta és a harmadik túlnyomásos 28 csőpipetta tar­­■alma egyidejűleg leürül. A 20 túlfolyóval a 15 keverö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents