185283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új foszforil-muramil-peptidek előállítására
1-185283 2 A találmány új foszforil-muramil-peptidek előállítási eljárására vonatkozik. A találmány tárgyát képezik még az említett foszforil-muramil-peptideket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása. A találmány különösen az (I) általános képletű vegyületek, valamint ezen vegyületek sói előállítási eljárására vonatkozik, ebben a képletben X jelentése karbonilcsoport, Rj jelentése rövidszénláncú alkil- vagy fenilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, R5 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, A, jelentése amino-csoport és A2 jelentése valamely (II) általános képletü csoport, melyben T jelentése iminocsoport vagy oxigénatom, Y jelentése etiléncsoport vagy egy Illa, Illb vagy lile általános képletű csoport, ahol Y, és Y2 jelentése függetlenül egymástól rövidszénláncú alkíléncsoport, W jelentése 10-25 szénatomos alkilcsoport vagy koleszterilcsoport. Az alkilgyökök egyenes vagy elágazó szénláncúak és tetszőleges helyen kapcsolódhatnak. Y, és Y2 együttesen több mint 2 szénatomszámúak. A leírásban és a szabadalmi igénypontokban a „rövidszénláncú” jelzővel megjelölt gyökök, csoportok és vegyületek legfeljebb négy szénatomot tartalmaznak. A leírás megelőző részében és a továbbiakban is az általános fogalmak jelentése a következő lehet: A rövidszénláncú alkilgyök például n-propil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil- vagy terc-butil-, de elsősorban metil- vagy etilgyök. Az (I) általános képletű vegyületek izomerelegyek vagy tiszta izomerek formájában létezhetnek. Az oxigénatomhoz kapcsolódó — CH(R3)—C(—0)—általános képletü csoport, amennyiben R3 egy rövidszénláncú alkilcsoportot jelent, optikailag aktív formában, D-formában van jelen, míg az—NH—CH(R5)—C(==0)—általános képletü aminosavmaradék, ugyancsak optikailag aktív alakban, ugyanis L alakban van jelen és a terminális a-amino-glutársavmaradék szintén optikailag aktív alakban, ugyanis D alakban van. Továbbá az 1-hidroxilcsoport a- vagy P-konfigurációjú lehet, így az (I) általános képletű új vegyületek la- és lß-izomerek keveréke formájában fordulnak elő. Az (I) általános képletü vegyületekben lévő és a íöszforatomhoz oxigénatomon át kapcsolódó protont bázisok segítségével könnyen lehasíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek általában a szabad vegyületek és ezek sói keverékének formájában fordulnak elő. így a példákban leírt (I) általános képletü muramil-peptidek 40-55%-ban sóik alakjában fordulnak elő. Ezek a sók is a találmány tárgyát képezik. A találmány különösen az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatban alkalmazható, nem toxikus sóira vonatkozik. Ellenionokként elsősorban a fémionokat vagy ammóniumionokat, így az alkálifém- és az alkáliföldfémionokat, például a nátrium-. kálium-, magnézium- vagy kalciumiont, illetve az ammónium-hidroxidból vagy megfelelő szerves aminokból, így rövidszénláncú alkil-amínokból, mint pl. trietil-aminból származó ammóniumionokat említjük meg. Izolálás vagy tisztítás céljában a gyógyászatban nem alkalmazható sókat is fel lehet használni. Terápiás felhasználásra azonban csak a gyógyászatban alkalmazható és nem toxikus sók felelnek meg, ezért ezeket előnyben részesítjük. A találmány szerinti új foszforil-muramil-peptidek számos értékes farmakológiai tulajdonsággal rendelkeznek, különcsen kifejezett immunpotenciáló hatásuk van. így ezen vegyületek in vivo jelentősen fokozzák egerek antitestképzési képességét. NMRI egereket 10 pg csapadékmentes bovin szérumalbumin (BSA) intraperitoneális injiciálásával a 0. napon immunizálunk. 9, 15 és 29 nap múlva szérummintákat veszünk és azok anti-BSA antitest koncentrációját passzív hemagglutinációs módszerrel meghatározzuk. Az oldható BSA az alkalmazott dózisban a kísérleti állatokra nézve szubimmunogén, vagyis antitestek képződését egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben váltja ki. Az egereknek bizonyos immunpotenciáló anyagokkal történő további kezelése az antigén adása előtt vagy után az antitest-titer emelkedését eredményezi a szérumban. A kezelés hatásosságát az elért score-értékkel, vagyis a három vérvételi napnak megfelelő log2 titerkülönbségek összegével fejezzük ki. Ebben a tesztben az (I) általános képletű vegyületek 0,5-5 mg/(kísér!eti állat) testsúly kg mennyiségben a BSA-val történő immunizálás után öt egymást követő napon intraperitoneálisan vagy szubkután alkalmazva az anti-BSA antitest termelését szignifikánsan fokozzák, és ebben a tekintetben jelentősen felülmúlják az ismert hidrofil muramil-peptideket. Az említett vegyületek segítségével a sejtek által közvetítet t immunitás manifesztációit in vivo is potencírozhatjuk: Amíg tengerimalacok BSA-val történő szenzibi- Uzálása inkomplett Freund-adjuvánsban csak Immorális antitestképződést okoz, addig a találmány szerinti muramil-peptidektnek az antigén-olaj emulzióhoz 5-50 pg dózisban való hozzákeverése egy késői típusú túlérzékenységet indukál BSA-val szemben. Az immunizálás után 3 héttel adott intrakután BSA-injekció ezeknél az állatoknál helyi gyulladásos reakciót vált ki eritémávai és a bőr megvastagodásával; ezek 24-28 órán belül érik el a maximumot. Ezek a kései típusú reakciók mind kvantitatív, mind kvalitatív értékelésben megfelelnek azoknak, melyeket a szokásos módon BSA-val történő immunizálással komplett Freund-adjuvánsban (vagyis mikrobaktériumok hozzáadásával) kapunk. Az ED50-érték = 10-20 pg (a szükséges mennyiség pg-ban kifejezve állatonként, ami a reakciótérfogatban - eritémafelüleí x bőrvastagodás - már különbséget indukál a kezeletlen és a 200 pl-el kezelt állatoknál a reakció kezdete után 24 órával). Különösen ki kell emelni ezen foszforil-muramilpeptideknek azon képességét, hogy BSA-val együtt liposzómákban, vagyis a toxikus ásványolajkomponensek nélkül alkalmazva (tojáslecitin: ko5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
