185261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyes aminosavak és peptidek n-(vinblasztionil-23-származékainak előállítására
1 .185261 2 morellenes hatással rendelkező vegyületeket eredményez. Az(I) általános képletü vegyületeket vinblasztinból kiindulva állíthatjuk elő hidrazinolízissel, majd nítrozálással és a megfelelő amínosav-észterrel 5 vagy peptid-észterrel történő reagáltatással. A találmány szerint az (I) általános képletü vegyületeket vinblasztinból kiindulva hidrazinolízissel, majd nítrozálással és az aminosav-észterrel vagy peptiddel történő reagáltatásával állíthatjuk 10 elő az 1. reakcióvázlat szerint. Az eljárás első lépése előnyösen abból áll, hogy vízmentes hidrazint feleslegben vinblasztin bázis vízmentes metanollal képezett oldatához adunk. Az oldatot iners atmoszférában nitrogénben vagy 15 argonban melegítjük 12-30 óráig 30 és 70 °C közötti hőmérsékleten. A hőmérsékletet előnyösen 60 °C körül tartjuk és a reakcióidő 24 óra. A kapott 4-0-dezacetil-vinblasztin-23-sav hidrazidját [(1) képlet, R, = NH—NH2; R2 = H] víz hoz- 20 záadásával izoláljuk és vízzel nem elegyedő oldószerrel, metilén-kloriddal extraháljuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A vegyületet oszlopkromatografálással tovább tisztíthatjuk, előnyösen semleges szilícium-dioxidon. 25 A második lépésben a módosított vinblasztin hidrazid-csoportját acilaziddá alakítjuk. Ezt az átalakítást legjobban úgy érjük el, ha a hidrazid vizessavas metanolos elegyével készített oldatához nátrium-nítrítet adunk, savként például sósavat alkal- 30 mázunk. A reakció hőmérsékletét 0 és 5 °C között tartjuk. A vízzel nem elegyedő aprotikus oldószerrel, előnyösen kloroformmal vagy metilén-kloriddal történő extrahálás után a szerves fázist elkülönítjük és 30 részben bepároljuk. Az acilazidot általában nem izoláljuk, hanem közvetlenül adjuk az aminosav-észterhez vagy a polipeptidhez vagy annak védett származékához, amelyet megfelelő oldószerben, például metilén- 40 kloridban feloldunk. Az aminosavat a vinblasztin-karboxazidhoz viszonyítva körülbelül 1-5 ekvivalens mennyiségben használjuk. A reakcióelegyet — 3 és + 10 °C között tartjuk 45 8-72 óráig, általában 15 óráig. A reakciót legjobban vékonyréteg-kromatográfiával követjük nyomon. A reakció befejeződése után az oldószert csökkentett nyomáson eltávolíthatjuk és a kapott terméket szulfát-sóvá vagy más ásványi vagy szer- 50 vés savból levezethető megfelelő sóvá alakíthatjuk a megfelelő sav metanolos oldatából történő kristályosítással. A találmány szerint előállított tiszta vegyületet izolálhatjuk és ismert módon kristályosítással és kromatografálással tisztíthatjuk. 55 Kívánt esetben a kapott 4-0-dezacetil módosított vinblasztint újra acilezhetjük közvetlenül és akkor az (I) általános képletü vinbhuzlin-származékot kapjuk, ahol R2 = COCH, [J. Med. Chem. 22, 391, (1979)], vagy a 3,4-diacetoxi-származékot ké- 60 pezhetjük, majd szelektív hidrolizáljuk a 3-acetoxicsoportot a 3-helyzelben. A C4-helyzetü hidroxilcsoportot észterezheljük is más 1-9 szénatomot tartalmazó aktivált sav-származékok segítségével. A találmány kiterjed a különösen rák kezelésére 65 használatos gyógyászati készítmények előállítására is amelyek hatóanyagként egy vagy több új biszirdol-alkaloidot tartalmaznak gyógyászatilag elfogadható hordozóval együtt. A találmány szerint előállított vegyületek igen figyelemreméltó daganatellenes tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek következtében sikerrel alkalma zhatók a rákterápiában. Hasznosak lehetnek például, ha az L 1210, P 388, glioma, limfoszarkoma és más leukémia vagy rosszindulatú tumor kezelésére alkalmazzuk. A humángyógyászatban a Hodgkins betegség és más szolid tumor kezelésére használható, melyeket egyébként vinblasztinnal, vinkrisztinnel vagy vindezinnel lehet kezelni. A vegyületek az állatgyógyászatban is hasznosak lehetnek állati tumorok kezelésére. Az új vegyületeket a vinblasztinhoz hasonlóan más területen is alkalmazhatjuk a gyógyászatban, így például az artritisz bizonyos formáinak kezelésére ;4208411 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) vagy a vinkrisztinhez hasonlóan pszoriázis kezelésére (3 749 784 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Állatok rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek kezeléséhez a megfelelő szulfát-sókat használtuk és megállapítottuk a kemoterápiás hatást. A teszt során két DBA nőstényegeret (Charles River France törzs) intravénásán beoltottunk 104 leukémiás sejttel, melyeket egy hétnapos P 388 vagy L 1210 leukémiás aszciteszből nyertünk. A 0. nap a tumorsejtek beoltásának napja. A találmány szerint előállított vegyület szulfátformáját ezután intravénásán fiziológiás sóoldat formájában (NaCl 9/1000) befecskendezzük vagy egyetlen injekcíózás során (első nap) vagy három injekciós sorozatban (első, második és harmadik nap). A KTI-t (közepes túlélési idő), azaz azt a napot, amikor az állatok fele elpusztult a 30. nap után számítjuk ki. Az MÉT értéket (meghosszabbodott élettartam) a következő egyenlet alapján számítottuk ki: MF.T% = KTI termék KTI kontroli Feltüntettük a 30. és a 60. nap után túlélő egerek számát. Ha a dózisok túl toxikusuk, az MÉT százajékos érték negatívvá is válhat, azaz a nem kezelt egerek hosszabb ideig élnek, mint amelyeket tumorellenes szerrel beoltottunk. Bizonyos körülmények között megfigyelhető az MÉT értékek változékonysága az egerek eredetétől függően (DBA2, Franciaország vagy USA). A kapott eredményeket összehasonlítottuk a vinblasztinnal (VLB), a vindezinnel (VDS) és a vinkrisztinnel (VCR) kapott értékekkel (lásd: I. táblázat). A találmány szerint előállított vegyület farmakológiái jobb hatását a II—XII. táblázatokban mutatjuk be. A II. táblázatban bizonyos természetes leucinszármazékokkal kapott eredményeket tüntetjük fel. 3
