185162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés utólagos falszárításhoz és szigeteléshez

A találmány tárgya eljárás és berendezés főleg a kapilláris áramlás megakadályozását célzó és víz­szigetelő réteget alkotó lapok utólagos falba jutta­tására. A tönkrement vízszigetelésű vagy szigetelés nél­kül épült házak felújítási munkái során az egyik legnehezebben megoldható problémát jelenti a mű­szakilag tökéletes és a gazdaságossági szempontból pedig olcsón elkészíthető utólagos falszigetelés léte­sítése. A hazai gyakorlatban több eljárást ismernek és alkalmaznak, amelyek közül az elektroozmózi­­son, az elektroforézisen, a töltésmegoszláson, vala­mint a különféle vegyi anyagok kapilláris telítésén alapuló eljárások a helyi adottságoktól - a fal nedvességtartalma, anyaga, tömörsége, a felszívó­dó nedvesség vegyi összetétele, stb. - függően több, kevesebb sikert eredményeznek. Tapasztalati tény, hogy a fenti eljárások bizonyos kizáró feltéte­lek esetén nem adnak tökéletes eredményt és sok esetben e feltételek előre nem is láthatók. így példá­ul az elektrokémiai elveken alapuló (elektroozmoti­­kus és elektroforetikus, stb.) eljárásoknál a bonyo­lultabb, ezért több hibalehetőséget magában rejtő kivitelezési technológia, az elektrolit vegyi összeté­tele által befolyásolt elektromos kettösréteg bi­zonytalan töltésviszonyai, továbbá az eljárások többségében fellépő anód elektróda rombolás okoz nehézségeket. Az igen elterjedt és tisztán kémiai hatásokon alapuló eljárások éppen a régi és a feláramló ned­vesség miatt szélmálott habarcs anyagú, laza vagy üreges falazatok esetén adnak kevésbé jó ered­ményt, főként a telítő anyag inhomogén eloszlása miatt. Nem kevés gondot okoz továbbá, hogy az igen sokfajta, a kereskedelemben mind gyakoribb vegyi anyagok műszaki referenciáit nehéz ellenőriz­ni, egyes anyagok alig, vagy kevésbé hatásosak, öregedésre hajlamosak, károsítják az építőanyagot és nemritkán az egészségre is ártalmasak. Szakkörökben ismert próbálkozás, de a hazai gyakorlatban mégsem elterjedt szigetelési mód az épület falaiba utólag, sorban egymás után bejutta­tott (besajtolt vagy beütött) és általában fémlapok­ból létrehozott vízszigetelő réteg kialakítása. Ez a szigetelési mód (továbbiakban: beütött szigetelés) megfelelő létesítési technológia és segédberendezé­sek alkalmazása esetén olyan műszaki és gazdasági előnyökkel rendelkezne, amely alapján jogosan len­ne remélhető széles körű elterjedése és alkalmazása. A legtöbb utólagos falszigetelési eljárástól eltérően, a kapilláris út teljes és biztos megszakadása követ­keztében, tökéletes száradást eredményezhetne, és sikeresen lenne alkalmazható üreges, laza szerkeze­tű, vályog vagy vert-tégla falazatoknál is. A beütött szigetelési módszert kézenfekvő elő­nyei ellenére sem tudják jelenleg gazdaságosan kivi-/ telezni, mert a szigetelő réteget alkotó lapok besaj­­tolása vagy beütése olyan szilárdsági követelmé­nyeket támaszt, amelyet a korrózióállósági feltéte­lek egyidejű kielégítése mellett még a különleges összetételű, kellő vastagságú, speciálisan merevített és hőkezelt anyaggal sem mindig lehet elérni. To­vábbi nehézséget jelent, hogy az egymás mellé he­lyezett lapok szélső sávjai a besajtolás, vagy beütés után nem illeszkednek pontosan egymáshoz, ezért az ily módon megmaradt kapilláris utakon a ned­vességáramlás fennmarad. Elvileg a lapok nagy­mértékű átfedésével ez a hiba csökkenthető ugyan, de a gyakorlatban, a lap besajtolása vagy beütése folyamán, az amúgy is legjobban igénybe vett szél­ső sávok egyike, az előzőleg már behelyezett lap miatt, tömörebb habarcs anyagba kényszerül ha­ladni, amely további fokozott igénybevételt, ezen túlmenően pedig a lap két szélső sávjának erősen eltérő súrlódási viszonyai a lap pontatlan előreha­ladását és elfordulását, ez pedig megszorulást, tö­rést, vagy elhajlást okozhat. A leírt folyamat szi­lárdsági ellensúlyozása a lap anyagvastagságának növelésével sem megoldható, mert a téglák közötti habarcsban (fugában) elhelyezhető lap vastagságát a habarcs tömöríthetősége egyértelműen korlátoz­za, vagyis a szilárdságiigény kielégítése céljából nö­velt lap vastagság további szilárdsági és besajtolási vagy beütési nehézségeket okoz, amelynek elhárítá­sa csak más módon lehetséges. Találmányunk szerinti megoldással olyan eljá­rást és berendezést kívánunk megvalósítani, amely a beütött szigetelési módszer ismert hátrányait úgy küszöböli ki, hogy a szigetelő réteget alkotó lapok falba sajtolását vagy beütését egyszerűen és bizton­ságosan kivitelczhetővé teszi, az alkalmazható lap vastagságának lényeges csökkentését eredményezi, biztosítja a kapilláris út teljes lezárását, továbbá az esetek többségében szükségtelenné teszi a lapok kihajlást gátló merevitését, végül egyszerűen meg­valósítható fémes kötéssel egy esetleges elektroké­miai korrózióvédelemhez szükséges elektromos ve­zető kapcsolatot is létrehoz. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a szigetelő réteget alkotó lapokat úgy sajtoljuk vagy ütjük be a falba, hogy annak a haladás irányá­val párhuzamos két szélső sávja egy-egy előre fúrt furatban haladjon, ezáltal a szélső sávok fokozott szilárdsági igénybevétele és az egyenlőtlen súrló­dásból származó elcsavarodási hajlam megszűnik, továbbá úgy a kapilláris mint a villamos átmenet szempontjából a lapok egymással való kapcsolata könnyen kialakítható, a furatokba helyezhető szer­szám pedig biztosítja a lapok pontos elhelyezését, a haladási irányát, a kihajlás elleni védelmét, a sajtoló vagy ütőfej befogadását, ezen túlmenően sajtoló szerkezet felerősítését is. Találmányunk tehát eljárás utólagos falszárítás­hoz és/vagy szigeteléshez, különösen vízszigetelő réteget alkotó lapok falba juttatásához, ezáltal a teljes kapilláris zárás megvalósításához, amelynek lényege, hogy a falba a lapok besajtolási vagy be­­ÿlçsi irányával azonos irányban furatokat fúrunk, amelyeket úgy helyezünk el, hogy a lapok besajto­lási vagy beütési irányával párhuzamos szélső sáv­jai a furatokba essenek. Az eljárás előnyösen úgy foganatosítható, hogy a besajtolás vagy beütés idő­tartamára a lapot a haladás irányát biztosító és a kihajlástól megvédő szerszámba, a szerszám kétol­dalt előre nyúló tartó és vezető sínjeit pedig a falba fúrt furatokba helyezzük. Az eljárás úgy foganato-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents