185253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proteáz inhibitorok előállítására
1 185 253 2 oldószere. Mivel a csapadék nehezen oldódik vízben, szerves oldószerekben, dimetil-szulfoxidban, dimetil-formamidban vagy hasonló oldószerekben, az általános fiziko-kémiai analíziseket nehéz elvégezni. Következésképpen a csapadék kémiai szerkezetét nem lehet tisztázni, de az elemanalizis azt mutatja, hogy a csapadék 12-75%-ban az (I) általános képletü vegyületből származtatható, és 5-30% alumíniumot tartalmaz. Az előállított csapadék pepszingátló aktivitását megmérve úgy találtuk, hogy az IDs0-érték 0,05 és- 0,1 pg között van, így kitűnt, hogy a vegyület jelentős pepszin gátló aktivitást mutat. A Japán Gyógyszerkönyvben az aluminium-hidroxidot úgy ismertetik, mint amely savkötő képessége folytán általában semlegesíti a pepszint, és a fekéiyellenes szerek hatását szintén úgy tekintik, mint ami a savkötő képességet okozza. A találmány szerinti savas proteáz inhibitorok savkötőképességét vizsgálva úgy találtuk, hogy az 70-225 ml/g-nak felel meg. A találmány szerinti savas proteáz inhibitorok a fent leírt módon az (I) általános képletű vegyületből mint kiindulási anyagból állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületek pentapeptidek, a pepiid terminális nitrogénatomjánál egy acilcsoportot tartalmaznak. Ebből következik, hogy a találmány szerinti módszert valószínűleg olyan vegyületek esetén is alkalmazhatjuk, amelyek az acilcsoport helyén acetil-, propionil-, izopropionil-, n-butiril-, n-kaproil-, n-kapril-csoportot tartalmaznak. A találmány szerinti savas proteáz inhibitorok nem toxikusait, csupán 4000 mg/kg-os orális adagolás esetén egereknél és patkányoknál. Ebből következik, hogy igen alacsony a toxicitásuk. A találmány szerinti savas proteáz inhibitorok tehát nagyon alkalmas fekélyellenes szerek. Melegvérű állatoknak orálisan a szokásos gyógyszerformában adagolhatok. Előnyös adagolási formák: tabletta, kapszula, granulátum, por, folyadék vagy hasonló. Ha szilárd formában készítjük el, szokásos hordozóanyagokat alkalmazhatunk az elkészítésnél, úgy mint keményítő, szacharóz, lakióz, dikalcium-hidrogénfoszfát, bárium-szulfát, talkum, sztearinsav, magnézium-sztearát vagy dextrin. Ha kapszula formájában készítjük el, a kapszulákba az aktív anyag hígító vagy vivőanyaggal készült keverék formájában adagolható, vagy lehetséges zselatinon adszorbeálva adagolni. Folyékony kiszerelési forma lehet például emulzió, szuszpenzió vagy víz- vagy paraffintartalmú szirup. A folyadékformájú kiszerelési forma tartalmazhat vivőanyagot, nedvesítőszert, emulgeáló- és szuszpendálószereket, például növényi olajokat, úgymint olíva-, szezám-, földimogyoró-, lenmag- vagy napraforgóolajat. Továbbá az összes adagolási formánál édesítő-, izjavító- és illatanyagokat is adagolhatunk. A hatóanyagtartalom adagolási egységként 50 és 1000 mg között lehet, és a napi adag 100 és 3000 mg között mozoghat, a fekély súlyosságától és a páciens korától függően. A találmány szerinti eljárást a következő példákkal szemléltetjük. 1. példa 10,4 g (I) képletű vegyületet, melyben X és Y helyén L-leucin áll, 2,0 1 vízben szuszpendálunk, hozzáadunk 4,77 ml 3,0 n nátrium-hidroxidot és melegítés közben feloldjuk. Ezután vizes bázisos alumínium-klorid-oldatot adunk hozzá cseppenként. [A bázikus alumínium-klorid oldatot úgy készítjük el, hogy 28,2 g alumínium-klorid-hexahidrát (AlCIj-6- H2Ó) 243 ml vízzel készült oldatához fokozatosan hozzáadunk 14.7 g nátrium-hidrogénkarbonátot]. 30 percig szobahőmérsékleten reagáltatjuk az elegyet, majd 263 ml 1%-os vizes ammónium-hidroxidot adunk hozzá és így a pH-t 5,7-re állítjuk be, és rovábbi 30 percig reagáltatjuk szobahőmérsékleten. A képződött gélformájú csapadékot lecentrifugáljuk, háromszor mossuk 800-800 ml ionmentes vízzel, és fagyasztva szárítjuk. Ilyen módon 19,0 g fehér port kapunk. A kapott vegyület pepszingátló hatását a következő módszerrel mérjük meg. 1,0 ml 0,6%-os kazein, melyet Hammarsten kazeinből (Wako Junyaku Co. Japán gyártmánya) 0,08 mólos tejsavval készítünk, valamint 0,7 ml 2,2 pH- jú 0,02 mólos sósav/kálium-klorid pufferoldat és 3,2 ml mintaoldat elegyéhez 0,1 ml 40 pg/ml-es pepszinoldatot adunk. 30 percig 37 °C-on reagáltatjuk, majd 2,0 ml 5%-os triklór-ecetsav hozzáadásával leállítjuk a reakciót. A centrifugálás után nyert felülúszó folyadék abszorpcióját megmérjük 280 nm-néi. Ebben a tesztben a mintának azt a mennyiségét vesszük IDS0-nek, amely szükséges 4 pg kristályos pepszin aktivitásának 50%-ra csökkentéséhez. A savkötöképességet a Japán Gyógyszerkönyvben leírt módszer szerint végeztük a következőképpen: 0,2 g mintához hozzáadunk 100 ml 0,1 n sósavat és az elegyet légmentesen lezárjuk, 1 óra hosszat 37 °C-on rázzuk, majd leszűrjük. A szűrletben a sósavfölösleget (50 ml) 0,1 n nátrium-hidroxiddal bróm-fenol-kék-indikátor mellett megbíráljuk, és a minta grammjaira fogyott 0,1 n sósavat vesszük a savkötőképességnek. A vegyület pepszin gátló hatása (IDS0) 0,07 pg; savkötőképessége 135 ml 0,1 n sósav grammonként. Az elemanalízis eredményei a vegyület 43,7% (I) vegyületet tartalmaz, ahol X és Y helyén L-leucin áll. A vegyület alumíniumtartalma 14,7% atomabszorpciós módszerrel mérve. A vegyület IR spektrumát az 1. ábrán mutatjuk be. 2. példa 60,0 g olyan (I) képletü vegyületet, ahol X és Y helyén L-valin áll, szuszpendálunk 12 I vízben, pH-ját beállítjuk 3,0 n nátrium-hidroxiddal 7,5-re, és 50 °C-on történő melegítéssel feloldjuk. Ezután cseppenként hozzáadunk bázikus alumínium-klorid oldatot, melyet úgy készítettünk, hogy 169,2 g alumínium-klorid-hexahidrát 584 ml vízzel készült oldatához 88,3 g nálrium-hidrogén-karbonátot adtunk fokozatosan. Az oldatot keverjük és pH-ját 4%-os vizes ammónia oldattal 5,I-re állítjuk be, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
