185198. lajstromszámú szabadalom • Árambevezető, különösen vákuumtechnikai eszközökhöz és eljárás az árambevezető előállítására

1 185 198 2 elektromos áramnak üveges anyagon keresztül tör­ténő átvezetésére szolgál, továbbá az üveges anyag­gal hermetikus záródást biztosít, és az árambeveze­tő alapfémje molibdén, melynek teljes felületét, vagy felületének azon részét, mely a hegesztendő tartományt tartalmazza, közététfém réteg vonja be, aholis a közététfém réteget elektrolitikusan levá­lasztott, célszerűen vizes oldatú elektrolitból le­választott réniumréteg alkotja. Úgy találtuk, hogy a réniumréteg vastagsága a kitűzött cél elérése szempontjából nem kritikus té­nyező, sőt már alig kimutatható (nm nagyságren­dű) vastagságú réniumréteg is - meglepő módon — nagymértékben megkönnyíti a hegeszthetőséget és ugyanakkor mindenféle üveges anyag, még a kvarcüveg is, amely e tekintetben a legtöbb nehé­zséget szokta okozni, kiválóan tapad hozzá. Ezért a réniumréteg vastagságát célszerű 3 és 1000 nm közötti tartományban megválasztani, ezen belül is 10 és 100 nm között. A rénium vizes oldatból történő elektrolitikus le­választására számos módszer ismeretes. A legré­gibb - és tapasztalatunk szerint a legegyszerűbb — a kálium-perrenát kénsavval savanyított oldatá­ból történő leválasztás. Mivel a molibdén alapfém az előállítása során általában úgyis keresztülmegy elektrokémiai jellegű megmunkáláson (pl. fóliáknál a szélek késélszerü levékonyitása, huzaloknál a kenőanyagként használt grafit eltávolítása), ezért a réniumréteg folyamatos felvitele könnyen beilleszt­hető az előállítási munkamenetbe. Az elektrolitikus leválasztás mindenképpen olcsó, kis beruházással és viszonylag kis anyagveszteséggel járó művelet, szemben pl. a vákuumpárologtatással. A réniummal szemben a tantál vizes oldatból történő elektrolitikus leválasztását mind a mai na­pig nem sikerült megoldani. A réniumréteg vastagsága, mint említettük, nem kritikus tényező (bár az elektrolitikus leválasztással jól kézben ta ríható). Amennyiben a molibdén alapfém fólia alakú és annak csupán az egyik, a hegesztendő oldalát kí­vánjuk réniummal bevonni, akkor az elektrolitba merülő molibdén alapfém felületének a hegeszten­dő tartományt tartalmazó oldalával átellenes olda­lát, melyet nem kívánunk réniummal bevonni, egy szigetelőanyagból készült, vagy szigetelőanyag borí­tású támasztékon, célszerűen hengerfelületen fut­tatjuk végig. Példaképpen leírjuk higanylámpák kvarc égi­testjeihez az árambevezető alapfémjeként használt molibdén fóliának a találmány szerinti réníumré­­teggel történő bevonását. A fólia 2,5 nm széles és 25 pm vastag; szélei — önmagában ismert módon — elektrolitikus maratással késélszerűen le vannak vékonyítva. Az élező-berendezésből kilépő fólia át­halad egy fémgörgőn, majd végigfut egy szigetelő­anyagból készült, vagy szigetelőanyaggal, például gumival bevont palástú, 100 mm átmérőjű forgó­henger alsó palástfelén. A henger kb. 35 mm mé­lyen kerül az elektrolitba, amely 1 liter vízben felol­dott 10 g KReü4-et és 4 g koncentrált H2S04-ct tartalmaz. Az eileneleklród platinából készül, erre kapcsoljuk az áramforrás pozitív kapcsát, a negatí­vot pedig a fémgörgőre, amelyen a fólia az elektro­litba merülés előtt áthaladt. A fólia előrehaladási sebessége olyan, hogy egy pontjának az elektrolit­ban való tartózkodási ideje kb. 30 másodperc. Az elektrolitikus leválasztást szobahőmérsékleten vé­gezzük, kb. 800 A/m2 áramsürüséggel. Az elektroli­­záló kádból kilépő fólia áthalad egy ellenáramú vizes mosón, egy áramló levegős szárítón, majd egy 1100°C hőmérsékletű, folyamatosan hidrogénnel öblített áthúzókályhán. Az ismertetett elrendezés­sel azt érjük el, hogy a fóliának csak az egyik olda­lát vonjuk be réniummal, de ez teljesen elégséges, mivel az adott alkalmazásban a fóliának csak az egyik oldalára történik hegesztés. Ha a fólia mind­két oldalát, vagy huzalt kell bevonni, az is minden további nélkül megoldható önmagában ismert n ódszerekkel. Az elektrolitikus leválasztás körül­ményei tág határok között változtathatók. Természetesen az ismertetettől eltérő összetételű fürdők is használhatók. Az elektrolitikus leválasztás helyett más módsze­rek is alkalmazhatók a bevonásra, pl. vákuumpáro­logtatás, ill. porlasztás, továbbá gőzfázisból törté­nő kémiai leválasztás (CVD) is, ezek azonban jóval költségesebbek és veszteségesebbek. A találmány szerinti árambevezető előnyei össze­foglalva tehát az, hogy különlegesen jól hegeszthe­tő, biztosítja ugyanakkor a hermetikus záródást iveges anyaggal, jól bírja a redukáló közegben, így hidrogénben való hőkezelést és ezen előnyök mel­lett még viszonylag egyszerű és olcsó eljárással ala- 1 ítható ki. Szabadalmi igénypontok 1. Árambevezető, különösen vákuumtechnikai eszközökhöz, például villamos fényforrásokhoz, mely árambevezető elektromos áramnak üveges anyagon keresztül történő átvezetésére szolgál, to­vábbá az üveges anyaggal hermetikus záródást biz­tosít és az árambevezető alapfémje molibdén, mely­nek teljes felületét, vagy felületének azon részét, mely hegesztendő tartományt tartalmaz, közétét­­ém réteg vonja be azzal jellemezve, hogy a közétét­­fémréteget elektrolitikusan leválasztott, célszerűen vizes oldatú elektrolitból leválasztott réniumréteg alkotja. 2. Az 1, igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a réniumréteg vastag­sága 3 és 1000 nm között van. 3. A 2. igénypont szerinti árambevezető kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a réniumréteg vastag­sága 10 és 100 nm között van. 4. Eljárás az 1. igénypont szerinti árambevezető előállítására azzal jellemezve, hogy az elektrolitba merülő molibdén alapfém felületének a hegeszten­dő tartományt tartalmazó oldalával átellenes olda­lát, melyet nem kívánunk réniummal bevonni, egy szigetelőanyagból készült, vagy szigetelőanyag borí­tású támasztékon, célszerűen hengerfelületen fut­tatjuk végig. , 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Ábra nélkül 3

Next

/
Thumbnails
Contents