185206. lajstromszámú szabadalom • N-(foszfono-metil)-glicim-benzil- és -aril-észtereket tartalmazó herbicid készítmények és eéjárás a hatóanyag előállítására

185 206 2 foszfát-észter és az N-melilen-alkii-glicinát-t rimer aránya 1 : 1 és 10 : 1 között változhat. A bemuta­tott egyenletből azonban kitűnik az, hogy a termé­ket a legkedvezőbb kitermeléssel és a legkönnyeb­ben akkor kapjuk, ha a foszfit-észter és a trimer­­vegyület arányát legalább 3 : 1 értéken tartjuk. A találmány szerinti triészterek előállításánál vízmentes protonmentes oldószereket használha­tunk, amelyek nem reagálnak sem a trimer-vegyü­­lettel, sem pedig a foszfitlal. Nagyon fontos, hogy az oldószerek vízmentesek legyenek a triészter idő előtti hidrolizálásának a megelőzése végett, ilyen protonmentes oldószerek például a acetonilril, ben­zol, toluol, xilol, mono- és diklór-benz.ol, metilén­­klorid, kloroform, széntetraklorid, etil-acetát, di­­metíl-formamid, tetrahidro-furán, dietil-éler, éli­­lén-glikol-dimetil-éter, dielilén-glikol-dimeíil-éter lehelnek. A dimetil-szulfoxid, jóllehet ugyancsak protonmentes oldószer, nem alkalmas a találmány szerinti eljárásnál, mivel reakcióba lép a fosz.fit­­észterrel. A hőmérsékletnek, amelyen a találmány szerinti eljárást vezetjük, nincs döntő szerepe. A hőmérsék­letnek azonban elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy megindítsa és fenntartsa a reakciót. Általában 20 °C-tól 200 °C-ig terjedő hőmérséklettartomány­ban dolgozunk. A reakcióhőmérsékletet általában az alkalmazott oldószer forráspontja határozza meg, előnyösen 80 °C és 170 °C közötti hőmérsékle­ten játszatjuk le a reakciót. A reakcióhőmérséklel általában az alkalmazott oldószer visszafolyatási hőmérséklete. A találmány szerinti eljárást légköri, légkörinél kisebb vagy a légkörinél nagyobb nyomáson egy­aránt kivitelezhetjük. Kényelmi és gazdaságossági szempontból előnyös, ha a reakciót légköri nyomá­son játszatjuk le. Az (V) általános képletü vegyületek erős savak­kal alkotott sóit úgy állítjuk elő, hogy a vegyülete­­ket megfelelő oldószerben, így acetonban vagy klo­roformban okijuk és az oldathoz hozzáadjuk az erős savat. A sót kicsapjuk vagy dietil-étert adunk az oldathoz és a só így szilárd anyagot vagy oldha­tatlan olajat alkot. Az olyan (1) általános képletü vegyiilelekkel, ahol R, és R2 jelentése hidrogénatomtól eltér, alko­tott savaddiciós sók képzésére olyan erős savakat használhatunk, amelyeknek vizes oldatban mért pKu értéke 2,2 vagy ennél kisebb. Olyan savak, amelyeknek a pKa értéke 0,1 vagy ennél kisebb, használhatók erre a célra. Ilyen savak például a klór-hidrogén, bróm-hidrogén, jód-hidrogén, kén­sav, klór-szulfonsav, metánszulfonsav, benzolszul­­fonsav, triklór-ecetsav, pentafiuor-propionsav, heptalluor-vajsav, trifiuor-metánszulfonsav, oxál­­sav. A (III) általános képletü vegyületeket enyhe hid­rolízissel állítjuk elő valamely - a következőkben ismertetésre kerülő - általános módszer segítségé­vel. A, A foszfit-észter és N-metilén (1-4 szénato­­mos)-alkil-glicinál oldatát keverés közben vala­mely alkalmas oldószerben 1-2 óra hosszat visszn­­lölyatás közben forraljuk, utána szobahőmérsék­letre hütjük és egy ideig, általában 18-60 óráig. állni hagyjuk. A reakcióelegy a légkör hatására a (III) altalános képletü szilárd hidroxi-észter szusz­­penzióját adja, amelyet acetonnal mosunk és szárí­tunk, ily módon analitikai tisztaságú anyagot ka­punk B. Az (1) általános képletnek megfelelő triésztert 5 tf'„ vizet tartalmazó acetonban oldjuk és az olda­tot közel 24 óra hosszat visszafolyatás közben me­legíti ik. Azelegyet ezután környezeti hőmérséklet­re hütjük, a képződött (III) általános képletnek megfelelő szilárd hidroxi-észtert szűréssel elkülö­nítjük, előbb egyszer vízzel, majd utána kétszer acetonnal mossuk és így analitikai tisztaságú anya­got lapunk. A képződött monohidroxi-észtert valamely (IV) általános képletnek megfelelő monoészterré alakít­juk oly módon, hogy azt elég hosszú ideig melegít­jük visszafolyató hűtő alatt aceton-víz elegyben annak érdekében, hogy a karboxil-észter csoportot hidrolizáljuk. A (IV) általános képletü monoésztert szilárd anyagként szűréssel elkülönítjük. A találmány szerinti vegyületeket kikelés utáni alkalmazásra alkalmas herbicid szerek hatóanya­guk é n t a 1 k a 1 m azha tj u k. A következő példák a találmány további bemu­tatására szolgálnak. A részek súly részeket jelente­nek, amennyiben másként nincs megadva. 1. példa 11,72 g (0,04 mól) bisz(4-metoxi-fenil)-foszfitot és 4,60 g (0,0133 mól) N-metilén-etil-glicinát Iri­­merl feloldunk 50 ml benzolban és az oldatot 3 V* óra hosszat visszafolyatás közben melegitjük. Ez­után a benzolt vákuumban eltávolítjuk és a mara­dékot dialomaTöldön át szűrjük, ily módon 12 g eíil-N-[bisz(4-metoxi-fenoxi)-(foszfono-metil)]­­glicinátol kapunk világossárga olaj alakjában, amelynek elemzése a következő eredményeket adja: Analízis (%) Számított: C 55,75; H 5,91; N 3,42 Talált: C 55,50; H 6,00; N 3,45 2. pédda , 7,6 g (0,05 mól) bisz(4-nitro-benzi!-foszfitot fel­oldunk 800 ml benzolban körülbelül 55 °C-on. Ez­után 5,75 g (0,0167 mól) N-melilén-etil-glicinát tri­mer 50 ml benzollal készített oldatát hozzáadjuk az oldathoz és az. elegyet visszafolyatás közben 16 óra hosszat melegítjük. A benzolt vákuumban 50 °C-on eltávolítjuk és így etíi-N-[bisz(4-nitro-benzil-oxi)­­(foszfono-meti!)]-giicinálot kapunk sárga olaj alak­jában. Analízis ( %) Számított: C 48,72; H 4,95; N 8,97 Talált: C 48,95; H 4,83; N 8,70 3. pédda 11,71 g (0.050 mól) difenil-foszfitot és (0,0167 mól) N-metilén-etil-glicinát trimert feloldunk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents