185232. lajstromszámú szabadalom • Bitumentartalmú PVC szigetelő lemez
1 185 232 2 A találmány bitument tartalmazó PVC szigetelő lemezre vonatkozik. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt szükség van a közúti hidak, cementbetonból készült pályatáblák, más műtárgyak és épületek csapadékvíz elleni szigetelésére. A szigetelés tartóssága döntően befolyásolja az építmények használhatóságát és élettartamát. A szokásosan alkalmazott bitumenes szigetelések önmagukban nem biztosítanak kielégítő zárást a dilatációs mozgások és rezgések következtében a hidakon és a pályalemezeken keletkező repedéseken, így a csapadékvíz könnyen hozzáfér a felülethez, amely átázásokat és felületi korróziót eredményez (H. J. Stosch: Hibák a bitumenes útépítésnél, Köln, 1973, 133. oldal). Hasonló károsodások jelentkeznek egyéb építmények és műtárgyak szigetelésénél is. A gyakorlatban még mindig a hagyományos bitumenes papirlemezzel történő szigetelés a legelterjedtebb. E papírlemezek elhelyezését forró bitumenbe való ágyazással végzik. A papírvázanyagú bitumenes lemezek könnyen megsérülnek és a sérülés környezetében korhudásnak indulnak. A károsodás kezdeti jelei után a szigetelés tönkremenetele rohamosan bekövetkezik. Ezek a károsodások főként a csomópontokon, a pályalemezek találkozásánál és a mozgásoknak kitett helyeken fordulnak elő, ezért javításuk nehézségekbe ütközik, továbbá rendkívül költséges (V. Blaha: Ragasztott bitumenes tetőlemezek, burkolatok élettartama, Pozemni, Stávby, 1976, 4., 170-173. oldal). A papírlemez szigeteléseken kívül a gyakorlatban alkalmazásra kerülnek bitumenes vastaglemezek és alumíniumbetétes szigetelőlemezek is. E lemezek nagy hátránya az, hogy gyorsan öregednek, továbbá súlyuk miatt egyes helyeken, így függőleges szigeteléseknél csak kis mértékben használhatók (Z. Reiter: Hő és víz elleni szigetelés helyzete, Pozemni Stávby 1977, 25. 1, 31-35. oldal; és C. Quwet: Tetőszigetelés tönkremenetele, Cahiers Technique du Moniteur, Paris, 1977, 14. 94-95. oldal). Az 1 422 123 sz. brit szabadalomban olyan vízálló lemezszerű borítást ismertetnek, amely két rétegből tevődik össze. Az egyik réteg valamely rugalmas anyag, amely bitumen- vagy szénkátrányalapú és ezek adagolásával készül, a másik réteg egy ragasztó anyagból álló réteg, amelyet az első rétegre hordanak rá. Ez a ragasztó réteg bitument, gumit, töltőanyagot, Ouxáló szert és esetenként gyantát tartalmaz. Ezek az anyagok nehezen férnek össze egymással és nem biztosítanak jó vízzárást. A gyakorlatban a lemezszigetelésnek két típusa ismeretes: az öntapadó szigetelőanyaggal történő szigetelés és a ragasztásos szigetelés. Az esetek többségében öntapadó szigetelőanyagokat alkalmaznak, de előállításuk mindmáig nehézségekbe ütközik, pedig a modern szigetelőtechnikában ilyen szigetelőanyagokra lenne szükség (C. Hildebrand: Műanyagok az építészetben, Műszaki kiadó, Budapest, 1977). A PVC fóliákat az utóbbi időben mind gyakrabban alkalmazzák víz és pára elleni szigetelésre. Ezeket a fóliákat a lágyító anyagoktól függő rugalmasságuk, viszonylag nagy szilárdsági értékük, csekély felületi vízfelvevőképességük és nagymérvű kémiai ellenállásuk alkalmassá teszik szigetelési célokra. Előnyt jelent továbbá e fóliák meleglevegős hegeszthetösége is. A PVC fóliák hátrányos tulajdonságai a lágyítótartalommal kapcsolatosak. A lágyító vándorlása következtében a fóliák rugalmassága romlik és megnövekszik a felületi vízfelvevőképességük. Ezenkívül a lágyító szerkezete meghatározza a PVC fóliák bitumentűrését, illetve a bitumenes szigetelő rendszerekkel történő társíthatóságát. A bitumennel való társítást mindinkább alkalmazzák, mivel a lágyító vándorlása miatt csökken a fóliák rugalmassága és a hőmérséklet-változás következtében fellépő dilatációs hatások miatt nem képesek megbízható szigetelésre. Az ismert műanyag típusú szigetelőanyagok kétirányú - hosszanti- és keresztirányú - mozgást engednek meg, míg a merőleges irányban ért hatások és rezgések csökkentésére nincs lehetőségük, ezért sok esetben külön rezgéscsökkentő anyagok beépítésére van szükség. A találmány alapja az a felismerés, hogy olyan szigetelőanyag kialakítása vált szükségessé, amely bizonyos mértékben képes csökkenteni a merőlegesen ható ütést, rázást és nyomást, emellett késleltetni tudja, sőt megszünteti a hidak, pályatestek, építmények és más műtárgyak idő előtti meghibásodását. A feladatot a találmány értelmében bitument tartalmazó PVC szigetelő lemez kidolgozásával oldottuk meg. A találmány szerinti bitumentartalmú PVC szigetelő lemez a) bitument tartalmazó alaprétegből (fedőrétegből), b) zártcellás habszivacs rétegből, c) öntapadást és összeépülést biztosító rétegből és d) elválasztó rétegből épül fel. A szigetelésnél, különösen hidak és pályalemezek szigetelésénél, a PVC szigetelő fólia felületére aszfaltréteg kerül, amelynek az összeépülése csak akkor biztosítható, ha az alkalmazott PVC fólia bitument is tartalmaz. Hyen bitumentartalmú PVC fólia előállítását ismerteti a 155 853 sz. magyar szabadalom. E szerint úgy készítenek bitumentartalmú fóliát, hogy meghatározott jellemzőkkel rendelkező fúvatott vagy fluxált és fúvatott, peptizált gélszerkezetü bitument oldanak az alkalmazott lágyító egy részében, míg a lágyító más részével a PVC-t feltárják és ehhez hozzáadják a bitumen-oldatot. Ily módon azonban tömör fóliát kapnak, amelynél a merőleges irányú ráhatás közvetlenül a szigetelt tárgyon érezteti hatását és a fólia nem szünteti meg, illetve nem csökkenti az ütés és rázás által okozott károsítást. A találmány szerinti bitumentartalmú PVC szigetelő lemez második rétegét egy zárlcellás habszivacs réteg alkotja, amely a bitumenes tömör lemezhez van kombinálva és a tömör lemez anyagával megegyező összetételű anyagból készült. Erre kerül a tapadást és az összeépülést biztosító réteg, majd ezt követi az elválasztó réteg. 5 IC 1t 20 2b 30 3b 40 45 50 5b 60 6b 2
