185161. lajstromszámú szabadalom • Korrózióvédelmi eljárás és berendezés, főleg utólagos falszárításhoz és szigeteléshez
1 185 161 2 A találmány arra a célra szolgáló korrózióvédelmi eljárás és berendezés, főleg utólagos falszárításhoz és szigeteléshez, amely a kapilláris áramlás megakadályozására a falba juttatott nem korrózióálló acéllemez lapokból létrehozott vízszigetelő réteget a korróziós károsító hatások ellen hosszú időre megvédi. Az épület felújítások egyik igen költséges és máig sem tökéletesen megoldott problémáját a falazatoknak általában a talaj irányából történő nedvesedése, valamint az ebből származó egészségi, esztétikai, és épületfizikai károsodások elháritása okozza. A nedvesség feláramlásának megakadályozására sokféle eljárással próbálkoznak. Több, kevesebb sikerrel alkalmazzák az elektroozmózis elvén alapuló passzív és aktív elektroozmotikus, továbbá a töltésmegoszláson alapuló töltéskompenzációs, valamint a kapillárisok vegyszeres lezárásán alapuló tisztán kémiai és elektroforetikus eljárásokat. Ma már viszont alig alkalmazzák a falbontásos eljárást a bontás statikailag bizonytalan következménye és az igen munkaigényes kivitelezési technológia miatt. A fal vízszintes fugájába utólag besajíolt vagy bevert és főként korrózióálló acéllemez lapokból készíthető vízszigetelő réteges eljárásokkal kapcsolatos próbálkozások sok reményre jogosítanak, mert a kapilláris út biztos megszakadását és emiatt tökéletes száradást eredményeznek. Ez az eljárás sikeresen alkalmazható az üreges, laza szerkezetű, vályog és vert-tégla, valamint az elektroozmotikus eljárásoknál döntő fontosságú elektromos kettős réteget károsan befolyásoló oldott anyagokat (pl. : szerves szennyezők) tartalmazó falazatoknál is. A tisztán kémiai eljárások igen elterjedtek, azonban éppen a régi és a folyamatosan feláramló nedvesség miatt szétmállott habarcs anyagú laza vagy üreges falszerkezeteknéí nagy nehézséget okoz a fal teljes keresztmetszetű kapilláris telítése, a telítő anyag nem egyenletes eloszlása miatt. A vonatkozó vadalom a felhasználás további nehézségeként email, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő igen sok fajta telítő anyag nagy része az öregedésre hajlamos, károsítja az építőanyagot, nem ritkán az egészségre ártalmas és nem utolsó sorban, főként az olcsóbb anyagok, kevésbé hatásosak. Az elektrokémiai elveken alapuló eljárások a bonyolultabb kivitelezési technológia és sok esetben, éppen az elektrolit vegyi összetétele által befolyásolt elektromos kettősrétegben kialakult töltésviszonyok és az előre nem — vagy csak bonyolult vizsgálatok árán - látható eredmény, továbbá az eljárások nagy többségében fellépő anód elektróda rombolás miatt sok kedvezőtlen tapasztalatot eredményeztek. A besajtolható vagy beverhető korrózióálló acéllemez lapokból létrehozott vízszigetelő réteges (továbbiakban: acéllemezes) eljárás, tökéletes vízzárást eredményező tulajdonsága ellenére sem kelt reményt széleskörű elterjedésére, mert az intenzív korróziós károsodás megakadályozásához és az acéllemez lapok bejuttatása során szükséges anyagszilárdság egyidejű biztosításához csak igen drága, főként importból beszerezhető anyagok alkalmazhatók. Az említett hátrány kiküszöbölésére kézenfekvő megoldásként kínálkozó módszer lenne a nem korrózióálló acéllemezből készült lapokat valamelyik ismert korrózióvédő bevonattal ellátni, azonban tapasztalati tény, hogy a lapok falba sajtolása vagy bevetése olyan erős mechanikai igénybevételt jelent a lapok felületén, amely elviselésére a gazdaságilag számításba vehető felületvédő kezelések nem alkalmasak. Találmányunk szerinti megoldással olyan eljárást és berendezést kívánunk megvalósítani, amely az acéllemezes falszigetelési eljárás ismert hátrányát úgy küszöböli ki. hogy nem korrózióálló acéllemez lapok alkalmazása esetén is hatásos korrózióvédelmet biztosít és egyben jelentős anyagköltség csökkenést, ugyanakkor a megmunkálási technológia egyszerűsödését is eredményezi. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy az acéllemez lapok korrózióvédelmét a falba juttatás után is meg lehet valósítani, úgy, hogy a bejuttatott acéllemez réteg fölé és alá segédelektródákat helyezünk el, amely által az acéllemez réteg felső oldala egy elektróda rendszer anódja, míg alsó oldala egy másik elektróda rendszer katódja lesz, mert az acéllemez réteg alsó és felső oldalát, az érintkező falszerkezet eltérő elektrokémiai tulajdonságai miatt, az egymástól lényegesen különböző anódos passzivitáson, valamint a katódos védőhatáson alapuló elektrokémiai korrózióvédelmekkel kell, illetve lehet ellátni, amelyeket egyidejűleg lehet és célszerű alkalmazni. Felismertük továbbá, hogy a szokásos építőanyagokból felépített és elektrolittal telített kapilláris rendszereknek tekinthető nedves falszerkezetekkel érintkező fémeknél — némileg eltérően a folyadék elektrolitban mutatott jellegtől — az anódos passziválódás eredményeként kialakult felület fenntartása és létrehozása lényegesen kedvezőbb, ha a passziválódást létrehozó áramforrást olyan időprogranima! vezéreljük, amely a passziválódásra jellemző feszültség-áram jelleggörbét eredményező villamos paraméter értékeket időszakonként megismétli és az időszakok között pedig csak egy minimális értéket szolgáltat. Találmányunk tehát eljárás korrózióvédelemhez, főként utólagos falszárításhoz és/vagy szigeteléshez, amelynél a fal vízszintes sikjába, téglafalnál célszerűen a téglák közötti habarcsanyagba, vízszigetelő acéllemez réteget sajtolunk és/vagy ütünk be. Lényege az, hogy az ily módon elhelyezett acéllemez réteg alá alsó elektródát(kat), fölé felső elektródát(kat) helyezünk el és az acéllemez réteget, továbbá az alsó elektródát(kat), valamint a felső elektródát(kat) egy áramforrás kapcsaira csatlakoztatjuk. Az eljárás úgy foganatosítható a gyakorlatban, hogy az áramforrást úgy kapcsoljuk az alsó és felső elektródákhoz, valamint az acéllemez réteghez, hogy az acéllemez réteg felső oldala anód elektróda, az alsó oldala katód elektróda legyen. Az eljárás előnyösen úgy foganatosítható, hogy az acéllemez réteg és a felső elektróda(ák) közé olyan feszültséget kapcsolunk, amely az acéllemez réteg felső oldalán az elektrokémiai passziválódási 5 10 i5 20 25 ::o 35 40 45 50 55 60 65 2
