185297. lajstromszámú szabadalom • Lapradiátor, különösen melegvízfűtés céljára
185.297 kialakított "dudorral" biztositjak a kedvező áramlási képet. Folytatva a követelményrendszer egyes elemeinek indoklását, a hegesztési varratok kialakítását, illetve annak hőhatásövezetében lévő szulfidzárványok viselkedését kell kiemelni. Kisérletileg bizonyithatój hogy megegyező összetételű, alakú és sűrűséggel elhelyezkedő szulfidzárványok nem mindegyike okoz helyi korróziót, némelyek környezete nem károsodik. Ennek magyarázata az, hogy a szulfidzárványok anyaga a környező anyagben részben oldódhatj és kis cseppekből álló felhő veszi körül az aktivnak bizonyuló zárványokat. Ilyen, szulfidcseppekből álló felhővel körülvett zárványok magas hőmérsékletre való hevítéskor, majd az azt követő gyors lehűtéskor keletkezhetnek, illetve maradhatnak vissza a lemezben. Nyilvánvaló, hogy a hegesztési varratban, vagy annak környezetében lévő szulfidzárványok számának csökkentése a hegesztési varrat korróziós hajlamát is csökkenti. A korróziós hajlam csökkentésének másik módja a késztermék hőkezelése, erre a jelen esetben alig van mód. A hegesztési varratok, és azok hohatasövezete - a szulfidzárványokkal kapcsolatban elmondottakon túlmenően - önmagukban is veszélyes helyek korróziós szempontból. Ez részben a hőhatás következtében létrejövő szövetszerkezeti változásoknak, részben pedig a felületen lejátszódó folyamatoknak az eredménye. A revésedés, oxidáció következtében a felületen különböző aktivitású területek alakulnak ki, különösen veszélyes lehet a részben leváló oxidrétegek alatt kialakuló korróziós folyamat. Ebben az esetben a lemez minőségének nincs kitüntetett szerepe; csak úgy érhetünk célt, ha a hegesztési varratot úgy alakítjuk ki, hogy a hegesztési varrat, elsősorban azonban hohatásövezete ne nyúljon bele a viz áramlását biztositó üregrendszerbe. A viz áramlását biztositó üregrendszert a lemezben sajtolással kialakított csatornák képezik. Mérési eredményeink szerint a lemezek a csatorna alján a lapradiátor anyagául szolgáló acéllemezek egyenletes nyúlásánál nagyobb mért ékü^ alakítást kapnak, kontrahálnak. Ennek két, korróziós szempontból egyaránt káros következménye van; egyrészt csökken a falvastagság /esetenként 25-30 százalékkal/, másrészt a hidegalakítás következtében növekszik a korróziós sebesség is ezeken a kontrahált helyeken. Ezért a lapradiátor alakját és a felhasznált lemez minőségét úgy kell összhangba hozni, hogy kontrahálás ne alakulhasson ki. E követelményrendszer kielégítésének^legcélszerűbb módja az, ha a lemezanyag képlékeny alakithatóságát^jellemzőJE- értéket megkötjük és lapradiátort csak olyan lemezből készítünk, amelynél q} = 1/2 f *\ 2 v o,018, ahol r = a lemez képlékeny-1+r e * s égi anizotrópiája és ^ = a lemez egyenletes nyúlása. A T-érték nagyságát az adott konstrukció figyelembevételével állapítottuk meg. A felületi érdesség azért lényeges, mert a korróziós folyamat egyes részakciói az úgynevezett hidrodinamikai határrétegben játszódnak le. Sima felület esetében ez a határréteg keskeny, mig érdes felületnél a kialakuló helyi örvények miatt a határréteg megnő és a korróziós folyamatot kiváltó oldott oxigén utánpótlása a felülethez biztosítva van. Tehát egy sima felületű lemezen egyenletes károsodás jön létre, mig durva felületű lemezen a karcok mentén erősebb a helyi korrózió. A találmányt részletesebben a rajzok alajpján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti lapradiátor példaként! kiviteli alakját tüntetik fel. Az 4
